Áder János szavai mindenki számára mérvadóak: eskütételekor drámainak nevezte a közbeszéd állapotának romlását hazánk köztársasági elnöke, hozzátéve, hogy a kormánypártok – és talán a kormánypártiak – felelőssége mindig nagyobb. Konzervatív ember nem szaladhat el a felelősség elől, de ha már államfői intésre igyekszik mérsékelni magát, ugyanez elvárható az ellenzéki sajtó munkásaitól is.
A Momentum Mozgalom vezetősége azonban berontott az Origó szerkesztőségébe, megfélemlítette a portál újságíróit és jogtalanul felvételt készített róluk. A párt tiltakozott, hogy névtelen cikkek jelentek meg róluk, majd amikor egy cikket szignóztak, rögtön pórul is járt az origós újságíró.
A Momentum képviselői teljesen elfogadhatatlanul viselkedtek, megsértve a magánterületet, semmibe véve a szabad munkavégzésre és a képmás rögzítésére vonatkozó jogot. Hogyan reagált erre az ellenzéki sajtó? A Magyar Nemzet és a Heti Válasz publicistái kifejezték határozott nemtetszésüket, noha írásaik erkölcsi értékéből sokat levon, hogy a szakmából kizárták origós pályatársaikat. Még hiteltelenebbek azonban a baloldali lapok. Emlékezzünk: amikor a közmédia munkatársai filmezték a 444 szerkesztőségének ajtaját, a portál a szokásos sárga, nagy betűkkel kiabálta: „Az operatőr nem csengetett fel, hanem egész egyszerűen bejött az épületbe”. Nem a szerkesztőségbe, hanem a társasház lépcsőházába. A hírt a portál ezzel a szöveggel osztotta meg a közösségi médiában: „Magyarország, 2017”
Most, hogy a Momentum vezetőségi tagjai egész egyszerűen bementek az Origóhoz, és felvételeket készítettek az ott dolgozókról, a 444 így közölte a hírt: „Mi történt valójában? Megkérdeztük a Momentum sajtósát, aki szerint nem betörtek, hanem egyszerűen besétáltak a szerkesztőségbe”. Értjük? Amikor a közmédia „egyszerűen bement” a 444-hez, az a sajtószabadság lerombolása volt – vagy tudom is én, mire utal ez a „2017-ezés” –, de amikor a Momentum csinálja ugyanezt, az már nem baj.
Hasonlóan teljesített nemrég a Kettős Mérce nevű baloldali blog, amely nevéhez hűen vadul tiltakozott a baloldali újságírókat ért atrocitások okán, Bayer Zsolt „kávézásakor” viszont így írt: „A délelőtt legszebb pillanata az volt, amikor a Gój Motoros Mészáros Imre megfenyegette Oláh Gellértet, a 888 újságíróját, aki rátámaszkodott a motorjára”. A lecke: újságírókat fenyegetni tilos, kivéve, ha kormánypártiak. Mert akkor az „szép pillanat”.
Térjünk vissza Áder János szavaihoz: egy évvel a választások előtt rémisztő a közbeszéd állapota az országban. Senki sem tiszteli az újságírókat és a lapokat: emlékezzünk, tavaly októberben a Magyar Idők példányait égették baloldali tüntetők. Ironikus módon éppen a 444 közölt elemzést a Momentum hívatlan látogatásának napján, amelyben kifejtette, hogy a kormánypárti média elvitatja ellenfelei legitimitását, s így ássa alá őket. Szerintük például a kormánypárti lapok Soros-egyetemet írnak a CEU neve helyett.
Ennek tesztelésére rákerestem a Magyar Idők archívumában a releváns kifejezésekre. Eredmény: a CEU szó 311-szer, a Közép-Európai Egyetem 160-szor, a Soros-egyetem pedig 63-szor szerepelt. Erről ennyit.
Ironikus módon azonban éppen ők ismételgetik, hogy a kormánypárti újságíró nem újságíró, hanem „propagandista”. Lásd a 444 itt idézett, kormánypárti sajtóról szóló elemzésének címét: „Ez nem újságírás, ez politikai nehézfegyverzet”. Az Index Miklós Gábora is ezt írta, bár a Momentum „látogatását” elítélte. S noha igaza volt a köztársasági elnök úrnak, amikor azt mondta, hogy nem kell számolgatni, ki kezdte, a történész mégiscsak feljegyezni kénytelen: a 444 a kormánypárti sajtót megelőzve cikkezett fideszes képviselők társkereső profiljairól. Az ország első melegbotrányát pedig nem a Lokál hozta Vonáról, hanem az Index blogja 2010-ben, Király András jobbikos szóvivővel kapcsolatban. Akkor, úgy tűnik, még sikk volt a buzizás.
Az igazság kiviláglik: a balliberális újságírókat nem elvek, hanem saját érdekeik vezérlik. Mindazonáltal a polgári szemlélő is csak Áder Jánossal tud egyetérteni: ha nem mérsékeli magát a közélet az egyre mélyebb magyar árok mindkét oldalán, füstölgő vulkánon fogunk élni a választásokig.
A szerző történész