Újabban a hivatásos tényfeltárók úgy megzavarodtak, mint az iránytű Magnyitogorszkban: keveredik munkásságukban a valóság és a képzelet. Regényíróknál ez erény, tényfeltáróknál csökevény. A tényfeltáró újságírást nálunk pillanatnyilag éppúgy baloldali-liberális privilégiumnak tekintik, mint régen a jogvédelmet. A Soros-óvodákban cseperedett jogvédők részéről volt is nagy csodálkozás, amikor konkurenciát kaptak, s odalett a kényelmes monopólium. Mostanság ugyanez zajlik a tényfeltáró médiában.
Jobb ötlet híján próbálkoznak a jó öreg kettős mércével: szerintük Orbán Viktor anyagi körülményei után kutakodni szakmai evidencia; Juhász Péter titokzatos egzisztenciája után nyomozni viszont alávaló magánélet-gyalázás. Holott kettejük között alkotmánybíróságilag semmi különbség (ez is politikus, meg az is; ennek is többet kell tűrnie, meg annak is); hacsak az nem, hogy az egyik miniszterelnök, a másik pedig csupán álmodozik erről füvezés közben a fürdőszobában.
Egy normális ellenzékben egy olyan kaliberű figura, mint Juhász, labdába sem rúghatna: a kihívók szerény káderállományáról tanúskodik, hogy az ő permanens médiaperformanszai elviszik a show-t a profi pártapparátusok elől. Egy alig létező párt önjelölt politikusaként még komolynak mondott baloldali politológusok kormányzati vágylistáján is fel-felbukkan: nem tudom eldönteni, hogy választási félidőben ezzel altatják a publikumot, vagy tényleg így gondolják, példátlan szellemi mélyrepülést produkálva.
Mindenesetre ha ez a szerencsevadász a vadkendertermesztéstől valóban eljut a kormányfői bársonyszékig, akkor én odabilincselem magam a Parlament kilincséhez. (Remélem, követnek ebben néhány tízezren.)
Juhász mögött finoman szólva nem látni a morális aranyfedezetet: tényleg nem tudni, miből él, tart fenn luxusbérletet, tankolja az autóját, miközben exmillásként a balliberális közönségtől koldul össze néhány millát, hogy áldásos szabadságharcát folytathassa.
A balliberális közönség pedig a Vörös Segély romantikáját felelevenítve éppúgy adakozik neki, mint a Sickratman (Betegpatkányember) művésznevű provokátornak: elég a médiában vagy a közösségi oldalakon benyögni, hogy „jaj, mindjárt éhen halunk az Orbán-rezsim terrorja miatt”, és máris áradnak a milliók. Semmi közöm hozzá, de ha a tengerbe vizet akarnak önteni, ennél már az is értelmesebb, ha az üldözött szerepében tetszelgő „világhírű” rádiójuk lélegeztetőgépére gyűjtenek.
A „tényfeltáró” Juhász persze politikailag annyiban mindenképp kurrens termék, hogy a legdivatosabb sportágban, a korrupcióvadászatban indul. Gyengíti az összképet, ha titokzatos adományozók pénzelik, akiknek pénztárgépe még véletlenül sincs bekötve a NAV-hoz; miként az is, ha tényleg sajátjaként rendelkezett a Milla pénzével.
Ám a lényeget ez nem érinti: ha tényleg rá tudná bizonyítani Orbánra a törvénytelen vagyonosodást és ezzel megbuktatná, hálából mindjárt bele is ülhetne a székébe. Bizonyításról persze szó sincs: ez csupán performansz. A „tényfeltáró” média azonban politikai farkasvakságból ugrik az ajánlatra, partner a blöffben: már azzal is árthat Orbánnak és a kormányának, ha hírbe hozza.
Nárcisz kutya, a kuvasz pont azért válhatott jelképpé, akár az az emlékezetes kanapé: Orbán Viktorral volt látható egy fényképen, ráadásul ő maga tette fel a Facebook-oldalára. Valóságos muníció híján a tényfeltárók a derék kuvasz után vetették magukat.
Miközben Európa a szöges bombás terroristák után nyomoz, őket az foglalkoztatja: Nárcisz tényleg Hatvanpusztán lakik-e; s ha Orbán megsimogatta ott látogatóban, sőt pózolt is vele, voltaképpen nem az övé-e egész Hatvanpuszta? És akkor már lehet azt mondani, hogy életvitelszerűen ott él, a birtokán dőzsöl, hiszen egy kutyát (amely ráadásul magyar fajta, pfuj!) csakis életvitelszerűen lehet megsimogatni. Az eb és környezete pedig nem szerepel a vagyonbevallásban: bingó!
Azt most hagyjuk, hogy ilyen „fotóbizonyítékok” alapján nemcsak Hatvanpuszta lenne a miniszterelnöké, hanem fél Azerbajdzsán is – azzal a különbséggel, hogy utóbbi fölé a vakmerő tényfeltárók nemigen mernének kémdrónokat küldeni. Szegény nélkülöző tényfeltáró orgánumoknál a drón a jelek szerint fogyóeszköz, állandóan elkobozzák tőlük, de ezt egyelőre nem sikerült még az emberi jogok sárba tiprásaként eladni a kényes ízlésű külföldnek, amelynek sajnálatos módon most a brüsszeli mészárlás köti le a figyelmét.
Persze a rettenthetetlen tényfeltárók volnának a legjobban felháborodva, ha a kertjük fölé az állam vagy bárki más kíváncsi drónokat röptetne, hogy feltárja a leplezetlen tényeket a félmeztelenül napozó lányukról vagy feleségükről.
A régebben komoly orgánumnak számító Népszabadság internetes változata kiküldte a munkatársát Juhász Péterrel haknizni Hatvanpusztára. Nem tudom, Kovács Klárát megdicsérték-e a szerkesztőségi értekezleten, de a videón az látható, hogy nem látható rajta semmi: csupán alkalmat ad arra Juhásznak, hogy a kerítés előtt elmondhassa soros publicisztikáját.
Befüttyög Nárcisz kutyának (de nem jön elő, bár kétségkívül ebugatás hallatszik odabentről), s beleszól a kaputelefonba is, hogy Orbán Viktort keresi, mire ízes tájszólásban megkapja a választ: „Akkor keresse!” Később a stáb a kapunál inzultál egy autóval érkező hölgyet (alkalmazott lehet, „parasztként” határozza meg magát), aki végtelen türelemmel és humorral mutat rá, hogy az áltényfeltárók intim szférába hatoltak. Kínos, roppant kínos; és ezt csupán az alkotók és a szereplők nem érzik.
Noha magam is voltam a pályám során hasonló helyzetben, soha nem szerettem azokat a szituációkat, amikor a politikust párnás ajtók mögül kilépve, a folyosón rohanják le olykor ostoba kérdésekkel; aztán hírré léptetik elő, ha nem válaszol vagy elbagatellizálja a „tényfeltárást”. Ez csupán színház, a sajtó kontroll nélküli narcizmusa, szó sincs a demokratikus őrkutyaszerepről.
Ugyanez áll a korrupcióvadászokra. Tessék törvényes eszközökkel rábizonyítani a politikai ellenfélre a törvénytelen vagyonosodást! Ne pedig ügyes technikai vívmányokat és nyilvánvaló joghézagokat kihasználva zaklatni családtagokat, alkalmazottakat és bárkit, aki arra jár! (És akkor most Nárcisz kutya személyiségi jogairól még szót sem ejtettem.)
A sikeres tényfeltárás persze nem garancia arra, hogy a korrupt politikus nem ússza meg a dolgot: a jótékony elévülés miatt például továbbra is meregetheti a levest a herendi porcelánkészletből a lízingelt uszoda, lift és csillárok alatt, és drónt sem röptet senki a törvényesen összekuporgatott Szemlőhegy utcai rezidenciája fölé, hogy megállapítsa, vajon hány befogadott migráns táborozik tartósan a szépen nyírott angolkertben.