Az Európai Unió reformjára készülő Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár egy megbeszélésüket követően sajtótájékoztatón tette közé március közepén, hogy közös állásfoglalást kívánnak kialakítani egy várhatóan júniusban tartandó európai uniós csúcstalálkozóra.
Macron álláspontja az eurózóna megújításáról már régebben napvilágot látott. Ő egyértelművé tette, hogy megújítási javaslata csupán a 19 tagú eurózónára terjedne ki, ott viszont jelentős központosítást, közös költségvetést és pénzügyminisztert javasol, a fejlesztésekre és a gazdasági válságok kivédésre rendelkezésre álló pénzügyi források megnövelését, valamint az európai bankrendszer integrációjának, a bankunió folyamatának az elmélyítését.
A közös költségvetésre és pénzügyminiszterre vonatkozó javaslat legitimitását jelentősen csökkenti az a botrány, amelyet nemrég Bernd Lucke német képviselő robbantott ki azzal, hogy leleplezte, hogy George Soros amerikai milliárdos tavaly novemberben az Európai Központi Bank hattagú igazgatósági tanácsának francia tagjával, Benoit Coeurével egy magántalálkozón éppen arról tárgyalt, miként lehetne elmélyíteni az euróövezet integrációját közös költségvetés létrehozásával.
A német képviselő szerint törvénybe ütköző, hogy George Soros saját céljai szolgálatába kívánja állítani az Európai Központi Bankot.
Merkel, habár üdvözölte az euró megerősítésére tett törekvéseket, egyáltalán nem lelkesedik azért, hogy közös felelősséget vállaljanak a pénzügyi válságba került tagországokért. Ráadásul a végleges véleménye megfogalmazásakor most már figyelemmel kell lennie a németországi választásokon immáron második politikai erővé előrelépett AfD-nek az eurózóna jelenlegi működéséről alkotott, meglehetősen kritikus véleményére is, nehogy a német álláspont az AfD további megerősödését támogassa.
Az AfD-elnök Jörg Meuthen szerint az eurózónát két részre kellene osztani, mivel a déli országok esetében az euró túl erős, míg Németország és számos más ország esetében túl gyenge. Az AfD elnöke szerint elképzelhető, hogy a gazdaságilag gyengébb államok ki fognak lépni az eurózónából.
Véleménye szerint ezek közé tartozik Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália és Franciaország is. Görögország annyira gyenge, hogy nincs ma olyan ország, amelyik Görögországgal közös valutaövezetben akarna lenni, de másrészről elképzelhető, hogy Olaszország, Spanyolország, Portugália és még Franciaország is külön monetáris uniót alkosson.
Az olasz választásokon győztes jobboldali koalíció legerősebb tagjának vezetője, Matteo Salvini szerint hiba volt a közös valuta bevezetése, de nem kívánnak rögtönözve kilépni. Ugyanakkor leszögezte, hogy
amennyiben olyan intézkedéseket kívánnak az országra erőltetni, amelyek munkahelyek elvesztésével vagy szociális katasztrófával járnának, nem habozna ezeket a szabályokat figyelmen kívül hagyni és akár a költségvetés három százalék alatt tartására vonatkozó európai uniós szabályt is megsérteni, ahogy azt éveken át Franciaország is tette.
Finnország, Dánia, Észtország, Írország, Lettország, Litvánia, Hollandia és Svédország pénzügyminiszterei 2018. március elején közös nyilatkozatot tettek közzé a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) fejlesztéséről. Ebben a miniszterek hat pontban összegezték az euróövezet megújításáról alkotott álláspontjukat. Közös nyilatkozatukat a finn pénzügyminisztérium honlapján tették közzé idén márciusban.
Elsőként azt hangsúlyozták, hogy az egység kulcsfontosságú a megújításra vonatkozó döntések meghozatalakor. Az eurózóna jövőjével kapcsolatos kérdések (költségvetési, strukturális, pénzügyi, intézményi kérdések stb.) minden tagország számára jelentősek, ezért dönteni csak azután lehet, hogy azokat minden tagországgal megvitatták és közösen döntöttek. Az új EMU-ra vonatkozó kezdeményezéseknek önkéntes alapon nyitva kell állniuk az euróövezeten kívüli országok számára is az övezet tagországaival egyenértékű feltételek mellett.
Azt is megállapítják, hogy az erősebb EMU megköveteli, hogy a legfontosabb döntéseket elsődlegesen nemzeti szinten és teljes egyetértéssel hozzák meg.
Harmadrészt az eurózóna megújítására vonatkozó kezdeményezéseket úgy kell fókuszálni, hogy azok támogatást nyújtsanak a tagállamoknak. A pénzügyi válság és az azt követő szuverén adósságválság minden tagállamban hátrányosan érintette az állampolgárokat. Ezért a jövőben mindent meg kell tenni a gazdasági és pénzügyi stabilitás megerősítése és a közbizalom visszaszerzése érdekében.
Negyedszer mindannyian elkötelezettek a bankunió létrehozása iránt. E tekintetben legfontosabb elemek, hogy megfelelő tartalékok álljanak rendelkezésre az esetleges mentéshez, és az új rendszer kellően rugalmas legyen nemzeti szinten a rendszerszintű kockázatok kezelésére, a nem teljesítő hitelek céltartalékképzési politikájának kialakítása szempontjából, a szuverén kitettségek szabályozásának kezelésére, a nemzeti fizetésképtelenségi eljárások hatékonyságának javítása érdekében. Növelje a piacok átláthatóságát, valamint minimalizálja az állami támogatások felhasználásának lehetőségét.
Ötödször az Európai Stabilitási Mechanizmust meg kell erősíteni és európai valutaalappá kell alakítani (EMF). Az EMF-nek nagyobb felelősséget kell vállalnia a pénzügyi fejlesztésért és ellenőrzésért, valamint a segítségnyújtási programokért, de a döntéshozatalnak szilárdan a tagállamok kezében kell maradnia.
Hatodikként a 2020 utáni többéves pénzügyi keretet a fenntartható növekedésre és a strukturális reformokra kell fókuszálni.
A közös költségvetés és közös pénzügyminiszter több súlyos legitimációs problémát is felvet. Például azt is, hogy
a nemzeti választásokon megválasztott miniszterelnökök hogyan fogják tudni végrehajtani a választásokon tett vállalásaikat, kormányprogramjukat, ha az országuk költségvetése fölött részben, majd teljes egészében az EU pénzügyminisztere fog rendelkezni.
Teljesen értelmetlen az, hogy az EU-nak két költségvetése legyen, hiszen ez nem szüntetné meg azt az alapproblémát, hogy az eurózóna országai mind a gazdasági fejlettségük, mind a gazdasági szerkezetük szempontjából rendkívül különbözőek és egyáltalán nem alkotnak optimális valutaövezetet.
Valójában az eurórendszer megerősítése a cél vagy az Európai Unió bürokráciájának a megerősítése? Macron javaslatai egyértelműen ez utóbbit szolgálják, és a tagországok és a választópolgárok egyre kevesebb hatáskört és befolyást kapnának, ha a javaslatait megfogadnák.
Nem elvenni kellene hatásköröket a tagországoktól, hanem több hatáskört vissza kellene nekik adni. Újra létre kellene hozni az Európai Monetáris Intézetet, amelynek fő feladata lehetne az euróövezet és az egységes közösségi monetáris politika megerősítésének előkészítése, a végrehajtás ellenőrzése, valamint az EU-országok jövőbeni monetáris politikájának koordinálása.
A szerző közgazdász, egyetemi docens