Becsöngettek, de nemcsak az iskolákban, hanem a jelek szerint a közélet európai fórumain is. Közeledik ugyanis az az időpont, amikor az EU választópolgárai eldönthetik, ki képviselje őket a következő öt évben az Európai Parlamentben (EP). A voksolást 2019. május 23. és 26. között rendezhetik meg, nálunk előreláthatólag 26-án járulhatnak a jogosultak a szavazóurnákhoz.
Alighogy a vakáció véget ért, zajlik az élet a hivatalokban és az utcán egyaránt, habár a tapasztalat eddig az volt, hogy az európai uniós választások nem kavarták fel különösebben a kedélyeket. Bárki emlékezhet rá, hogy 2004-es belépésünk után eleinte a legtöbb párt képviselői csak legyintettek, ha az EP szóba került, mondván: ugyan, kérem, az Európai Parlament nem egyéb, mint politikai elfekvő, majd elküldjük oda a hazai közéletből kikopott embereinket.
Mások úgy látták, azért hasznos az Európai Parlament, mert akire idehaza nincs szükség, az jó elfoglaltságot találhat magának Strasbourgban és Brüsszelben. Akadtak persze olyanok is, akik erősen ambicionálták a külföldi politikai munka lehetőségét és igyekeztek felkapaszkodni valamelyik pártlistára, hiszen az uniós pozíció elég jól fizet, és az ember mégiscsak világot lát az alatt az öt év alatt, amit odakint tölthet.
Pedig hát az EP magyar tagjának lenni valójában megtisztelő küldetés. Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatta, hogy bizony használni, de ártani is nagyon sokat lehet ezzel a megbízatással. Számtalanszor érzékelhette a hazai polgár, hogy egyesek szinte hivatásos feljelentőként működnek az Európai Parlamentben, és szívvel-lélekkel támogatják a legképtelenebb, ellenséges érzületű bizottsági jelentéseket is.
Így nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos politikusok voltaképpen nem az Európai Parlament magyar tagjaként, hanem a hazai ellenzék magyar hangjaként funkcionáltak Strasbourgban és Brüsszelben. Az ilyen felszólamlásokról, szervezkedésekről és politikai fellépésekről nyilván elkészül majd az átfogó elemzés, a napi tapasztalat mindenesetre néha kiábrándító.
A májusban esedékes, immár negyedik magyarországi uniós választás részben hazai, részben brüsszeli szabályok alapján zajlik majd, túlnyomórészt úgy, ahogyan eddig. Most is csak pártlistára szavazhatunk, s az egész ország egy választókerületnek számít.
A várhatóan 21 magyar képviselő azok közül kerül ki, akik a kellő számú szavazatot elért pártok listáján szerepelnek. Listát pedig az a párt állíthat, amelynek előzőleg sikerül legalább húszezer támogató aláírást összegyűjtenie. Mindebből egyenesen következik, hogy a pártoknak, pártszövetségeknek bizony el kell kezdeniük a kampányt. Támogatók nélkül senki sem mehet semmire, ugyanakkor nagy kérdés, hogy mihez kéri egy-egy politikai szervezet a választók jóváhagyását.
Mert például itt van a bevándorlás kérdése. Vajon ki lesz az a politikus, aki azzal kampányol majd, hogy tessék lebontani a kerítést, s úgy szavazni, hogy az illegális bevándorlókat kötelező kvóta alapján osszák szét a tagállamok között? Ki lehet az, aki csak eseti kisiklásnak minősíti a másutt többször tapasztalható utcai késeléseket, gyilkosságokat, nemi erőszakot? Ki próbálja majd arról meggyőzni a reménybeli voksolókat, hogy a rendkívüli népmozgás árát az uniós tagállamoknak kell megfizetniük? Végeredményben: ki voksol majd az illegális bevándorlás támogatóira, szorgalmazóira, haszonélvezőire?
A jelenlegi politikai pezsgés, sőt helyenként zűrzavar már érzékelteti, hogy a májusi választás különbözni fog a korábbiaktól. Már csak azért is, mert legutóbb, 2014-ben még nem lepték el Európát a más földrészekről érkező tömegek.
A Keleti pályaudvarnál történt események is tanúsítják, hogy a krízis 2015-ben következett be. Európa eddig sajnos nem tudott érvényes választ adni a felvetődő kérdésekre, az egységes, pozitív megoldás lehetősége most alakulhat ki először, és ebben meghatározó részük lehet a hazai politikai törekvéseknek. A magyar kormányzat ugyanis a biztonság, a szuverenitás kérdését helyezi a középpontba, s ezzel egyre több ország ért egyet az EU-ban. Ennek megfelelően mindinkább szükségessé válik, hogy a hatalom forrása az unióban is közvetlenül a választók akarata legyen.