Závada Pált kérték fel az idei könyvhét megnyitására, ám a kiváló író összetévesztette a Vörösmarty teret a Klubrádió stúdiójával. A könyvesszakma nagy ünnepét – bevallottan az ünneprontás szándékával – ócska ellenzéki pártpropagandára használta fel: gyújtó hatású beszéde akár egy alkalmi mozgalmi kamionon is elhangozhatott volna. Többek között kifejtette: „Történetesen megint egy pártállami prés szorításában, egy újabb autokráciában élünk, melynek temérdek a hátulütője, vezérlőjének pedig az lett immár a rögeszméje, hogy a mi hazánkat, összes vidékével és fővárosával, annak minden kerületével, beleértve ezt a teret, rajta e sátrakat, a könyvhéttel együtt elfordítja választott irányától és közösségétől, Európától.” Márpedig Závada vitathatatlan présszakértő: első megjelent műve a Kulákprés című szociográfia volt.
Nagy a baj egy író valóságérzékével, ha elvbarátai bolymelegében időzve addig hergelik egymást, hogy már meg sem tudja különböztetni a demokráciát a diktatúrától. Sajnos van ilyen: hogy valaki írónak profi, de politikusnak amatőr. Nem is szólva arról, hogy földrajzosnak milyen: a „vezérlő” miként tudja elfordítani a könyvhetet Európától, ha egyszer elmozdíthatatlanul benne tanyázik a kellős közepében.
Ám mindez csak a szokott értelmiségi hajcihő, álbátor balliberális provokáció. A könyvhetet szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) nyilván csak ámul az ilyen pártharcos beszédeken, miután a megnyitó szónokait felkérte. Ami azonban esetleg még jól áll egy haldokló hattyúnak, erősen visszatetsző egy életerős pulykakakastól.
Szintet léptek azonban a szervezők azzal, hogy kezdeményezik, Esterházy Péter születésnapja lesz a magyar próza napja. Hát ezt meg ki a csuda döntötte el? Talán az író nagy haverja, a büszke baloldali, szereptévesztő Kocsis András Sándor MKKE-elnök, akiből könnyedén bolondot csinált a terjesztői piramisjátékot játszó, futballcsapatba és borászatba invesztáló könyves oligarcha? Nem emlékszem, hogy ez a dolog például az írószövetség választmányában szóba került volna. Igaz, onnan Esterházy a nagy kiléptetési kampány során távozott; de szerintem a befogadó szépírókat is meglepte a bejelentés. Hiszen a saját köreikben is akad egy jobb prózaíró – úgy hívják: Nádas Péter. Az efféle szimbolikus, öntörvényű döntés messze túllép a könyvekkel való házalás misszióján. Nem árt végiggondolni, Kocsisék ultimátumszerű kezdeményezése mennyire disszonáns és antidemokratikus.
Ha már mindenképp kell ilyen jeles nap, akkor a vonatkoztatási pontok: Madách Imre és József Attila. A magyar dráma napja Az ember tragédiája premierjére, a magyar költészet napja József Attila (és Márai Sándor) születésnapjára emlékeztet. Mindannyiuk személye körül nemzeti konszenzus van – miközben Esterházyról ez nem mondható el. Miért nem Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór születésnapja körül keresgélnek? És ha már XXI. századi aktualitás kell, miért nem kerül szóba a másik Jókai: Anna, a könyvhét nagy halottja? Az ő születésnapja ugyanaz, mint a Közel című, mérföldkőnek mondható nagyprózát jegyző Oláh Jánosé, aki szintén egy éven belül távozott közülünk. Ja, hogy náluk még nem telt le a gyászév? Nos, Esterházynál sem. Akik állítólag szeretik, azok sem engedik az efféle remek ötletekkel békében nyugodni.
Ha az irodalmi protokollt vesszük, nagy Kossuth-díja vagy Szent István-rendje Csoóri Sándornak és Makkai Ádámnak van (ők elsősorban költők, tehát kiesnek); továbbá a már említett Jókai Annának és Kertész Imrének. Utóbbinak pluszban még egy icike-picike Nobel-díja is – ami talán nem számít a diktatórikus mucsai kultúrharcosoknak, de azért nem elhanyagolható tényező nemzetközi síkon. Miért nem Kertész Imre születésnapja a kézenfekvő javaslat? Csak nem azért, mert Kertész nem elég keresztény és magyar a szemükben? Ha az Európából profitszerzési céllal nyílt etnoháborús felvonulási területet álmodó amerikai George Soros lespekulánsozása egyesek szerint burkolt antiszemitizmus, e kifacsart logika szerint a hazai irodalmi dicsőséglistát vezető Kertész Imre látványos mellőzése is az. Tessék dönteni: vagy mindkettő, vagy egyik sem.
Esterházy nem egyesítő, hanem megosztó személyiség. Orbán Viktorról pamfletet írt, az őszödi beszédet nyilatkozatban mentegette. Ha a születésnapja jeles nap volna, nem hessegethetnénk el az olyan mondatokat, hogy így gondozd a magyar prózádat; vagy a magyar próza iszkolása. Életében tudatosan lemondott a nemzet írójának szerepköréről, ezért halálában sem indokolt e megtisztelő pozícióba visszacsempészni. Ez a javaslat egy erőszakos kánonpolitika bebetonozási kísérlete. Ez ám a valódi autokratikus prés! Nem voltunk Esterházyval kebelbarátok, de azt kell mondanom: ez ellen, egyszerű ízlésalapon még ő is tiltakozna.
Szerény javaslatom szerint e kirekesztő, puccsszerűen bejelentett emléknaphoz kapcsolódó rendezvényekre a jövőben semmilyen közpénzt nem szabad áldozni. Még akkor sem, ha a szarkatermészetű posztmodern szerző könyvei a temérdek eltulajdonított textus miatt valóban tekinthetők a magyar próza antológiájának.