Napjaink hazai balliberális politikusainak feltett szándéka a magyar szabadságeszmének a közgondolkodásból való kiiktatása, helyette valamiféle torz, szabadságnak hazudott szabadosságképzetnek az elfogadtatása. Egyrészt szisztematikusan igyekeznek lerombolni a törvényes polgári-nemzeti kormányzat és intézményeinek tekintélyét. Ehhez az igyekezethez vezetőiknek és az általuk felbérelt szakszervezeteknek csúfolt politikai kluboknak olyan közösségellenes magatartása társul, amely valójában nem más, mint emberi minőségük tagadása.
A vitatott kormányzati intézkedések közbeszédben történő tematizálásával folyamatosan olyan közhangulatot gerjesztenek, mintha ezek a kérdések polgárháborús téttel bírnának. Jó példa erre az a görcsös igyekezet, amellyel a „csak azért is sztrájkolunk, ha a fene fenét eszik is” hangulatban a szakszervezetek a pedagógussztrájk előkészítésén robotolnak, miközben az érdekegyeztetés lehetősége a köznevelési kerekasztal ülésein folyamatosan biztosított.
Ez a felforgató jellegű, agresszív folyamat (amelyet ők cinikusan progresszivitásnak neveznek) nem más, mint szándékos gyűlöletkeltés a társadalom rétegei, csoportjai között, amelybe eléggé el nem ítélhető módon még a diákokat is belerángatták. Másrészt az avatatlan tömegekkel, felnőttel és fiatalkorúval egyaránt, el akarják hitetni, hogy nekik alapvető emberi joguk egyéni szabadságuk abszolút jellegű kiélése. Ez a fajta hamis szabadságfelfogás észrevétlenül felszabadítja a tömegeket, a felnőttekkel együtt a diákokat is, a szabályok, a tradicionális kötelékek alól. Ez a folyamat lassan egoizmushoz, majd az erények megszűnéséhez vezet.
Lassan létrejön – és jelei már látszanak – egyfajta romlott szabadság, amelynek érzete ördögien azt sugallja, hogy mindent tegyünk meg, ami jólesik. Ez a szabadság nem ismer semmiféle tekintélyt, leráz magáról minden szabályt, ez a szabadság ellensége a valódi szabadságnak. Ez a romlott szabadság békétlenséget szít. Ezért óriási felelősség terheli a pedagógus-szakszervezetek vezetőiként fellépő álruhás balliberális bérenceket. Ha a köznevelésben teret nyernének ezek a torz balliberális eszmék, akkor végső soron a manipulált tömegek morális elkorcsosulása következne be, akikkel egyszer csak maguk a balliberálisok kerülnének szembe.
Nem meglepő, hogy az MSZP és a baloldali törpepártok, az LMP, az Együtt, a PM, a Demokratikus Koalíció és a Magyar Liberális Párt elítélik és bírálják azt a nemzeti kormányt, amely egy a történeti tudat, a magyar nemzet folyamatosságának a kifejezőjévé vált. Az utóbbi hat év alatt lassan, észrevétlenül, lappangó módon a balliberális ellenzék polarizálta a társadalmat és ma már fel sem tűnik, hogy markáns rendszerellenesség jellemzi őket. A balliberálisok olyan szemben álló ideológiát képviselnek, amely elutasítja a polgári-nemzeti kormány értékeit, megvetik a magyar szabadságot, de jelesen vitézkednek a liberális-internacionalista szabadság mellett.
Nem egyszerűen a polgári-nemzeti kormány értékeivel ellentétes értékrendet képviselnek, hanem azzal egyenesen ellenséges ideológiát akarnak meghonosítani a közgondolkodásban. Nem szimpla elvek közötti konfliktusról van szó, hanem morális értékrendek állnak szemben egymással. Számukra kívánatos a multikulturalizmus, dédelgetett álmuk, hogy végre megbüntessék és lecseréljék a népet, mert az nem őket juttatta kormányzati pozícióba.
Tulajdonképpen politikai és erkölcsi hazaárulást követtek el akkor is, amikor a kormány az illegális bevándorlás megfékezésével kapcsolatos intézkedéseit hamis színben feltüntetve, országunk rossz hírét keltették külföldön. Elfelejtik azt az igazságot, hogy a politikai ellenfelet a választási urnánál kell legyőzni és nem Brüsszelben vagy az utcán. Talán saját sikertelen politikájukat kellene felülvizsgálni ahelyett, hogy az ország szabadságát veszélyeztető módszerekkel harcolnak a kormánnyal szemben.
Valami beteges kényszertől vezérelve folyamatosan uralni akarják a nyilvánosságot. Szándékuk nem is sikertelen, mert a médiában bizonyíthatóan felülreprezentáltak. Egy dologra azonban kiválóan alkalmas gyakori közszereplésük: napról napra, újból és újból tanúságot tesznek arról, hogy ők azok, akikre nemhogy hazát vagy országot, de modern nemzetet sem lehet építeni. Ők azok, akik csak brüsszeli gazdáik parancsait lesik, hogy mikor és hogyan tehetnek újra és újra keresztbe a kormánynak.
(A szerző jogász)