Az időskori megélhetés, a nyugdíjas társadalom biztonságérzetének megőrzése kiemelt társadalmi érdek. A 2010 előtti gyakorlat szerint azonban a nyugdíjkasszát évente mintegy 600-700 milliárd forinttal kellett kipótolni az adófizetők pénzéből és külföldi hitelekből, mert a befizetett járulékok és a költségvetés bevételei nem fedezték a nyugdíjkiadásokat.
Az állami nyugdíjrendszer 2011-ben már 800 milliárd forint hiánnyal zárt volna, ami a nyugdíjak kifizetésére vonatkozó hatályos jogszabály és az Európai Unió túlzottdeficit-eljárással kapcsolatos szabályai miatt sem volt lehetséges. A korábbi nyugdíjrendszer, amelyet a Világbank ösztönzésére hoztak létre, egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Folyamatosan növekvő költségvetési forrásokat igényelt, rendkívül költségesen, átláthatatlanul, alacsony hozammal működött, és nem nyújtott garanciát az értékálló nyugdíjakra.
A magyar nyugdíjrendszer másik súlyos baja az volt, hogy az állami nyugdíjrendszer kifizetési jogcímei között egyszerre voltak jelen a szolidaritási és a szociális elemek. A szolidaritási elemek az öregségi nyugdíjjogosultsághoz fűződtek, a szociális elemek a rokkantnyugdíjazás és a korhatár előtti nyugdíjjogosultságok köréhez. A szolidáris és szociális elemek első pilléren belüli keveredése a magyar nyugdíjrendszert még áttekinthetetlenebbé tették.
A harmadik baja a magyar nyugdíjrendszernek az volt, hogy a lehetségesnél kisebb mértékben ösztönözte az önkéntes nyugdíj-előtakarékoskodást, ezzel a hosszú távú megtakarításokat a lehetségesnél kisebb arányban terelte az önkéntes nyugdíjpénztárak felé.
A negyedik, egyben meghatározó baja a magyar nyugdíjrendszernek az volt, hogy a járulékfizetők köréből hiányzott mintegy egymillió legális munkavállaló, akik mind rövid, mind középtávon stabilizálhatták volna pénzügyi szempontból.
A kelet-közép-európai országok többségében a demográfiai folyamatok mellett a piacgazdaságba történő átmenet is hozzájárult a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos kételyek felszínre kerüléséhez. A rendszerváltás után az aktív korú népesség munkapiaci aktivitásának általános csökkenése miatt az addig folyamatos munkaviszonyban töltött életpályák töredezetté váltak. Ezt tovább súlyosbította a nyugdíjrendszer szempontjából kedvezőtlen demográfiai folyamatok erősödése.
Az EU 12 tagállamában nem működik kötelező második nyugdíjpillér az állami felosztó-kirovó rendszer mellett, további hat tagállamban is csak részlegesen jelent meg kötelezően. Többek között számos nagy tagállamban, Ausztriában, Németországban, Franciaországban nincs kötelező magán-nyugdíjbiztosítási második pillér. Szlovákiában átmenetileg a válság hatására eltörölték a kötelező magán-nyugdíjbiztosítás második pillérének kötelező jellegét, míg Észtországban szintén átmenetileg felfüggesztették a magánnyugdíjpénztárakba utalt tagdíjbevételeket.
A magyar nyugdíjrendszer előbbiekben részletezett strukturális problémáinak megoldására és az állami nyugdíjrendszer rövid és középtávú finanszírozhatósága érdekében a kormány a 2010. évi C. törvénnyel bevezette a szabad nyugdíjrendszer-választás lehetőségét.
A második pillérben lévők, a most már nem kötelező magánnyugdíjpénztárak tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy visszalépjenek az állami nyugdíjrendszerbe, de szabadon dönthettek arról is, hogy maradnak az immáron önkéntessé váló magánnyugdíjpénztári rendszerben.
A 2010. és a 2011. évi költségvetésben az állami rendszerbe átlépők kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseinek állami nyugdíjalapba történő irányításával a kormány megszüntette az állami nyugdíjalap korábbi tetemes hiányát, amely 2009-ig 2043 milliárd forint többletkiadást, folyamatos államháztartási hiányt és egyben a GDP-arányos államadósság növekedését eredményezte.
Ez a lépés nem csupán a nyugdíjrendszer átalakítása miatt volt fontos, hanem így a nyugdíjreform rövid és hosszú távon is mérsékli az ország 2010 előtti legnagyobb problémájának tekinthető adósság állománynövelő hatását. Mi több, a nyugdíjpénztárakból visszalépők vagyona által közvetlenül is csökkentette az államadósság-rátát.
Szétvált a szolidaritási alapú és a szociális alapú nyugdíjjogosultság; az elsőt az állami nyugdíjalap, a másodikat egy új állami szociális alap finanszírozza ettől kezdve. Annak érdekében, hogy ösztönözze a hosszú távú öngondoskodást és növelje az önkéntes magánnyugdíjpénztári befizetéseket, a kormány hosszú távú megtakarításokat ösztönző programokat dolgozott ki.
Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége kimutatásai szerint négy év alatt – 2012 második negyedévéhez képest – az önkéntes pénztárak összvagyona 312 milliárd forinttal (40 százalékkal) nőtt. A reformok előtti helyzetben a nyugdíjrendszer GDP-arányos hiánya 2 százalék körül ingadozott volna 2040–2045-ig, majd azt követően a hiány fokozatosan emelkedett volna az éves GDP 4-4,5 százalékára.
A reformok után a becsült GDP-arányos hiányok alapján elmondható, hogy az intézkedések összességében csökkentették a nyugdíjrendszer hiányát: a nyugdíjegyenleg 2035-ig nem mutat deficitet, míg az után, részben demográfiai okok miatt, fokozatosan a reformok előtti szintre fog emelkedni, ha minden változatlan marad.
A 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszer bevételei fedezik a kiadásokat, a jelenlegi szabályok és járulékszint mellett tehát a nyugdíjkiadások finanszírozása ezen időpontig a nyugdíjrendszeren belülről biztosítva van.
Az ország nyugdíjrendszerének fenntarthatósága hosszabb távon túlnyomó részben két alapvető tényezőtől függ: a foglalkoztatottság hosszú távú szintjétől és a demográfiai helyzettől (mortalitás, várható életkor, születési ráta stb.). Ezen tényezők kedvezőtlen alakulását semmilyen nyugdíjrendszer nem képes fenntartható módon kezelni, káros társadalmi, szociális és pénzügypolitikai hatásait kompenzálni. A kormány ezt felismerve állította gazdaságpolitikája középpontjába a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzése mellett a foglalkoztatás növelését és a népességfogyás megállítását.
Az új kormány 2010-ben azt vállalta, hogy minden évben megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét. Ezt a vállalást nemcsak megtartani, hanem növelni is sikerült. Az évek többségében a pénzromlás mértékét jóval meghaladó nyugdíjemelést kaptak a jogosultak.
A nyugdíjasok számára a gázárak, az energiaárak csökkenése, valamint az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése is további több tízezer forintos spórolást jelent, és a legfontosabb, hogy az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése a biztonságot tudja garantálni a nyugdíjasok számára. Ennek szellemében a jövő évben 2017-hez képest mintegy 200 milliárd forinttal többet tervez fizetni a kormány öregségi nyugdíjkiadásokra.
A szerző közgazdász, egyetemi docens