Az 1990-es évek elején a Varsói Szerződés felbomlása, a Szovjetunió szétesése után számos politikai, katonai, titkosszolgálati elemző azt jósolta, hogy a hidegháború lezárulását követően egy nyugodtabb időszak köszönt a világra. Európa megosztottságának megszűnése után a békés német újraegyesítés, a kelet-európai országok viszonylag gyors integrációja a NATO-ba és az Európai Unióba mind a fenti tételt támasztotta alá. Az Egyesült Államok dominanciája a világpolitikában gazdasági, katonai és titkosszolgálati területen egyaránt egyértelmű volt. Az egypólusúvá vált világrend hosszú időre megkérdőjelezhetetlennek tűnt.
Ebben a helyzetben az első látványos változást az ezredfordulón Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése jelentette Oroszországban. A Jelcin-korszakban a széteső, anarchia szélén táncoló, gazdaságilag, katonailag meggyengült országot a szinte az ismeretlenségből jövő, titkosszolgálati múltú elnök szisztematikus munkával stabilizálta, majd megkezdte újrapozicionálni országát.
Napjainkra főként katonailag ismét világpolitikai tényezővé vált Oroszország, de gazdasági ereje is látványosan erősödött. Az Egyesült Államoknak ismét kihívást jelent az orosz befolyás erősödése a Közel-Keleten, sőt már az orosz titkosszolgálatok aktív műveleteit vélik beazonosítani az Egyesült Államok belpolitikai életében is.
Oroszország látványos visszatérése a világpolitika színpadára elvonta a figyelmet egy másik szereplő megjelenéséről. Ez pedig Kína. Ha megnézzük azt a gazdasági fejlődést, amelyet az ázsiai birodalom produkált az elmúlt években, akkor egy szinte példa nélküli sikertörténetet látunk. 2011-re már a világ második legnagyobb gazdaságát tudhatta magáénak, napjainkban pedig már csak azon vitatkoznak a közgazdászok, hogy hány éven belül veszi át a vezető szerepet, a tényt senki sem kérdőjelezi meg.
A kínai vezetés a gazdasági sikerekre alapozva csendben, kis lépésekkel, de annál tudatosabban megkezdte egy világpolitikai színtérre kilépő, valódi nagyhatalmi szereplőként megjelenő Kína felépítését. Ennek érdekében a hadseregének modernizálása, hatókörének szélesítése, képességeinek fejlesztése került előtérbe. Amíg 2006-ban még a világ hatodik legnagyobb költségvetése volt a kínai haderőé, ez 2010-re már a második lett Amerika mögött.
Az anyagi feltételek biztosítása mellett az önálló katonai kutatás-fejlesztés is egyre gyorsuló tendenciát mutat. A csúcstechnikát jelentő fegyverrendszerek mellett megkezdték a haditengerészet kiemelt fejlesztését. Már két repülőgéphordozót állítottak hadrendbe, és flottájuk építése is gyors ütemben folyik. A Vörös-tenger bejáratánál, a stratégiai ponton fekvő Dzsibutiban 2017-ben létrehozta első külföldi katonai bázisát.
A kínai vezetés felismerte, hogy a gazdasági és katonai fejlesztések mellett pozíciójának további erősítése érdekében titkosszolgálati területen is hatékonyabb, aktívabb rendszert kell kiépítenie. Az elmúlt időszakban megjelent információk alapján a kínai hírszerzés és elhárítás egyre aktívabbá vált technikai és humán területen egyaránt. Elég, ha arra utalunk, hogy ez év elején a szenátusi meghallgatáson hat amerikai titkosszolgálat arról számolt be, hogy a Huawei és a ZTE mobiltelefonjai komoly nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek.
Ha eltekintünk a piacvédelmi szempontoktól, akkor is látható, hogy informatikai, szoftveroldalon keresztül milyen érzékeny információkhoz, adatokhoz juthatnak a telefonok óvatlan tulajdonosain keresztül. Kínai hekkerek 2018-ban az Egyesült Államok kiemelten védett katonai rakétatechnológiai fejlesztési adatait szerezték meg. Az amerikai kormány válaszként korlátozta a műszaki oktatásra beutazni kívánó kínai diákok vízumkiadását.
A kínai titkosszolgálatok a humán hírszerzésben is egyre aktívabbá válnak. A kínai parlamentben 2017-ben tárgyalt törvénytervezet szerint jelentősen növelték mozgásterüket bel- és külföldön egyaránt. Belföldön például ötszázezer jüan (húszmillió forint) jutalmat is fizethetnek olyan lakossági bejelentésért, amely külföldi kémet leplez le.
A kínai hírszerzés akcióiról 2018-ban nagyon sok hír jelent meg. Az FBI egy 2012 óta tartó, Mézes borz fedőnevű nyomozás részeként letartóztatott egy volt CIA-tisztet, aki információkat adott el Kínának. Ennek szomorú következménye volt, hogy több mint egy tucat amerikai informátort megöltek vagy bebörtönöztek Kínában. Amerikai értékelés szerint a hidegháború óta nem érte ilyen súlyos veszteség a hírszerzésüket.
Mielőtt azt hinnénk, hogy csak a két nagyhatalom között folyik a titkosszolgálatok küzdelme, akkor nézzük az elmúlt napok híreit. 2017 decemberében a francia elhárítás két tisztjét és egyikük feleségét letartóztatták, mert Kínának kémkedtek. Hírek szerint a titkosszolgálat szakmai módszereiről adtak át információkat. Még az év vége előtt vádat is emeltek ellenük.
A német sajtóban kiszivárogtatottak szerint 2016-ban több Bundestag-képviselőt is megpróbáltak behálózni a kínai szolgálat fedett ügynökei. Kínai utazásra hívták meg a kiszemelteket, ártalmatlannak tűnő tanulmányok írásáért harmincezer eurót ajánlottak föl. A német elhárítás időben közbe tudott lépni, így megvédték a politikusokat, ám egyikük munkatársát már sikeresen behálózták. Hans-Georg Maassen, a BfV vezetője külön felhívta a figyelmet a kínai hírszerzés aktivizálódásának veszélyeire.
A példákat lehetne még sorolni, de a tendencia igazán figyelemreméltó. A globális nagyhatalmak a gazdasági, katonai pozícióik erősítése mellett titkosszolgálati területen is egyre aktívabb munkát folytatnak. A XXI. század egyik sajátossága, hogy a klasszikus háborús konfliktusok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a hibrid háború frontvonalain a titkosszolgálatok, amelyek a kiberhadviseléstől a befolyásolási műveleteken át a klasszikus hírszerzési akciókig terjedő széles skálán mozognak. Sokszor ezek a jól összehangolt, láthatatlan műveletek nagyobb kárt okoznak, vagy a másik oldalon több eredményt hoznak, mint a felszíni világ „ütközetei”.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.