Visszatérő motívum azt állítani a konzervatív oldalon, hogy Brüsszel és a globalista elit amiatt presszionálja és bünteti az engedetlen uniós országokat, köztük Magyarországot, mert nem akarják beengedni a bevándorlókat. A helyzet azonban még rosszabb: az illegális migráció kíméletlen erőltetése nem cél, hanem eszköz. A valódi céljuk ugyanis a nemzetállamok lebontása, földdel egyenlővé tétele. Ezen megy már jó ideje a gigantikus, hisztérikus toporzékolás.
Ha ezt átlátjuk, rögtön értelmet nyer az összes látszólag irracionális cselekménysor. Az ellenzék mostani Monty Python-os hülyeségcunamija mindjárt más megvilágításba kerül, ha nemzetközi perspektívából szemléljük. Az egész penetráns, demokráciamegcsúfoló cirkusz tudniillik szinte kizárólag a külföldi publikumnak szól. Hogy elrettenjenek tőlünk, a magyar példa követésétől. És hogy Európában és a tengeren túl elhiggyék a komikus színjátékot. Nekik nem számít, mi történt valójában, csak az általuk felszolgált, Franz Kafka-i szorongást imitáló médiainterpretáció. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy Bangóné Borbély Ildikó „k…rva erős kép” szövegét sem a saját műkörméből szopta, hanem a különböző tréningeken verték a fejébe. Más kérdés, hogy a világ eszei leleplezték magukat azzal, hogy bekapcsolva hagyták a kamerát, ami mindent vett. Ő csak felmondta a bebifláztatott leckét.
Innentől válik világossá, mit értenek fékek és ellensúlyok rendszerén, ami szerintük minden jogállamiság alfája és ómegája, s vörös imaszőnyeg terítendő elé. Úgy tűnik, sötétségben tapogatózott eddig, aki azt hitte, hogy a túllihegett jogállamiság tiszteletét jelent ez a liberális bűvige. Szó sincs róla! Igaz, már eddig is meglehetősen érthetetlen volt, hogy az angol „checks and balances” kifejezést miért fordítják önkényesen és kizárólag militánsan „fékek és ellensúlyok”-nak, holott valódi szellemiségét az „ellenőrzés és egyensúly” fordítás sokkal hívebben tükrözné.
De most már kiderült a legutóbbi világpolitikai, európai és hazai utcai események és azok elhallgatásának fényében: nem is fékeket, hanem fake newsokat, vagyis hazugságokat, hamisításokat kell értenie minden haladó halandónak, aki el akarja kerülni a feléledő marxista–leninista proletár internacionalizmus lesújtó haragját. Ergo: „hamisítások és ellensúlyok” lett az új liberálbalos jelmondat, olyannyira, hogy lassacskán a túl puhánynak minősíthető „ellensúly” szót is elhagyják, és a „fake-ek és fékek” szlogen kezd dominálni a szélsőséges balos elitista körökben. Ez pedig aztán elvárásként, kötelezően követendő programként fogalmazódik meg a politikai aktivisták számára is.
Nevezhetjük eme projektet akár Potemkin-hadműveletnek is, miután Nagy Katalin kegyence híresült el arról, hogy állítólag nem létező díszletfalvakat, álházakat és jól öltözött parasztokat varázsolt a cárnő elé, hogy bizonyítsa a vidék mérhetetlen gazdagságát. Ugyanígy a sajtóban és a politikában tevékenykedő baloldali aktivistahálózat is nem létező állapotokat, kitalált, elégedetlen tüntető tömegeket kíván prezentálni a Nyugatnak és a liberális világnak. És hát természetesen – mindebből logikusan következően – letagadja a nemzetállam számszerűsíthető és minden nemzetközi felmérés által regisztrált jelentős eredményeit, minden eddiginél biztatóbb fejlődését. Ezt a Potemkin-szisztémát működteti folyamatosan a balos globalista-aktivista káoszteremtő propagandahálózat, gyakorolva a fake-ek és fékek hazugságtukmálásának módszereit.
A nímand momentumos, Hajnal Miklós buta elszólása is értelmet nyer, aki azt a sületlenséget mondta az önkéntes túlóravállalást lehetővé tevő törvény elleni Kossuth téri tüntetés előtt, amikor nemigen akartak gyülekezni a spontán-szervezett tiltakozók: mindegy, hogy ötvenen, ötszázan vagy ötezren vannak egy demonstráción. Hát persze! Az ő szempontjukból totálisan irreleváns, hisz nem a szám fontos, hanem a róla közvetített fake news riportok, amelyek akkorának fogják majd mutatni a külföldi nézőknek, megbízóknak és reménybeli szponzoroknak a csenevész handabandázó csoportocskákat, mintha tengernyi sokaság követelné a kormányzati rabiga megszüntetését és a zsarnokok elkergetését.
Ugyanígy abszolút érdektelen a globalista nemzetfelszámolóknak, hogy az MTVA-székházban pojácát csinált magából a beléjük olvadó álnemzeti Jobbikkal immár nyíltan is összecsimpaszkodó balos ellenzék. Pontosan tudták, hogy a nyugati konzervatívmentesített, jobboldaltalanított, butított médiában kizárólag a putyinista önkényuralom-imázst segítő vágóképeket fogják átvenni a fake news, fake news über alles jegyében.
Látszólag lóg ki csak a képkeretből az, hogy az ellenzéki majomparádé, fetrengőshow két fő-fő prominens akrobatája, Szél Bernadett és Hadházy Ákos visszatért röhejessé válásuk színterére, a képviselői jogosítványaikkal való visszaélésük tetthelyére, és ismét be akarta magát kvártélyozni a köztévébe. Ha törik, ha szakad, el akarják érni, hogy erőszakkal lépjenek fel ellenük, így bizonyíthassák, micsoda embertelen elnyomás van Magyarországon. Minél kevésbé sikerül, annál neurotikusabban, ingerültebben próbálkoznak.
Most vált érthetővé az, miért is nem próbálta parlamenti mandátuma visszaadására bírni az LMP a frakcióból kilépő Szélt, holott ez magától értetődő lett volna. Még a hastáncosbabérokra törő Hadházyt is csak tessék-lássék, lagymatagon szólították fel erre. Nagy valószínűséggel fel akarták őket „szabadítani” a kötöttségek alól, hogy ha akcióba lendülnek, ne legyen korlát számukra a pártfegyelem.
Tisztul a kép: Szélék hamisítatlan politikai kefeügynökök, és küldetést hajtanak végre a nevetséges piócaoffenzívájukkal. Jó, ha eszünkbe véssük: az ellenzéki parlamenti padsorokban már a többi pártban sem túlnyomórészt politikusok ülnek, hanem ügynökök, hivatásos provokátorok, akiknek egyetlen közvetlen céljuk a lakosság és a konzervatív többség állandó tűz alatt tartása és idegesítése. A Kádár-rezsimről mondják neves történészek: valójában idegbajossá akarták tenni az embereket. Megtörtént eset volt az ötvenes években, hogy egy masinisztát addig zaklattak ellenőrzés címén az ávósok, míg vasúti szerencsétlenség következett be. Utána már gond nélkül kivégezhették.
Ezt a kommunista pártállami tradíciót viszi tovább a mai ellenzék, amely éppúgy kizárólag a külső internacionalista érdekeket kívánja szolgálni, mint az úgynevezett népi demokrácia még hazaárulásban is tehetségtelen szovjetbáb nómenklatúrája. Az ellenzéknek hívott kártékony bohócbanda viszont, miután ripacskodását és ablaküveg-átlátszó ténykedéseit Nyugaton használják föl, az európai parlamenti, Magyarország-ellenes kampány integráns részesévé vált. Még azt is ellenünkre akarják fordítani, hogy harmatos az ellenzék. A tautológia a következő: Miért van diktatúra? Mert gyenge az ellenzék. És miért gyenge? Mert diktatúra van. Azt sugallják: még az ellenzék is olyan ványadt, elnyomott, mint Oroszországban.
Ha tetszik, ha nem: nekünk, magyaroknak, közép-európaiaknak mindenáron mumusszerepet szánnak. Mint az állatorvosi lóval, velünk kísérlik meg illusztrálni, miért rossz egy bevándorláselutasító, tehát diktatórikus nemzetállamban élni. Láthatóan nem képesek felfogni a rájuk leselkedő veszélyt: a nóta, azaz az európai parlamenti választás vége az lehet, hogy Nyugaton is még inkább kedvet kapnak a mi sikermodellünkhöz a polgárok.