Vajon képes lesz-e Francois Fillon, a francia jobbközép elnökjelöltje leküzdeni azt a felfoghatatlan médiatámogatást, amelyet az államfői posztért folyó versenyben Emmanuel Macron, a volt szocialista gazdasági miniszter – akit függetlennek állítanak be – élvez? A liberális média a jelek szerint tanult Donald Trump győzelméből az óceán túlpartján: nem elég pocskondiázni, lehúzni a sárba, agyalágyultnak beállítani, ütni kell, amíg életjelet mutat. Trumpnál ezt a hibát elkövették, már földbe döngölték, aztán a tetszhalott állapotából a választások napján újra feltámadt. Franciaországban ezt már nem lehet, nehogy már egy hívő katolikus legyen az Élysée-palota új lakója!
Fillont szabályszerűen meglincselték, majd gatyára vetkőztették. A sajtó szinte szó szerint csupán az alsónadrágjáról nem követelt igazolást, hogy miből és mikor vette. A francia mérsékelt jobboldalon novemberben úgy vélték, hogy megtalálták a megfelelő embert. Aztán két hónapja robbant a jól időzített bomba, épp ott sebesítve meg a volt miniszterelnököt, ahol a legjobban fáj, a becsületén. A vád szerint az elmúlt évtizedekben fiktíven foglalkoztatta parlamenti állásban a feleségét és két gyermekét is. A francia sajtó nagy része piócaként ráakaszkodott a történetre újabb és újabb részletek közlésével, levegővételnyi időt sem hagyva a megvádoltnak. Kiderült: van itt be nem jelentett jövedelemből kapott kölcsön, ajándékba kapott luxusöltönyök, sőt a napokban Fillonnak még kijárást is a fejére olvastak, állítólag ötvenezer dollárért elintézte, hogy Vlagyimir Putyin, aki természetesen a barátja, fogadjon egy libanoni üzletembert.
Az első vádpont különösen érdekes. A szenátorok és képviselők többsége élt azzal a lehetőséggel, hogy rokonokat alkalmazott asszisztensként. Most például a frissen kinevezett Bruno Le Roux belügyminiszter volt kénytelen elismerni, hogy lányait alkalmazta kisegítőként. Az egyikük 15 éves volt. Le is mondott a miniszter. Ha becsületesen átvizsgálnánk a francia honatyákat, hány, de hány ilyen ügyre bukkannánk? A sajtó szándéka egyértelmű: bemutatni Fillont mint nem tisztességes embert. Meglepő, hogy a pénzügyi visszaéléseket vizsgáló ügyészség milyen gyorsan eljutott a vádemelésig. Ilyen ügyekben évekbe telik, míg a vádhatóság döntést hoz, most csupán három napjába került.
Ezért állítja a francia sajtó néhány újságírója, hogy Fillon esetében jól kiszámított média- és ügyészségi összeesküvéssel állunk szemben, amely mögött ott az Élysée-palota. Nap mint nap olyan hírekkel kell bombázni a közvéleményt, hogy bizalma meginogjon, csökkenjen a korábban általa is támogatott jelölt iránt. Azt viszont szögezzük le: ha a vádak igaznak bizonyulnak, Fillonnak el kell nyernie megérdemelt büntetését. De ezek egyelőre csak vádak, amelyekről nem egy esetben kiderült már, hogy nem tudják tényekkel alátámasztani. De ekkor már eredményesen megakadályozták a nem kívánt jelölt sikerét. Fillonnak viszont jó jel, hogy támogatottsága nem omlott össze, a legkitartóbb hívei húsz százalék körül tartják népszerűségét.
Időközben történtek olyan fejlemények, amelyekről nem olyan kaján lelkesedéssel, de legalábbis nem olyan határtalan felhajtással számol be a sajtó, mint a Fillont érintő botrányokról. Ugyanis vizsgálat indult egy, Emmanuel Macront érintő ügyben is. Természetesen ezt is bejelentették, de nem boncolgatták könyvtárnyi terjedelemben, mint tették Fillon esetében. Még 2016 januárjában az akkori gazdasági miniszter Las Vegasban részt vett az informatikai kiállításon, és hirtelen ötlettől vezérelve a francia startup cégeknek, kezdő vállalatoknak és az informatika jelen lévő világvezetőinek – 500 vendég részvételével – fogadást rendezett, amelynek költsége majd négyszázezer euróra rúgott.
A pénzügyi ügyészség most ebben az ügyben kezdett Macron ellen hivatalos vizsgálatot. Sehogy se jön ki továbbá az a végösszeg, amely Macron vagyonbevallása végén szerepel, eszerint ingatlana nincs, spórolt pénze alig haladja meg a 300 ezer eurót. Csak az utolsó banki állásában, a Rothschild bankháznál, ahol pénzügyi tanácsadóként tevékenykedett, másfél év alatt 2,4 millió euró volt a nettó jövedelme. Ehhez jött még a miniszterségért kapott, igaz, bagatell összeg, az évi 150 ezer euró.
Persze azzal lehet védekezni, hogy a gazdasági miniszter nagy lábon élt huszonnégy évvel idősebb feleségével, Brigitte Trogneux-val, aki a gimnáziumban irodalomtanára volt. A baj csak az, hogy ugyanilyen összevisszaságot látunk, ha a függetlennek maszkírozott jelölt kampányadományait akarjuk összegezni. Állítása szerint kilencmillió euróból kampányol, amelyet támogatói adtak össze. De hogy ki és mekkora összeggel támogatta Macront, arról még nem számolt be.
A nagybankok, a tőkés körök jelöltjének tartják a fiatalembert, de titkos támogatást élvez a jelenlegi államfőtől, Francois Hollande-tól is, és a jelenlegi fél kormány – bízva valami zsíros állásban – már kiállt mellette. Ezt nevezik Franciaországban független jelöltnek. Érthető, hogy a sajtóorgánumok, amelyekre befolyással bír a liberális elit, miért nyomják ennyire a negyedik ikszen innen lévő, jó svádájú Macront. Ő lenne az V. köztársaság legfiatalabb elnöke. Egy kicsit sem zavarja támogatóit, hogy Macront soha semmilyen posztra nem választották meg, eddig csak kijelölték.
Még az sem kizárt, hogy álma valóra válik, és Macron elfoglalja helyét az Élysée-palotában. De hogy miként viszi keresztül nagy ívű reformjait, amelyeket természetesen megígért, azon vajon elgondolkoztak-e már a franciák? Nincs pártja. Az En Marche! (Indulás) nevű mozgalmát párttá fejleszteni hónapok alatt ugyancsak reménytelen vállalkozás, hogy az elnökválasztás után röviddel megtartandó parlamenti szavazáson sikerrel szerepeljen. Vagy minden törvénynél leül a parlamenti pártok képviselővel, és kuncsorogni fog a szavazatokért? Ennek egy lesz a vége: káosz és bukás.
Az igazi kampány csak március 20-án este, az öt legmagasabban jegyzett elnökjelölt tévévitáján kezdődött el. Volt, aki Macront hozta ki győztesnek, volt, aki Marine Le Pent, volt, aki Fillont, aki az egyetlenként a társaságból öt évig már irányított kormányt, és higgadtan fejtette ki gondolatait, egészében jól szerepelt. Bár a közvélemény-kutatásokat szemlélve vele szemben jelentős az előnye Macronnak, korántsem kizárt, hogy parádés hajrával behozza hátrányát. A mérsékelt jobboldal előválasztásán is tévévitákon aratott sikert, ott se jelölte senki befutónak.
Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy kijelentsük: ha a mérsékelt jobboldal jelöltje nem kerülne be a második fordulóba, Franciaország válságos időszak elé néz.