Az ellenzéki pártokról sokszor elmondtuk: azon kívül, hogy mély gyűlölet él bennük Orbán Viktor iránt, valójában nincsen választási programjuk. Ettől egy rosszabb helyzet állhat elő, ha programjuk is van. Közeledvén az áprilisi szavazáshoz, egyre több ponton sejlik fel, hogy milyen terveket szövögetnek. Az biztos, ha valamilyen csoda folytán beülhetnének a kormányrúdhoz, buldózerrel esnének neki az adórendszernek.
Annak, amely mára annyira stabillá és koherensé állt össze, hogy egyaránt támogatja a növekedést, a bérek emelését, a gazdaság kifehérítését, az ország versenyképességének erősödését és a költségvetés stabilitását.
Az egyik legfurcsább ötlet a DK tervei között szerepel. Az pattant ki a fejükből, hogy a munkáltatók a fizetéseket ne utalják át közvetlenül a munkavállalóknak, hanem fizessék be az átalakítandó adóhivatalnak. A dolgozók majd innen juthatnak hozzá a jussukhoz.
Erről azok a szekták jutnak az eszembe, amelyek a bepalizott tagjaik pénzét szippantják magukhoz. Itt teszem hozzá – nehogy a túlmozgásos Gyurcsány Ferenc vérnyomása felszaladjon –, egy percig nem állítom, hogy lenyúlnának egy fillért is az emberek pénzéből.
Mindenesetre az elképzelés még annyira zavaros, amilyen a DK ügyvezető alelnökének, Molnár Csabának a tekintete. Ez pedig nem sok jót sejtet.
Az ellenzék lényegében a 2010 előtti helyzetet állítaná vissza, új elemekkel bővítve. Így megtorpedóznák a középosztályt, amely az elmúlt nyolc évben kezdett megerősödni. Egyes pártok többkulcsossá tennék az adórendszert, hogy ezzel kijátsszák az irigységkártya lapjait.
Szerintük akik többet keresnek azt átlagnál, azok gazdagok (ez náluk szitokszó), és büntetni kell őket. Azt nem akarják felfogni, hogy aki az egykulcsos rendszerben többet keres, az arányaiban nagyobb összeget fizet be a közkasszába. Szinte biztosra vehető, hogy valamilyen formában vagyonadót is bevezetnének.
Van, aki oligarchaadónak, míg mások luxus- vagy nagybirtokadónak neveznék. Azt ugyanis szintén nem bírják elviselni, ha rajtuk és a baráti körükön kívül más is gyarapszik. Ezért inkább a minimálbért tennék tehermentessé. Ezzel visszahoznák a potyautasrendszert.
A szocialisták a munkaalapú társadalom helyett mindig jobban preferálták a segélyalapú társadalmat. Így kormányváltás esetén vélhetően ismét ez irányba mozdulnának el. Ennek hátterében azonban semmi más nem áll, mint hogy tömegeket hozzanak függőségi helyzetbe az államtól.
Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése is felbukkan az elképzelések között. Ez azért érdekes, mert amikor a mostani kormány sorolt egyes termékeket kedvezményes áfakörbe, akkor azt harsogta az ellenzék, hogy ezzel csak átmenetileg mérsékelhetők az árak, a különbözetet előbb-utóbb lenyelik a cégek.
Az sem világos, hogy mi lenne a családi adókedvezményekkel. Azt tudjuk, hogy Karácsony Gergely Mellár Tamást látná szívesen a pénzügyminiszteri poszton. Mellár Tamásról tudni kell, hogy korábban több alkalommal letette a voksát a bevándorlás mellett.
Olyanokat nyilatkozott, hogy Európának meg kellene tanulnia együtt élni a bevándorlással. Beszélt arról is, hogy egy olyan országban, ahol 35 év alatt kis híján egymillióval csökkent a népesség, lázasan kellene keresni a népesség pótlásának lehetséges forrásait.
Tehát ha Mellár Tamás nem a magyar nép gyarapításában gondolkodik, akkor nem biztos, hogy kedvére való a gyermekvállalást segítő adórendszer. Bár Karácsony Gergely igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy Mellár Tamás pénzügyminiszter lesz, nem ő foglalkozik majd a bevándorlás kérdésével.
Azt szerencsére nem tette hozzá, hogy az majd a bevándorlásügyekért felelős miniszter feladata lesz. Azzal ugyanis azt sugalmazta volna, hogy megnyitják a kapukat a migránsok előtt. De ezt írjuk az én rosszindulatú feltételezéseim számlájára.
Hogy az ellenzéki katyvaszból kirajzolódó elképzelések hogyan állnának össze, az igen talányos. Azt viszont világos, hogy a győzelmük leginkább káoszt hozna, és elbúcsúzhatnánk a politikai stabilitástól. Ez egyenes arányban növelné hazánk kiszolgáltatottságát a nemzetközi erőknek.
Ha egy ország kormánya ilyen mértékben megosztott lenne, azon nagyon könnyen lehetne uralkodni. Ezzel lehet, hogy Brüsszel és a Soroshoz köthető hálózatok, valamint az őket kiszolgálók jól járnának, de rajtuk kívül senki más. A legnagyobb vesztesei pedig a magyar emberek lennének.
Hataloméhes politikusok, bukott és sértett „szakértők”, köpönyegforgató, gerinctelen haszonlesők próbálnak hatalomra jutni. Ebben pedig az a legszomorúbb, hogy ezt nem ismerik be magukról. Inkább kamerával berontanak a szerkesztőségekbe: ahogy a Momentum az Origóhoz, úgy a Jobbik is ellátogatott lapunkhoz. Szerintük ugyanis hazug cikkek jelennek meg róluk. Pedig nem kell egyetemi diploma ahhoz, hogy ne a tükröt szidjuk, ha nem tetszik, amit benne látunk.