A 2018. február 16-i értékelésében a Standard and Poor’s, a New York-i székhelyű amerikai hitelminősítő változatlanul hagyta a magyar hosszú és rövid távú deviza- és forinthitel-állománnyal kapcsolatos „BBB–/A3 pozitív kilátással” való minősítését. A pozitív kilátás azt jelenti, hogy egy-másfél éven belül felminősítésre lehet számítani.
A változatlanul hagyás egyik oka nyilvánvalóan az lehet, hogy a hitelminősítők választások előtt nem szoktak változtatni az aktuális besoroláson. Másrészről az alapvetően pozitív értékelés mellett érdekes, új szempontok is megjelentek a legfrissebb minősítésben.
Kezdjük a gazdasági elemzésekkel! A Standard and Poor’s szerint 2018 ismét erős éve lesz a magyar gazdaságnak. A gazdasági növekedés 3,5 százalék körül alakulhat, a bankrendszer működésének megbízhatósága javulhat, ha tovább csökken a még meglévő, úgynevezett rosszul teljesítő hitelek aránya.
A jó gazdasági eredmények jelenleg elsősorban a bérnövekedés és foglalkoztatásbővülés kiváltotta fogyasztásnövekedés mellett a felélénkült beruházási kedvnek köszönhetők.
Azonban vannak bizonytalanságok, gyenge pontok is – állítja az elemzés –, amelyek lelassíthatják a 2018 utáni gazdasági növekedésünket.
Az egyik ilyen okként a növekvő munkaerőhiányt említi, majd rögtön ehhez kapcsolódva arra tér rá, hogy a magyar kormány nem engedi be a bevándorlókat, akik segíthetnék megoldani a munkaerő-problémákat.
Ez az érvelés gazdasági szempontból azonban eléggé meglepő, mivel azt sugallja, hogy a magyar gazdaságnak az egyszerű feladatok elvégzését migránsokkal kell megoldani.
Ez szembemegy a mindennapi tényekkel; például azzal, hogy a környezetünkben zajló technológiai forradalom olyan új munkahelyeket hoz majd létre, ahol már csak nagy tudású munkaerőt fognak foglalkoztatni.
Ezért szakmailag nem érthető, miért gondolják az elemzők, hogy a magyar gazdaság további növekedését az fogja gátolni, hogy Magyarország nem kíván migránsokat betelepíteni.
Sokkal nyilvánvalóbb az, hogy a gazdasági és vele együtt a társadalmi haladás kulcsa elsősorban a hazai munkaerő folyamatos képzése és átképzése, az új tudásalapú munkahelyek létrehozásának bátorítása lehet.
További, 2020 utáni bizonytalansági tényezőnek tartja az értékelés Magyarország és az EU viszonyát. Köztudott, hogy a britek távozásával 12-14 milliárd eurónyi befizetés esik ki az EU költségvetéséből. Ez azt jelenti, hogy vagy a bevételeket kell majd növelni, vagy a kiadásokat kell csökkenteni.
A bevételeket például a tagállamok befizetési kötelezettségének emelése tarthatná az eredeti szinten. Ehhez azonban a fejlett országok többsége egyelőre nem akar hozzájárulni.
Helyette az úgynevezett kohéziós alapokat nyirbálnák meg, sőt vannak olyanok is, akik meg is szüntetnék, arra való hivatkozással, hogy a csatlakozások óta kapott kohéziós pénzek ellenére még mindig nincs meggyőző felzárkózás Kelet-Közép-Európában.
A felzárkózási szintet az egyes országok egy főre jutó GDP-jének az EU-s átlag százalékában mért értékével mérik, tehát minél közelebb van a száz százalékhoz, annál sikeresebb volt a felzárkózás.
A rendelkezésre álló 2016-os adatok alapján ez az érték Csehország esetén 88 százalék, Magyarország esetén 67, Lengyelország esetén 68, Szlovákia esetén 77 százalék. Ebből vonják le a fejlett országok vezetői azt a következtetést, hogy ha a 2005 óta kapott felzárkózási pénzek 11 év alatt csak ekkora eredményt hoztak, akkor akár meg is lehetne szüntetni ezen pénzek fizetését.
A hitelminősítő heves vitákra számít a témában a „nyugati és keleti” országok között, amelyekből aztán nyilván valamilyen kompromisszum születik. De a kompromisszum elérését Magyarország esetén – a hitelminősítő szerint – nehezíti majd a kormány médiával és civilekkel szembeni magatartása.
Ez az érvelés ismét meglepő, hiszen az ezen területen érzékelhető ellentétek az EU-val a nyilvánvaló uniós érdekek miatt sem csapódhatnak le olyan megoldásokban, amelyek korlátoznák Magyarország hozzáférését a kialakuló új rendszer szerint rendelkezésre álló forrásokhoz.
Mindezek miatt érdekes felfigyelni arra, hogy egy hitelminősítő, amelynek elsődleges feladata, hogy a hitelek és kamataik törleszthetőségének biztonságát értékelje, ilyen területekre téved úgy, hogy megállapításainak valós gazdasági indokait nem mutatja be.
Másrészről ellentmondásokba is keveredik saját magával, hiszen Magyarország esetén azzal érvel, hogy a gazdasági növekedéshez szükség lenne a migrációra, az EU költségvetése szempontjából viszont azt hangsúlyozza, hogy a migránsok óriási anyagi terheket rónak az EU-ra, amelyek forrásokat vonnak el más fontos területektől.
Végül szóba hozza az elemzés, hogy folyamatosan nő, 2018 év végére már 3 százalékos is lehet Magyarországon az infláció, amely egyrészt „lecsíp” a fizetésekből, másrészt drágíthatja a felvett hiteleket.
Összességében azonban a jelentés inkább pozitívnak tekinthető, érzékeltetve azt, hogy a gazdasági alapok javulnak, és negatív hatások elsősorban kívülről érhetik az országot.
Természetesen az értékelésre, mint minden elemzésre, érdemes odafigyelni, az indokolt kritikai észrevételeket célszerű megfogadni, a többit pedig a helyén kell kezelni.
Hiszen szem előtt kell tartani az eltérő szempontokat, érdekeket. A minősítők ugyanis a befektetők, a tőketulajdonosok szemüvegén keresztül néznek ránk és értékelnek bennünket, nekünk viszont a saját nemzeti érdekeinket kell képviselnünk.
A szerző közgazdász, egyetemi tanár