Ha valakinek eddig kételyei lettek volna afelől, hogy a Magyarország és a magyar emberek önrendelkezése ellen az Európai Parlamentben (EP) készülőben levő, a holland Judith Sargentini nevével jegyzett Soros-jelentést azért fogalmazzák, hogy a szabad bevándorlást akadályozó magyar kormányt eltakarítsák az útból, akkor az e témában az elmúlt hetekben tartott LIBE-bizottsági viták azokat eddigre már biztosan eloszlatták.
A Magyarország elleni vádirat vitájában szinte minden második résztvevő megemlítette, hogy a magyarok ellenállnak a betelepítésnek, és a szöveg leghosszabb fejezete a bevándorlók jogairól szól, ez alkalommal sem feledkezve meg arról, hogy Ahmed H. terrorizmusért elítélt személyt védje.
A cél minden eddiginél világosabb: a magyar ellenállás leküzdése és az, hogy a magyar emberek április nyolcadikán kristálytiszta egyértelműséggel kinyilvánított akarata ellenére Magyarország kormányát belekényszerítsék abba, hogy beleegyezzen az Európába beengedett bevándorlók felső határok nélküli, uniós országok közötti elosztásába és a migráció támogatásába. A bevándorláspárti európai erők igen jelentősek.
Kik képezik? Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, Martin Selmayr, az uniós bürokrácia élére nemrégiben jogi puccsal kinevezett nagy hatalmú német főtitkár, az egykori biztos, a luxemburgi Viviane Reding kabinetfőnöke. A politikailag még az etalonnál is korrektebb görög Dimitrisz Avramopulosz bevándorlási biztos, az európai és amerikai NGO-k kedvence. Az EP kommunista, szocialista, liberális és zöldfrakciói (sőt még néhány néppárti is!).
A nagy hatalmú LIBE, továbbá jó néhány, gyarmattartó múltú vagy jelenű, vagy egykori rossz cselekedetei miatt még ma is lelkiismeret-furdalástól üldözött és ezért hevesen kompenzáló bevándorlóország vezetője. Mindnyájuk háta mögött áll a 2015 szeptemberében a Project Syndicate által közzétett, betelepítést célzó Soros-terv, és sosem riadtak vissza attól, hogy ezt a szándékukat a jog kijátszásával is elérjék.
Mondanunk sem kell, hogy a felsorolt személyek, politikusok, szervezetek mindezt, vagyis az Európába irányuló bevándorlás ösztönzését mindenfajta demokratikus felhatalmazás vagy az általuk képviselt emberek megkérdezése nélkül teszik.
A Sargentini-jelentés maga is kénytelen nyíltan beismerni, hogy mivel az uniós jog területén a muníciója édeskevés, továbbá az ezzel kapcsolatos jogerős döntéseket Magyarország már túlnyomórészt teljesítette, ezért nem annyira az unió minden tagállamra kötelező jogának a sérelmeit kívánja számonkérni a magyarokon, hanem a világban ma divatos főáramú ködös, definiálatlan, az államokat szerződés szerint nem vagy csak részben kötő, gyakran globális-nem kormányzati, a nemzetközi szervezetek pontatlan, de hangzatos emberi joginak titulált elveit is.
A történet azzal kezdődött, hogy a 2015-ös Európai Tanács ülésén Orbán Viktor miniszterelnök megvétózta, hogy a „kötelező elosztás” belekerüljön a megbeszélés konklúziójaként kiadott szövegbe. Ezután az Európai Bizottság – kijátszva ezt a júliusi határozattal – puccsal, többségi szavazással a bevándorlók ideiglenes elosztását fogadtatta el az EP-vel és a belügyi tanáccsal. Ennek megakadályozásához Magyarországnak és néhány más országnak, mint Szlovákia, Lengyelország, Finnország vagy Románia, akkor nem volt elegendő szavazati ereje.
A bizottság terve így is kapitális és megszégyenítő kudarcba fulladt, hiszen az erre kiszabott két év alatt a töredékét sem hajtották végre annak, még azok a tagországok sem jeleskedtek, amelyek azt eredetileg megszavazták. Ennek ellenére csak néhány kiválasztott ország, nevezetesen Csehország, Magyarország és Lengyelország ellen indítottak kötelezettségszegési eljárást.
Ha valaki ebből arra következtet, hogy a sunyiság kifizetődő az unióban, az nem téved túl nagyot. Persze egy fontos feltétellel: ha akad valaki, legalább egy, aki mások helyett is hajlandó elvinni a balhét.
A Sargentini-jelentés legfontosabb formális vádja Magyarország ellen az ideiglenes elosztásban való közös európai felelősségvállalás megtagadása. A bizottságban és a parlamentben a holland biztos még azt is főbenjáró bűnként rótta fel Magyarországnak és Szlovákiának, hogy élni mert az uniót alapító szerződésben biztosított jogával és meg merte támadni az ideiglenes elosztást a bíróságon.
Eddig azt hallottuk Brüsszelben, hogy azért jó az unió, mert ott nem erővel, hanem tárgyalóasztalnál és a jog békés eljárásaival lehet megvívni az érdekkonfliktusokat! Otthon viszont, a saját hazájukban levitézlett politikusok, mint az összement holland szocialistákhoz tartozó Frans Timmermans, gyorsan elfelejtik az egykori szlogeneket, ha már nem az érdekeiket szolgálják.
Persze ez a kudarcsorozat sem volt elég arra, hogy a bizottság feladja a Soros-tervet, azt, hogy tűzön-vízen át keresztül ne vigye. Nincs most itt elég tér és mód arra, hogy ezen a folyamaton részletesen végigmenjünk, de egy dolog biztos: Magyarország és a magyar miniszterelnök mindent megtett annak érdekében, hogy ne születhessen olyan szabály az unióban, amely szerint az egyes tagországok akarata ellenére lehetne a területükre bevándorlókat telepíteni.
Ez a tevékenység eddig sikerrel járt, mert ha nem is győztünk, de majdnem három éve késleltetni tudtuk ennek a nemzeti szuverenitást alapjaiban megrázó, hagymázas, az Európai Egyesült Államok fundamentumait lefektető tervnek a végrehajtását.
Vagyis mi, magyarok nem pusztán burkolt rossz érzéseinket fejeztük ki a brüsszeli irodákban megszokott, normális emberek által teljesen érthetetlen és semmitmondó nyelven, nem a valós szándékainkat takargattuk, álszent, a konfliktusok kikerülését szolgáló céllal. Nem mások, nagyobbak vagy bátrabbnak véltek szélvédett háta mögé bújtunk. Nem sunnyogtunk, hanem egyenesen kimondtuk a nemet, és végig kiálltunk a javaslat ellen. Lengyelország, Csehország és Szlovákia is mellénk állt.
Nos, ezért vagyunk mi ma a kitüntetett célpont Brüsszelben mind az EP-ben, mind a bizottságban. Ezért születik ellenünk hazugságokból összehordott újabb jelentés a LIBE-bizottságban. Ezért kiált minden nap többször is diktatúrát a világsajtó. Ezért akarják az országainkat, lengyel barátainkét is, mondvacsinált, polkorrekt, álságos, minden alapot nélkülöző, gonosz indoklással megfosztani az uniós szavazati jogától.
Ha valakit még mindig megtévesztene a brüsszeli ködfüggöny, az olvassa el a jelentéstervezet utolsó oldalán – önmagát árulja el a szöveg! –, hogy milyen magyar sajtótermékekből tájékozódott az apró holland zöldpárt harsány előadója. Felsorolom a teljes listát: Átlátszó.hu, Népszabadság, 444.hu, RTL Klub. És még ez a Sargentini-vádirat kéri számon a magyar kormányon a szöveg egy másik helyén, hogy megsérti a kiegyensúlyozott média garantálásának kötelességét!
Régi, kommunista eredetű trükk, ismerjük: vádold meg az ellenfeled azzal, amit te készülsz elkövetni. Objektivitás brüsszeli módra. A Sargentini véleményével ellentétes tények nem szabad, hogy megzavarják a jelentést!
És akkor a nem kormányzati szervezetek ennél jóval hosszabb, szintén a függelékben szereplő listájáról még nem is szóltam. De nem is kell, mert a jelentés által több helyen is hangsúlyosan kritizált, tavaly elfogadott törvénymódosítás tisztába tette a helyzetet.
Annak alapján a külföldi pénzbeli hozzájárulásokat be kell nyilvánosan vallani, ezért most már mindenki tudja, hogy alig akad köztük olyan szervezet, amelynek számláját nem Soros György Open Societyje vagy valamely ahhoz köthető szervezet állná. Tulajdonképpen hazugság „hozzájárulásról” beszélni, hiszen e szervezetek más forrásokból alig kapnak bármit is. Mint ahogy „civilnek” is vaskos lódítás e szervezeteket nevezni: a civil fogalmát miért kellene kiterjeszteni olyanokra, akik fizetésért álcázva küzdenek nyíltan pártpolitikai célokért?
A bevándorlás brüsszeli barátai elunták, hogy a magyarok keresztbe fekszenek az íróasztalaik mellett kitalált, papíron példásan humánusnak tűnő elképzeléseiknek. Mi több, a magyarok még szövetségeseket is gyűjtenek azok megakadályozására: Ebből elég volt! El kell venni a szavazati jogukat, hogy ne tudják leszavazni ezeket a terveket.
A küzdelem folytatódik. Júniusban csúcstalálkozót tart az Európai Tanács Brüsszelben. A kötelező menekültelosztás újra napirenden lesz. Jean-Claude Juncker, Dimitrisz Avramopulosz, Frans Timmermans, Martin Selmayr, Cecilia Wikström, Guy Verhofstadt (és Soros) elhatározta magát, hogy most végre tényleg keresztülviszik azt, ami három éven át nem sikerült nekik.
Ne lepődjünk meg, ha a nyomás rajtunk minden egyes nap tovább fokozódik. Április nyolcadikán a magyar nép példátlan erővel ruházta fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy megvédje Magyarországot. Tartsunk ki, hogy ez az erő elég legyen!
A szerző európai parlamenti képviselő