A politikailag korrekt beszédmód és a genderizmus okozta problémák a jövőben minden területre kiterjedhetnek. A szülő például nem mondhatja majd a gyermekének, hogy „kisfiam, tedd ezt meg emezt, s ne tedd azt meg amazt”, mert hátha a gyermek később kislány akar lenni, s ezzel a megszólítással a szülő „akadályozná, hogy a gyermek fölfedezze nemi identitását”. Hasonló okból természetesen kislánynak sem szólíthatja.
Mit mondjon tehát a szülő? Talán ezt? „Kisfiam vagy kislányom, vagy mindkettő, ne mássz fel a létrára mert leesel!” Sajnos, mire a szülő kimondja a hosszú megszólítást, a gyermek már régen felmászott a létrára, és leesett. „Semmi gond”, de legalább korrektül beszéltünk, ugye?!
Az európai történelmi nyelvek, mint például az angol vagy a német, külön problémákkal nézhetnek szembe, mert már a személyes névmásaik is nemtől függőek. Ami az angolban he, she, it, az németül er, sie, es. Ha el kellene hagyni a he, she-t és az er, sie-t nehogy egy transzgender személyi jogai megsérüljenek misgendering (nemileg téves megszólítás) miatt, akkor melyik névmás maradna számára? Az it és az es mint nemsemleges megnevezések? Ezek azonban tárgyat jelölnek, s nem embert.
Az ember tárgyi mivolta ellen filozófusok egész serege tiltakozott, a XX. században leginkább az egzisztencialisták, Sartre vezetésével. Ez a probléma a magyar nyelvben egyszerűen nem létezik, hiszen a mi személyes névmásaink nemtől függetlenek. Lehet, hogy a magyar nyelv lesz a transzgenderek nyelve is? Erre nem lennék büszke. Persze többségük valószínűleg úgyse tudná megtanulni.
Korunkban a misgendering hatalmas bűnnek látszik. A BBC híreiben nemrégiben olvashattuk, hogy egy oxfordi középiskolai matematikatanár beleesett a misgendering bűnébe. Habár rögtön megkövette az általa tévesen megszólított diákot, mégis eljárást indítottak ellene.
Ez a tanár, aki egyben evangélikus lelkész is, megengedhetőnek tartotta, hogy egy diákot a természetes neme szerint szólítson meg. Úgy látszik, tévedett. Misgendering? A sztoikusok már magát az elképzelést sem értették volna.
Ma már tolerálandó, ha valaki meg szeretné változtatni természetes nemét. A toleranciánkat kihasználó nyomulást azonban hogyan tolerálhatnánk? Korunkban a tolerancia eszméjét erőszakos kisebbségek próbálják kisajátítani, amivel társadalmi elfogadottságuk növelésére törekszenek, akár a normális állapotok rovására is.
A tolerancia szó eredetileg a vallásra vonatkozott: hagyjuk, hogy mások úgy gondolkodjanak vallásukról, és úgy gyakorolják azt, ahogyan akarják. Ez vezetett a tolerancia napjainkban érvényes fogalmához: hagyjuk, hogy mások úgy gondolkodjanak és olyan életmódot folytassanak, amilyet választanak.
Igen ám, de jól tudjuk, minden igazi nevelő „intoleráns”. Ugyanis a jó nevelő kezei alatt neveltjei testiekben és lelkiekben gyarapodnak, nem maradnak olyanok amilyenek voltak.
Ha európai értékeinket, filozófiáinkat, nyelveinket és kultúráinkat egy erőszakos kisebbség foglyul ejthetné a korrekt beszéden keresztül, az totális káoszhoz vezetne. Nekik nem kell tolerálniuk semmit? Kellő mértéktartással a problémák áthidalhatók.
Javaslom tehát, hogy ne használjuk a misgendering szót se eredeti angol, se pedig magyarra fordított formában. A sértődés fő oka rendszerint nem kívülről, hanem belülről jön. Nem akkor sértődik meg valaki igazán, ha önmagát sem becsüli?
A szerző filozófus, illetve matematikus