A holland média gyakran közöl információt a migrációs helyzetről, de például a menekültszállókon történt zavargásokat, tömegverekedéseket vagy bűncselekményeket csak a kisebb helyi lapok említették. A szilveszteri kölni események óta viszont Hollandiában is próbálnak jobban odafigyelni a bevándorlók és a bűncselekmények közötti kapcsolatra, és a közmédiába is bekerül egy-egy ilyen jellegű hír.
A befogadóközpontokban korábban is gyakori volt a menedékkérők közötti verekedés vagy erőszakkal végződő konfliktus, amelyek leginkább a különböző vallási vagy kulturális ellentétek miatt robbantak ki. Mindezt volt szerencsém közelről is megtapasztalni, mivel egy ideig egy menekültszállón dolgoztam Hollandiában. A szállókon dolgozókat alaposan felkészítik arra, hogy kezelni tudjanak egy-egy konfliktust vagy csoportos agresszív helyzetet. Tréningek, képzések, illetve összehangolt protokoll segített ebben.
A menedékkérők között nemritkán alakult ki poszttraumás stressz szindróma a korábban átélt és elszenvedett élményeik miatt. Ennek kiszűrése is fontos feladat volt, hiszen ez az állapot kiválthatott az illetőnél egy agresszív kitörést, vagy megnehezítette azt, hogy a saját érzelmeit (düh, félelem stb.) megfelelően kontrollálja. Pláne egy olyan összezárt közösségben, ahol eleve megvan az esély a feszültségre az eltérő kultúrából származó csoportok között. Sajnos a szálló területére bekerült a drog is, hiszen akadtak olyanok, akik előszeretettel látogatták a holland coffee shopokat, ahol legálisan beszerezhették a füvet. A szállóról történő eltűnések és az embercsempészek tevékenysége ellen, akik prostitúcióra kényszerítették fiatalkorú áldozataikat, sajnálatos módon szintén nem sokat lehetett tenni. Voltak tehát nem kívánt jelenségek, amelyeket nem igazán lehetett kivédeni, de a szállókon a helyzet korábban még kezelhető volt.
Tíz évvel ezelőtt még nem hallottunk az Iszlám Államról (ISIS), legalábbis ez a fogalom nem volt jelen a köztudatban. Európa sokkal biztonságosabbnak tűnt, mint napjainkban, a bevándorlókról kialakított képhez sem kötődött annyi negatív asszociáció, mint mostanában. Azóta sokat változott a világ. A bevándorlók háttere, összetétele az utóbbi években átalakult, és mivel tömegesen érkeznek Hollandiába is, a számuk rohamosan növekszik. Az utóbbi években Szíriából, Afganisztánból, Irakból érkeztek a legtöbben. Feltűnő jelenség viszont, hogy tavaly a legtöbb menedékkérelmet Marokkóból, Algériából és Eritreából nyújtották be, de Tunéziából is jöttek csoportosan.
A marokkói és algériai bevándorlók szinte teljesen esélytelenek a menekültstátusra, mégis nagy számban érkeznek. Ráadásul a hetven százalékukról kiderült, hogy korábban már másik európai uniós országban próbálkoztak menedékkérelemmel. Közülük is sokan adják ki magukat szíriai menekültnek. Mindez nagy nyomást gyakorol a holland bevándorlási és állampolgársági hivatalra, ahol amúgy is nehezen győzik a rengeteg kérelem feldolgozását. Hogy mitől ugrott meg ennek a csoportnak a száma, nem igazán tudni, de talán
az is befolyásoló tényező, hogy a holland hatóságok 2000 eurót fizetnek azoknak, akik a menekültügyi eljárásuk során/után önkéntesen visszatérnek hazájukba. A helyzetet ráadásul megnehezíti, hogy Marokkó nem fogad vissza papírok nélküli menedékkérőket. Ezeknek a személyeknek a dokumentumai pedig útközben eltűntek!
A nagy számban érkező, jelenleg is befogadóközpontokban elszállásolt marokkóiak legutóbb például Groningenben okoztak sorozatos betöréseket és lopásokat. A holland biztonsági és igazságügyi államtitkár emiatt meg akarja szüntetni a 2000 eurós bónuszok kifizetését a biztonságos országokból érkező marokkói és algériai menedékkérők részére. Sőt azt is kijelentette, hogy elege van már azokból, akik visszaélnek a holland menekültügyi rendszerrel. Azoktól pedig szigorúan elvenné a tartózkodási engedélyüket is, akik ide-oda utazgatnak, visszajárnak vakációzni a hazájukba, ahol pedig elvileg veszélyben van az életük.
A szállókon érzékelhetően megnőtt az alkohol- és drogfogyasztás, és egyre nehezebb kordában tartani a helyzetet. Növekedtek a kísérő nélküli kiskorú menedékkérő fiúk csoportjával kapcsolatos rendőri intézkedések is. Késelésekről és csoportos verekedésekről számolnak be a lapok. A kiváltó okokról nem sokat tudni, mivel ezek a hírek csak pár sorban tájékoztatnak egy-egy történésről. Bár legutóbb megnevezték, hogy az egyik megkéselt áldozat iráni volt, az elkövető pedig egy észak-afrikai bevándorló. Az iráni fiatalembert azért támadták meg, mert homoszexuális volt. Sajnos ez a jelenség sem ritka a szállókon belül. Ha nem is végződik minden atrocitás fizikai erőszakkal, a táborokban élő homoszexuális menedékkérők folyamatosan ki vannak téve lelki bántalmazásnak és megalázásoknak: volt rá példa, hogy az ágyukat bekenték ürülékkel, vagy elégették a ruháikat, illetve szállótársaik megfenyegették őket.
Egyre több nyilatkozat jelenik meg menedékkérőktől és/ vagy menekültekről, akik arról mesélnek, hogy az ateisták és a keresztények sem érzik magukat biztonságban a szállókon, mivel a többségben lévő muszlim társaik nem, vagy csak nehezen tudják tolerálni a másságot. Az egyedülálló nők biztonsága szintén nincs garantálva a szállókon. A helyzet javítása érdekében felvetődött, hogy e sérülékeny csoportot alkotó személyeket külön szálláshelyen kellene elhelyezni. Ez azonban nem történt meg, mert félő volt, hogy ezzel azt az üzenetet erősítenék meg az elkövetők felé (ráadásul pont egy ilyen toleráns országban, mint Hollandia), hogy nem nekik kell alkalmazkodni a mássághoz, illetve annak elfogadásához, hanem az áldozatokat kell kiemelni és védelmezni. A helyzetet az is nehezíti, hogy az áldozatok gyakran nem mernek feljelentést tenni, inkább csendben meghúzzák magukat és próbálnak minél kisebb feltűnést kelteni. Ezáltal az elkövetők nem kapják meg a nekik kijáró büntetést.
A holland liberális média törekszik arra, hogy ne nagyon hangsúlyozza az elkövetők hátterét. A politikai korrektség szellemében igyekeznek egy-egy bevándorlóhoz kapcsolódó bűncselekményt egyedi esetnek beállítani. Mostanában kezd világossá válni az, hogy nem csupán elszórt incidensekről van szó. Legutóbb egy sorozatos bűncselekményeket elkövető marokkói bűnbanda tagjai például kizárólag menekültszállók lakói voltak. Ez kiderült a náluk lévő igazolványból. Az áldozatok (különböző üzlettulajdonosok, akiket megkárosítottak) és a helyi polgármester is megerősítette, hogy heti gyakorisággal és szervezetten történnek ezek a betörések, lopások. Mindez persze nem vet jó fényt azokra a bevándorlókra, akik valóban menekülnek, és akik nem a kriminalitásból élnek Hollandiában. Ugyanakkor eltitkolni az illető származását vagy valós hátterét szintén nem megoldás.
A napokban számoltak be arról, hogy a táborokban dolgozó személyzet is egyre gyakrabban van kitéve atrocitásoknak, és most már nemcsak a táborlakók, hanem a saját biztonságukat is féltik. A Központi Menedékkérő és Befogadó Szervezet dolgozói nyilvános levélben kértek azonnali intézkedést a leginkább észak-afrikai bűnbandák megfékezésére. Az, hogy ez a hír már a vezető sajtóban is nyilvánosságot kapott, arra utal, hogy Hollandiában is kezdik felismerni azt, hogy mégis beszélni kell olyan témákról is, amelyeket eddig tabuként kezeltek. De azt is jelenti, hogy a helyzet valóban annyira kezelhetetlenné vált, hogy most már sürgős megoldást kíván. A panaszok egyébként leginkább az újonnan és nagy számban érkezett marokkói és tunéziai menedékkérőkhöz (akiket korábban már más EU-s országból kiutasítottak!) kapcsolódtak.
A Hollandiából kiutasított, ott illegálisan tartózkodó bevándorlók elhelyezése is problémát jelent. Azoknak a személyeknek, akik még nem tűntek el teljesen szem elől, vagy nem szippantotta be őket valamelyik bűnbanda, és hajlandók együttműködni a hatóságokkal, létrehoztak egy „Bed, Bad en Brood” (alvóhely, tisztálkodás és étkezés) ellátási rendszert, amely biztosítja az illegalitásban tartózkodó személyek alapellátását az erre kialakított szükségszállókon. Miután az utóbbi időkben megnövekedett az igény ennek a szolgáltatásnak a bővítésére, a holland kormány jelenleg is dolgozik újabb szükségszállók létrehozásán. A téma évek óta súlyos konfliktusforrás az állam és az önkormányzatok között a szállók finanszírozása és üzemeltetése okán.
A legutóbb közzétett hivatalos adatok szerint Hollandiában hetente egyszer kell a rendőrségnek kiszállnia a menekültszállókra/befogadóállomásokra szexuális bűncselekmény miatt. A múlt évben nyolcezer incidenst regisztrált a hatóság a szállókon (80 befogadóállomásról), és 1366 alkalommal történt valamilyen erőszakos cselekmény. 2394 esetben irányult az agresszió a szállókon dolgozók felé. A rendőrség 4460 ügyet regisztrált, 1100 eset kapcsolódott verekedéshez, rendbontáshoz és egyéb zavargásokhoz, 55 alkalom nemi erőszakhoz, 34 eset embercsempészettel, emberkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységhez.
Tavaly szeptemberben tartóztattak le egy menedékkérőt, aki egy kiskorú holland lányt rángatott le a kerékpárjáról, majd megerőszakolta. Hasonló eset történt nemrég egy másik kislánnyal, akit szintén kerékpározás közben támadtak meg. A napokban közlekedésbiztonsági őröket próbált megkéselni az egyik szállólakó, mivel nem hagyták őt ingyen utazni a buszon. Apránként ezek az esetek is hozzájárulnak a társadalmi feszültséghez Hollandián belül. Érzékelhető, hogy lassan fogytán a türelem. Nem ritkák mostanában azok a tüntetések sem, amelyeket egy-egy újabb tábor telepítése kapcsán szervez a holland lakosság.
Mindebből természetesen nem az következik, hogy minden bevándorló potenciális bűnöző vagy netán terrorista lenne, de az tény, hogy a rendszer hiányosságaival folyamatosan és egyre többen visszaélnek. A jelenleg zajló tömeges migráció és a menekültügyi eljárás rendszerszintű kihasználása nemcsak nagyobb lehetőséget kínál a szervezett bűnözésnek, hanem kiszorítja azokat, akiknek valóban járna a menekültjog. A kiutasított bevándorlók legtöbbje inkább az illegalitást választja, mint hogy visszamenjen a hazájába. Ez a helyzet pedig gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeket szül. A nemzetbiztonsági kockázatról nem is beszélve, hiszen Párizs, Brüsszel, Nizza és Berlin óta az is köztudott, hogy a menedékkérők között könnyen bújnak meg terroristák.
A szabályok/rendeletek és a realitás közötti hézag mérsékléséhez kritikus szellemben kellene felülvizsgálni az egész európai menekültügyi rendszert. A változtatásokhoz összefogás, politikai és morális bátorság szükségeltetne, illetve olyan hatékony és szigorú eszközök, amelyek segítenek megfékezni az illegális bevándorlást és az ezzel járó szervezett bűnözést.
A szerző pszichoszociális terapeuta, holland–magyar kulturális mediátor