Az elmúlt hetekben balliberális politikusok részéről többször is olyan kijelentések hangzottak el, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Teljes komolysággal azt találták mondani, hogy a menekültválság véget ért, ezért a magyar kormány foglalkozzon végre a valódi problémákkal. Először azt hittem, hogy a nyári szabadság alatt lemaradtam a hírekről, és csoda történt. De sajnos nem. Ez csupán egy újabb kommunikációs blöff, mint az elmúlt években már annyiszor.
2015-ben, amikor százezrek özönlöttek keresztül Magyarországon, azt mondták, hogy nincs is migrációs válság. Ha követjük a formállogika szabályait, akkor az történt, hogy szerintük véget ért az a menekültválság, ami nem is volt.
Ahogy nem volt szükség kerítésre sem a magyar határon, mert az csak pénzkidobás, és úgysem állítja meg az embereket. Később nem volt kötelező kvóta sem, és természetesen a Soros György nevével fémjelzett betelepítési terv sem, álcivil szervezetek aktív közreműködésével.
Az Európa jövőjét, biztonságát alapvetően befolyásoló folyamatot érdemes ennél sokkal komolyabban venni. Először is ki kell jelenteni, hogy az illegális migráció okozta válság egyáltalán nem ért véget.
Csupán ebben a küzdelemben vagy inkább háborúban sikerült az első rohamnak ellenállni, a beözönlő ellenség zömének útját elzárni. De az ellenség stratégái, hadvezérei és háttéremberei pontosan tudják, hogy a frontok megmerevedése ellenére pillanatnyilag az ő pozícióik jobbak. Az ostromlott Európa vezetőinek döntő része fáradt, fásult, riadt, vagy idült isiászban szenved.
Az elmúlt években sikerült a falak mögé bejuttatni olyan ellenséges diverzáns csapatokat, amelyek már belülről folytatják műveleteiket. Az egyszerűség kedvéért jelenlegi nevén ezeket nevezik terrortámadásoknak.
A 2015 óta ellenőrzés nélkül bejutott mintegy kétmillió ember közül nem tudjuk, mennyi az aktív harcos, mennyi az alvó ügynök, mennyi a logisztikai támogató és mennyi az egyszerű szimpatizáns.
Ezeknek a rejtőzködő harcosoknak a támogatására sikeresen építettek fel olyan fedőszervezeteket, amelyek humanitáriusnak tűnő munkájuk során a beszivárgott ellenség védelmét, támogatását, sőt legalizálását hivatottak elősegíteni. Ha bárki úgy gondolja, hogy ez csak egy titkosszolgálati szakember borúlátása, akkor hadd emlékeztessek arra, hogy a számok makacs dolgok.
Ha elfogadjuk a statisztikai előrejelzéseket, akkor néhány éven belül már választásokat dönthetnek el a más identitású betelepültek. Az ostromlott földrész egyes országaiban már sikeresen beépültek a védők soraiba is.
Politikai pártokat alapítva vagy meglévő pártokra ráépülve használják ki a demokratikus szabályok adta játékteret. A vallási tolerancia, politikai és etnikai sokszínűség védelmének örve alatt lassan, szisztematikusan kényszerítik rá Európára a saját világuk rendjét.
A jóléti állam még meglévő szociális vívmányait kihasználva néhány évtized alatt demográfiailag is többségbe kerülhetnek egyes országokban. Utánpótlási vonalaikat kiépítették, sőt képesek a védők lépéseire aktívan reagálva alternatív útvonalakat működtetni. Törökország, Jordánia és Libanon menekülttáboraiban milliók állnak készen arra, hogy útnak induljanak.
Ha ezek az országok nem kapnak elég pénzt a gazdag Európától, akkor figyelmeztetésképpen azonnal útnak eresztenek néhány tízezer embert. A szárazföldön, Görögországon könnyedén átjutva az albán, macedón, bosnyák útvonalon tízezrek, döntően fiatal férfiak, azaz harcosok várakoznak arra, hogy csatlakozhassanak a már bejutott társaikhoz.
A szervezett bűnözők csempészútvonalain a drog-, cigaretta- és alkoholrakományok mellett évek óta gyakorlatilag ellenőrizetlenül jut be fegyver, lőszer, robbanóanyag az ostromlott várba.
Észak-Afrika és a földrész délebbi, döntően rosszul szervezett, korrupciótól, bűnözéstől és éghajlati katasztrófáktól sújtott országai pedig olyan sötét árnyként borulnak ránk, aminek a hatásait még felbecsülni is alig merjük.
Szerencsére azért van remény. Az elmúlt három évben Európa közepén a politikusok és a választópolgárok bebizonyították, hogy még nem veszítették el a józan eszüket. A magyar kormány által megépített kerítés a szimbolikus erején, példáján túlmenően azért is volt nagyon fontos lépés, mert a legegyszerűbb, leggyorsabb útvonalat zárta le.
A tengeri átkelés kockázata, eszközigényessége és költségessége miatt sem képes milliós tömegek bejuttatására. Magyarország lépése ösztönzőleg, sőt kijózanítólag hatott először a térségünkben, majd a tágabb környezetünkben is.
Látjuk ezt Ausztria és Olaszország irányváltásában is. Itália bebizonyította, hogy a tengeri határok védhetetlenségéről szóló állításokkal szemben – politikai akarat esetén – rendelkezik megfelelő eszközökkel a rend helyreállítására. Jelenleg úgy tűnik, hogy ez a változás folytatódni fog jövő év májusáig, amikor Európa polgárai új várkapitányokat választanak majd.
Talán nem tanulatlan, szenvedélybeteg, gyáva zsoldosok lesznek ezek, hanem józan, elszánt, bátor emberek. Ugyanis halaszthatatlan feladatok várnak rájuk, ha meg akarják védeni a gondjaikra bízott embereket, értékeket.
Először is le kell zárni a külső határokat, a védelmüket hosszú távon biztosítani kell. Az Európán kívül jelentkező kockázati tényezőket meg kell kezdeni felszámolni, hogy ezen országok lakosai is biztonságban és a fejlődés reményében tervezhessék az életüket a szülőföldjükön.
Az ellenőrzés és jogcím nélkül beözönlött tömeg tényleges átvilágítását végre kell hajtani, az emberek valós személyazonosságát, előéletét fel kell deríteni.
A jogosulatlanul Európában tartózkodók kitoloncolását fel kell gyorsítani, a visszafogadó országokat pedig anyagilag is motiválni kell. Az unióban rejtőzködő terroristasejteket, ellenséges csoportokat teljes mélységében fel kell tárni, majd radikálisan felszámolni.
Ez a munka természetesen sok időt vesz igénybe. Hosszú évekre, évtizedekre kell berendezkedni, a hadseregeket, rendvédelmi szerveket és titkosszolgálatokat újra alkalmassá kell tenni arra, hogy háborúshoz közeli helyzetben is elláthassák a feladataikat.
Mindezek után talán majd igaza lesz a balliberális politikusoknak, hogy véget ért a menekültválság, de addig még hosszú, nehéz és sajnos veszélyekkel teli út áll előttünk.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.