Hétfő: óriási pusztítást okoznak a dél-franciaországi árvizek, tegnapra már tizennégyen veszítik életüket.
– Mára teljesen elavult az időjáráselőrejelző és prevenciós rendszerünk – fakad ki a tévében Christian Estrosi, Nizza polgármestere. A két hete tervezett kormányalakítást elhalasztják; külön pech, hogy kinevezett belügyminiszter még épp nincs a természeti csapás idején.
Kedd: házkutatást tartanak Jean-Luc Mélenchon, a Lázadó Franciaország baloldali párt elnökének otthonában, a párt székházában, valamint a pártvezető korábbi asszisztenseinél.
Az intézkedést a korrupció elleni hivatal rendeli el. A párt szerint kitalációkra épülő politikai és rendőri erőszak indult Mélenchonnal és pártjával szemben. Mélenchon márpedig nem jelentéktelen szereplő: a tavalyi elnökválasztáson több mint hétmillió szavazatot kapott az első fordulóban, alig másfél millióval kevesebbet, mint a későbbi győztes Emmanuel Macron.
Ugyancsak kedden súlyosan bántalmazzák a párizsi utcán az egyik homoszexuális jogvédő szervezet vezetőjét, ami ráirányítja a figyelmet arra: az utóbbi időben gyakrabbá váltak az ilyen támadások. Ez abból a szempontból érdekes, hogy – mint a francia sajtóban előre kiszivárogtatták, mégpedig így: „nem szabad megfeledkezni a homokosokról” – az átalakított kormányban Franck Riester nyeri el ugyanaznap a kulturális miniszter posztját. Ő még az első francia politikusok között állt elő azzal: a saját neméhez vonzódik.
Ám kis szépséghiba akad a történetben: Riester ugyan az életét nyugodtan adhatja Franciaországért – noha kedves neki, ne menjen este a párizsi utcára –, de a vérét nem. Minden homoszexuális-párti kirakatpolitizálás dacára ugyanis a Macron-féle kormánytöbbség a napokban fenntartotta azt a megkülönböztetést, hogy homoszexuálisok csak akkor adhatnak vért, ha az azt megelőző 12 hónapban nem volt nemi kapcsolatuk.
Szerda: Mélenchonra rájár a rúd. A francia baloldal legnépszerűbb politikusával szemben hatósági személy elleni erőszak és garázdaság miatt indul eljárás, mert dulakodásba fulladt az előző napi házkutatás.
Mivel egy hete már bevetettem e hasábokon a következő újságírói eszközt, most csak visszafogottan nyúlnék hozzá: ugyan, mit rendezne a magyar ellenzék, amely az 55 éves szívbeteg halálakor egy miniszter fejét követelte, ha ne adj’ isten 14 ember halna meg egy dunai árvízben? Másnap házkutatást tartanának az Apró-villában és a Demokratikus Koalíció székházában? A Háttér Társaság vezetőjét még aznap összevernék a budapesti utcán, harmadnap pedig eljárás indulna Gyurcsány Ferenccel szemben? A kérdéseket mindenki magának válaszolhatja meg. De milyen érdekes, nálunk ilyesmi nem történik, pedig időről időre vannak árvizek, vannak homoszexuálisok és van ellenzék is.
Történik viszont – három siralmas nap leforgása alatt – az egyes körökben (például Vasárnapi Hírek, 2017. június 17.: „Lesz-e Macronunk?”) agyonsztárolt Emmanuel Macron országában. Óvatosságra intenénk, mielőtt még egész Európa megmentésébe fogna a kiváló francia versenyző.