Sokan megdöbbentek, amikor egy német szociáldemokratapárti képviselőnő teli szájjal röhögött – nincs rá enyhébb szó – azon a sajtótájékoztatón, amelyet Martin Schulz, az SPD kancellárjelöltje és túlkoros univerzális üdvöskéje tartott a már tizenhat halálos áldozatot követelő barcelonai terroristavérengzés után. Igaz, még sokkal, de sokkal többen megbotránkozhattak volna, ha a liberálisként aposztrofált globalista lábtörlősajtó megszokott kollektív falazó bojkottja nem övezi ezt a penetráns, mindennél beszédesebb, árulkodóbb felvételt. A világhálót és a konzervatív médiát azonban nem kötik ezek a gusztustalan elhallgatásos háttéralkuk, így rengetegen megtekinthették az ominózus videót.
Ezen amíg Martin Schulz az előtérben szomorú arccal mondja a kötelező típusszöveget sokkolásról és felfoghatatlan tragédiáról, Eva Högl képviselőnő percekig alig fér a bőrébe, pukkadozik a jókedvtől, fülig szalad a szája, szinte nevetőgörcsöt kap. Feltehetően arra gondolt a vidor hölgy, hogy a balpárti egyenmédia úgyis csak Schulz testvér álszent ábrázatát mutatja, őt a jelenlévőkön kívül a kutya sem láthatja, vagyis akár táncra is perdülhetne túlcsorduló boldogságában. Nem ez történt, hála a polkorrekt sajtókorrupciót elutasító szerkesztőknek.
Bármily meglepő lehet azonban, mégsem Eva Högl viháncolása volt a legvérlázítóbb a leleplező felvételen. Martin Schulz másik oldalán egy kevésbé harsány modorú, némiképp szürkébb megjelenésű személy, nyilván az SPD egy másik prominens politikusa végigmosolyogja a rövid sajtónyilatkozatot. Míg Högl képviselőnő egy idő után láthatóan észbe kap – jelezhették neki, hogy be kellene fejeznie az örömködést –, addig ez a másik szocdem elvtársnő töretlen jókedvvel feszít a nyolc általános iskolai végzettsége minden kolosszális háttérműveltségét felvonultató kancellárjelölt mögött.
Az egész csapatkép árulkodó in flagrantiként, illetve tárgyi bizonyítékként is felfogható. Végül is azt adták, ami a lényegük. Őszinték voltak, örvendeztek, hogy végre megmozdult a front, s van egy olyan esemény – még ha sok életet követelt és temérdek megnyomorodással is járt –, ami a „haladás”, a migrációs progresszió ügyét kizökkentheti a holtpontról, a kátyúból. A baloldal Nyugaton is annyira kontraszelektálttá, fantáziátlanná vált, hogy minden alkalomnak örül, amikor úgy fest, hogy áttörést érhet el a maga gerjesztette polgárháborús harctéren. Ők a terrorcselekményekben nem a megoldandó problémát, hanem soha vissza nem térő ürügyet látnak a migránskvóta további ránk erőszakolására.
Hangozzék bármily logikátlanul, azt gondolják, hogy még a kötelező kvótára, az általuk menekülteknek hívott migránsok elosztására is jótékony hatással vannak az ilyen merényletek. Úgy vélik, hogy ezek a sokkok kizökkentik a haladásra, önfelszámoló liberalizmusra szorítható személyeket a letargiából, s egyfajta „aha!-élményt” nyújtva ráébresztik őket arra: ez a helyes út. Irreleváns, sokadrangú szempont számukra, hogy az illegális bevándorlók szétosztásától semmi sem fog megoldódni. Sőt még több lesz az elosztandó migráns, ha hírét veszik, hogy ha törik, ha szakad, helyet csinálnak nekik. Ugyan ki az a hülye, aki azt hiszi, hogy ha ingyen osztják a többfogásos vacsorákat egy vendéglőben, akkor idővel elfogynak és nem szaporodnak a potyázni vágyók? Ha kötelezően továbbpasszolják a beözönlőket a tagállamoknak, csak azt érik el, hogy egyre hosszabb lesz a sor a Földközi-tenger túlpartjától Afganisztánig.
Teljesen félrevezető tapintatból vagy naivitásból azt feltételezni, hogy a baloldali és kriptoliberális európai vezetők, mint Martin Schulz vagy Jean-Claude Juncker, ügyetlenségből, hibás helyzetértékelésből támogatják a földrész és a zsidó-keresztény kultúra elleni iszlamista bosszúhadjáratot. Szándékosan keverik össze a menekült, gazdasági bevándorló kategóriáit és mentegetik a terroristákat. Erre saját EP-határozatuk, s az Ahmed H. elítélése elleni handabandázásuk szolgál ékes bizonyságul. Liberális programszóval, „érzékenyítik” a lakosságot arra, hogy ez a hétköznapi terror lesz a jövője. Pontosan tudják, mit cselekednek, s mindaddig folytatják aknamunkájukat, a liberális dzsihádot, amíg a földrész nem abnormális gondolkodású választótömegei meg nem állítják őket. Talán előbb, mint gondolnák.