Lembergben helyi szélsőségesek meggyilkoltak egy magyar roma fiatalembert. Jó, ha az eszünkbe véssük, abban, hogy a helyi ifjú nacionalista gyilkosok által meg kellett halnia, nemcsak cigánysága, hanem magyarsága is közrejátszott.
Egy korábbi hasonló támadásról készült felvételen jól hallhatóan azt kérdezte az egyik ukrán vezér a cigányoktól, hogy miért nem mennek Magyarországra. Talán emlékszünk még rá, amikor kitört a forradalom, a hazai liberális média vezérletével sokan szurkoltak a forradalmároknak, akiknek áldozata majd egy szebb és jobb Ukrajnát eredményez.
A józanabbak már akkor is azt mondták, nekünk a kárpátaljai magyarság sorsa a legfontosabb, és bármi zavar és hajcihő történik Kijevben, az a magyar kisebbségnek csak rosszat hozhat. Sajnos így is történt.
Azt már tudjuk – többek közt a Magyar Idők hasábjain nyilvánosságra hozott hangfelvételekből –, hogy Soros György és demokrata tettestársai, előretolva a magyargyűlölő, a Majdanon szendvicseket osztogató Victoria Nulandot, ott voltak a zűrzavar kirobbantásának hátterében.
A magot elültették, a szörnyűséges gyom pedig szárba szökkent. Vajon az emlékezetes képsorok láttán, amikor a némán térdeplő gyászolók fogadták az út mentén a Donyec-medence körüli harcokban elesett kárpátaljai magyar fiú holttestét, eszébe jutott-e ünnepelni a Majdan forradalmát azoknak, akik annyira lelkesedtek azért, hogy az ukránok „lerázzák az orosz rabigát”? Vagy amikor bestiális módon megölték a 23 éves magyar cigány fiatalembert?
Ukrajnában ugyanis a forradalom óta bármi megtörténhet, és hihetetlen hírek érkeztek onnan az elmúlt években. Szélsőséges nacionalisták törhetnek be politikusokhoz, hogy felpofozzák őket, a kukába hajigálhatnak köztisztviselőket, újságírókat gyilkolhatnak meg, majd valamelyik közülük „feltámad”, lengyel (!) szélsőségeseket tartóztatnak le azzal a váddal, hogy bombával támadtak volna a magyar közösségre, mindezt persze szerintük orosz megbízásból, ami akár még igaz is lehet.
De az, hogy a fiatal neonácik által elkövetett lembergi gyilkosság mögött is Oroszország állna, mint ahogyan azt az Ukrán Biztonsági Szolgálat elnöke feltételezte, akkora bornírtság, mint amikor Gergényi Péter pökhendien azt állította, hogy verőlegényei viselték ugyan az előírt azonosítót, csak azért nem volt rajtuk látható, mert az azt rögzítő biztosítótű leesett a ruhájukról.
Az ország szubsztanciája jelenleg az oroszellenesség, amelynek velejárója a magyarellenesség is. Lényeges ugyanakkor megjegyezni, hogy az úgynevezett oroszbarátok a közvélekedéssel ellentétben nem oroszok, csupán olyan ukránok, akik nem tagadják, hanem vallják az Oroszországgal kapcsolatos nyelvi, kulturális, gazdasági és mindenfajta kötődést.
A Majdan halottaira ma is emlékeznek, de amikor ukrán szélsőségesek 2014. május 2-án rágyújtották az oda bekergetett többtucatnyi oroszbarát tüntetőre a szakszervezetek házát, az aznap szabályos csatatérré változott Odesszában, az már nem volt akkora hír, mint ahogyan az sem, hogy az onnan kimenekülők közül többeket halálra lincseltek.
S hogy értsük, milyen erők dolgoznak arrafelé a hatalomban, elevenítsük fel, hogy a nulandista Irina Farion, a szélsőséges Szvoboda párt parlamenti képviselője így írt a közösségi oldalán: „Égjenek csak az ördögök a pokolban!”, de hasonlóan reagált a mérsékeltnek gondolt kijevi polgármesterjelölt, Leszja Orobec is. Persze az egész kelet-ukrajnai háború véres és aljas, az áldozatok száma pedig megsokszorozódott.
Nem kell félteni a szakadárokat, de a másik oldalt, különösképpen az ukrán irreguláris erőket sem, mindkét fél kegyetlenkedéseiről vannak fent felvételek a videómegosztókon.
Ukrajnában a politika irányvonalát és a közhangulatot nagyban befolyásoló nacionalisták náci jelszavakat és jelképeket használnak. Az ukrajnai neonácik ugyanakkor kereszteket is gyaláznak, mint tették például Beregszászon, ahol viszont a frissen felújított református templom falára már vörös csillagot festettek a rongáló szélsőségesek.
Ellenben a szakadároknál vörös csillagos és sarló-kalapácsos zászlók sokasága tűnik fel, ugyanakkor erősen vonzódnak a kereszténységhez is; ortodox keresztény hadseregként határozzák meg magukat, és előszeretettel használnak vallási jelképeket is.
Nyugat-Európa dörzsölte a tenyerét, hogy a kétes amerikai segítség eltávolította Oroszországtól Ukrajnát, de hiába az őket szép szavakkal támogató cikkek a nyugati médiumokban, hiába az IMF-hitel, Ukrajna egyre távolodik Európától, és egyre kevésbé piacképes ahhoz, hogy az EU tagja legyen.
S hogy mi lesz a háború a kimenetele? Ha Ukrajna újra egyesül, akkor győznek a soviniszták, a neonácik, és akkor minden eddiginél nagyobb ukránosítás várható szerte az országban.
Aki azt gondolja, hogy ha a szakadárok még néhány, a debalcevei katlanban elért sikerükhöz hasonló győzelmet aratnak, és Kelet-Ukrajna valamilyen formában leválik az anyaországról, az bármi jót hozhat akár az itteni, akár a kárpátaljai magyaroknak, az súlyosan téved. Akkor a szélsőségeknek már csak létszámuknál fogva is a magyar kisebbség lehetne a legnagyobb ellenség. Nekünk az lenne a legjobb, ha mielőbb véget érnének a harcok, és eljönne a viszonylagos béke és stabilitás időszaka.
Ukrajnába egyszerűen beférkőzött a gonosz, és mérgét elültette a szívekben, a rossz szellem pedig szenvedést, halált, még nagyobb szegénységet hozott lakóinak. Ez az Ukrajnára szabadított gonosz szedi áldozatait, méghozzá sokszor éppen abból a rétegből, amely a leginkább kiszolgáltatottabb. Mint a kárpátaljai magyarság.
És ebben az ellentmondásos, reménytelennek tűnő és kilátástalan helyzetben kell a magyar kormánynak úgy alakítania a kapcsolatokat szomszédjával, hogy közben az anyaország érdeke ne csorbuljon, s mindenekelőtt a kárpátaljai magyarság sorsát is szem előtt kell tartania. Embert próbáló feladat lesz.
De a gonosz szellem visszaszorítható, és talán a világpolitika alakítói tesznek azért, hogy elhallgassanak a fegyverek a Donyec-medencében és mindenütt Kelet-Ukrajnában.