Balsejtelemmel olvasom egykori kollégám, lelki testvérem, a jelenleg HVG-publicista Balavány György május 16-i demográfiai tárgyú jegyzetének címét: Ne az államnak szüljetek! Mert hát ki a fene gondolja a szerzőn kívül, hogy csak azért, mert a negyedik Orbán-kormány elkötelezett a demográfiai fordulat mellett, az államnak akar szülni, aki szül?
Ha az állam segít az energiaköltségek elviselhető szinten tartásában, akkor az államnak világítunk, az államnak fűtünk? Ha a családi adókedvezmény vívmánya miatt is méltán népszerű kormány tovább ösztönzi a gyermekvállalást, ha intézkedéscsomagjában ott szerepel a várandósság és a szülés körülményeinek javítása, a bölcsődék építése, a kisgyermekes munkavállalókhoz jobban illeszkedő foglalkozási lehetőségek megadása, a munkáltatók érdekeltté tétele, a főállású anyaság megbecsülése, annak az az üzenete, hogy az állam elkommunizálná a csecsemőnket? Platón Államában volnánk?
Beigazolódik: a fenti címet valóban még vadabb okfejtés követi. Így indítja cikkét Gyuri barátom: „Neves segítője került a kormány szaporulatserkentő programcsomagjának Böjte Csaba, a dévai szerzetes személyében.”
E nyitómondat első felében tehát úgy említtetik a kormány gyermekvállalást ösztönző csomagja, hogy arról a tehenészet jusson eszünkbe, bikakatalógus, szaporítóanyag, nőivarú állomány meg ivadékszám. Vajon miért kell becsmérelni, leszólni azt az egyedülálló kísérletet, hogy egy uniós tagállam kormánya megfordítaná a népesedési folyamat negatív irányát? Ugyanitt említtetik a Kárpát-medencei magyarság egyik legáldottabb, legcselekvőbb, leghatékonyabb szavú szerzetespapja, Böjte Csaba, aki Erdélyben árva gyermekek ezreit menti az elkallódástól.
De Balavány György nem dicséri, amiért egy lehangoló statisztika kapcsán gyerekvállalásra buzdítja a gyermektelen, negyven közeli magyar férfiakat, akik késlekednek a családalapítással. Inkább azon fanyalog, hogy a szerzetes a kormány szócsöve lett demográfiai kérdésben. Meg hogy miért csak a férfiakhoz szól! Megmondom én: biztosan egy férfiuralt társadalom hímsoviniszta egyede.
A szerző hamar továbbgázol Csaba testvéren; jönnek a rángógörcsös kinyilatkoztatások. „Semmi nincs a magyarban, vagyis bennünk különleges, ami miatt ne fogyhatnánk – nem gyúrt minket exkluzív matériából a Jóisten, tehát a soviniszta óbégatásnak csakugyan nincs semmi teteje (alja, az van neki).” Itt már feljajdulok: a nemzet fogyására megoldásokat keresni már nem is nacionalista, hanem „soviniszta óbégatás”? Eddig, ha ezt a szót olvastam, sovinizmus, belül mindig az 56-os magyar szabadságharcot szovjet tankokkal leverető bitókirály, Kádár János hangját hallottam. Most a tábort váltott barátot kell hallucinálnom.
A HVG publicistája e ponton jólesően hivatkozik egy korábbi, hasonló témájú cikkére, amelyben már teológiailag is tisztázta népfogyatkozásunk rendjén valóságát: „A világ népessége lassan eléri a 7,5 milliárdot. Szóval van ember elég, nyugalom. Ja, hogy kevés közte a magyar? Annyi baj legyen. Drága keresztény testvéreim, a Biblia nem a magyarságnak mondja ám, hogy »szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet« (1Mózes 1,28), hanem Ádámon és Éván keresztül az egész emberiségnek.”
Lám, György barátom elfeledkezik arról, hogy a Biblia Istene népekben képzelte el, alkotta meg az emberiséget, és állami meg nemzeti keretek között nyújt egyénnek-családnak védőkart az anarchia ellen, esélyt a boldogulásra és az eszmélkedésre. Ezért megkérdezném már a volt kollégától: ha már itt van nekünk az évezredes magyarságunk, nem kellene továbbra is féltőn vigyáznunk rá?
Ráadásul a Szentírás utolsó könyve (a János jelenései) mélyértelműen szól arról, hogy a Mennyei Jeruzsálemben az élet fájának levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Kedves Gyuri, népem nevében kérem engedélyed arra, hogy elvergődhessünk mi, magyarok is a végidőkig, anyanyelven olvasva Isten Bibliában adott igéit. De akár a verseket is. Hacsak nem mindegy, hogy pár évtized múlva hányan élvezhetik József Attila más nyelvekbe átültethetetlen verscsodáit.
S ha már Attilát említettem: Hazám című versében vajon sovén indulattal kiált így fel: „Mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk?” De hogy megint cikksorokat idézzek, a HVG szerzője szerint a mai népességmegtartó intézkedések, amelyeket a mai kormánypárti képviselők támogatnak, tényleg azt az üzenetet hordozzák, hogy „nemzzünk, hordjunk ki, szüljünk, neveljünk embereket az államnak”? Ami ugye balaványi olvasatban „végső soron ugyanabból a személyiségtagadó, megalázó, emberellenes, szélsőségesen kollektivista gondolkodásból való, ami a XX. században egyszer-kétszer már vérbe borította a világot”!
Györgynek valahogy nem sikerül bizonyítani, hogy a demográfiai helyzet javítását célzó kormányintézkedések az „államnak szülés”, illetve a „hazának szülés” szélsőségesen kollektivista üzenetét vonják maguk után. Szánalmas összemosási igyekezet zajlik a szövegmezőben: „A kötelességből szülésről beszélek, a hazának szült, főleg a hazának nevelt gyermekekről.
Ha valaki egy gyermeket a haza nevű, erősen vitatható értelmű absztrakció szolgálatára treníroz ahelyett, hogy szeretné, akkor erős az esély, hogy nem ép lelkű, éretten gondolkodó ember válik a gyerekből, hanem boldogtalan, sötét és frusztrált lény.” Vagyis ha boldogtalan, sötét és frusztrált lények válnak a tegnapi gyermekekből, az ebből a fasisztoid nevelésből következne.
Tényleg ez veszélyezteti fiataljainkat, nem a családok csonkasága, a kulturális hanyatlás, a szélsőséges individualizáció, a túltechnicizált életforma vagy a nemi azonosság eltérítésén ügyködő genderizmus? Jut eszembe, az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága följelentette országunkat, hogy alaptörvényünkben elavult és túl konzervatív a családfogalom. Nos, már csak az ilyen beavatkozási kísérletek miatt sem árt, ha egy csipetnyi hazaszeretetet plántálok gyermekeimbe!
Balavány György szemére hányja Orbánéknak, „miért csak a fehér, keresztény, középosztálybeli gyerekekből kell több”. Pedig biztosan hallott róla: Rákosiék, Kádárék szétverték a történelmi középosztályt és a birtokos parasztságot.
Alighanem ezzel is összefüggésben áll, hogy a mai, a középosztályt építő politika kifejezetten tetszik az embereknek. Feltámadt a felemelkedés reménye. Remény arra, hogy lesz miből fölnevelni azokat a gyermekeket is, akiket családellenes kormányok idején nem mernének vállalni. Hát akkor nem tenné helyesen az állam, hogy éppen azokat a rétegeket ösztönözné gyermekvállalásra, amelyeknél nem születik elég utód? Ráadásul erős középosztály tud magához húzni elesettebb rétegeket, és ez akkor is így van, ha az újra ráérő ellenzék ismét társadalmi csoportok összeugrasztásával játszadozna.
Szintén képtelen (bár unos-untig ismételt) vád, hogy „az okozza a legnagyobb demográfiai válságot (…), hogy az elmúlt nyolc évben az Orbán-kormány politikája miatt elmenekült az országból több százezer aktív munkavállaló, zömében fiatalok”. A cikkben idáig elérkezve már túl vagyok a megrendülésen; csak mantrázom az ellenérveket: senki nem a kormány elől menekül, ugyanis a szabad munkaerő-áramlás Európai Uniójában élünk. Magyarországon ráadásul a régiós országokhoz képest kirívóan alacsony a kint munkát keresők aránya.
Az ENSZ 2017-es adataiból világosan látszik, mi a valós helyzet. A világszervezet azt vizsgálta, hányan élnek külföldön azok közül, akik saját hazájukban születtek, a lakosságszámokhoz viszonyítva. Boszniában például ez az arány egészen kirívó, 43,3 százalék, de az albán adat is döbbenetes a maga 38,8 százalékával. Náluk kicsit jobban szerepel Litvánia (18,9 százalék), Románia (17,5 százalék), Lettország (17,1 százalék) és Bulgária (16,5 százalék).
Lengyelország esetében is elég magas a külföldön élők aránya, 11,5 százalék. Nos, Magyarország esetében ez a szám mindössze hat százalék, a lakosságszámhoz viszonyítva. A fentiekkel jönni ezért is ordas nagy demagógia.
„Eszetekbe ne jusson másért szülni, mint szeretetből” – inti végül híveit Balavány György. Ebben egyetértek vele. Ugyanakkor a régi ismeretség okán arra kérem, szeretetből szült cikkekkel közelítsen olyan erőfeszítésekhez, amelyek által több csecsemő gőgicsélhet a szülészeti osztályokon.
A szerző újságíró