Hála istennek, ma már elég kevesen emlékeznek például arra, hogy ki az a Juhász Ferenc. Na, nem a költőre gondolok, hanem a szocialista politikusra, aki a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere lehetett egykor, méghozzá úgy, hogy ehhez nem voltak meg az alapvető ismeretei. Nem volt katona, mert felmentették a KISZ-es pártmunka miatt, nem lett közgazdász, bár egy pénzügyi diplomával sikerült megfejelnie a nyíregyházi tanítóképzőt, és miniszterként állítólag elvégzett egy úgynevezett humánerőforrás-menedzseri szakot is. Nem értett a joghoz, és nem beszélt idegen nyelveket sem. Ez ugyanis nem volt fontos. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt elég volt jó kádernek lenni és megtömni a pártkasszát, arra pedig ő volt a legmegfelelőbb.
Juhász Ferencet tehát a legjobb lenne egyszer s mindenkorra elfelejteni, és nem is pazarolnánk rá egy szót sem, ha az ATV nem kaparná elő rendszeresen a németvölgyi villájából, hogy vesse latba elévülhetetlen szakértelmét a honvédelmi kérdésekben. Így volt ez a napokban is, amikor az MSZP-s politikus a csatorna vendégeként a pártszervezésről szóló izzadságszagú kérdéseket követően az önkéntes tartalékos rendszer kiépítéséről nyilatkozott, meglehetősen cinikus és farizeus érveket lobogtatva a nagyérdemű előtt. Az egykori miniszter kijelentette: az önkéntes tartalékos rendszer erőltetése helyett, vagyis ahelyett, hogy 192 járásban toborozzanak ilyen katonákat, inkább a honvédség szerződéses és hivatásos erőinek, felszereltségének, eszközparkjának megújításán kellene munkálkodni az állami milliárdokból.
Juhász Ferenc érvei még meggyőzőek is lehetnének sokaknak, ha nem tudnánk, mi történt a szocialista politikus minisztersége alatt a Magyar Honvédséggel. A volt tárcavezetőnek például többek között azért vannak ennyire a bögyében a tartalékosok, mert amikor ő volt a miniszter, mindössze tizennyolc ilyen katonát sikerült felmutatni az állomány kiegészítéseként, és nem is foglalkozott senki azzal, hogy legyen ilyen erőnk. A katona profi legyen, szólt az utasítás a legfelsőbb körökből, hogy ki tudja szolgálni a NATO külföldi misszióit.
A haza védelmét majd elvégzik a szövetségesek, vagyis a magyar katonákat is integráló NATO-erők. Sok minden sántított azonban ebben a felfogásban, és ezt tudták az akkori szakemberek is. Egyetlen nemzet sem mondhat le ugyanis felelőtlenül az országvédelemről, és semmit sem ér az a szövetség, amely nem katonailag erős nemzetek együttműködésére épül. Legjobban a mai időkben tapasztalhatjuk meg ezt, amikor tömeges veszéllyé vált a migráció, és az abból is fakadó terrorizmus, amikor a szomszédos Ukrajnában háború van, nem beszélve az egész világot rendszeresen sújtó árvizekről.
Most látjuk, hogy mekkora ostobaság volt a missziós hadsereg kialakítására hivatkozva leépíteni a Magyar Honvédséget, bezárni a helyőrségeket, hogy dobra verhessék az ingatlanokat. Kivonni a hadrendből a még használható haditechnikai eszközöket, hogy ócskavasként értékesíthessék azokat a szocialistákhoz közel álló nyírségi vállalkozók, és egész haderőnemeket megszüntetni, mint például a tüzérséget, amelyről azt állították, hogy nincs rá szükség. Megbocsáthatatlan bűn volt ez, az elkövetők között pedig Juhász Ferenc volt a főszereplő, no meg az olyan mamelukok, akik közül többen súlyos korrupció gyanújával ülnek a vádlottak padján, mert kenőpénzt fogadtak el a minisztériumi megbízásokért. Sokáig járt a bíróságra maga Juhász Ferenc is, aki a mai napig nem tud megszabadulni attól, hogy egy lapon említik a nevét és azt a bizonyos viszkisdobozt, amelynek a segítségével a tábornokper egyik vádlottjának tanúvallomása szerint elkövethették a hűtlen kezelést.
A szocialista politikus az ATV-ben többek között arról beszélhetett, hogy helikoptereket kellene vásárolni a honvédségnek, pedig az ő idejében legfeljebb egy-két forgószárnyas felújítására tellett a baráti cégek közvetítésével, akik sarzsit is kaptak a rakéta-hajtóanyagok megsemmisítése címén. A missziókban is rendszeresek voltak Juhász Ferenc tárcavezetése alatt az életveszélyes helyzetek, amelyek nem fegyveres konfliktusok miatt adódtak a katonáinkkal, hanem azért, mert nem volt megfelelő a felszerelés.
Az egyik legtragikomikusabb eset az volt, amikor homokzsákokat, golyóálló mellényeket erősítettek a terepjárók oldalára, mert a kontingensünknél nem volt megfelelő, páncélozott jármű. Ettől azonban a terepjárók lelassultak, instabillá váltak, és egy idő után tönkrement a motorjuk is. De beszélhetnénk azokról a kézifegyverekről is, amelyekhez helyben kellett a katonáknak rendes távcsövet vásárolni, hogy azt szigetelőszalaggal erősítsék a fegyverekre, vagy a sivatagi körülmények között használhatatlannak bizonyult ruházatról, lerobbant BTR harci járművekről.
Eközben az itthoniaknak sem volt túl rózsás a helyzete, a vidéki laktanyákban azért könyörögtek a katonák, fel ne újítsák a helyőrséget, mert az azt jelentette, be fogják zárni, hogy jó áron értékesíthessék a haveroknak, vagy átadhassák a szocialista vezetésű önkormányzatoknak. Juhász Ferenc és emberei eközben szépen gazdagodtak, épültek a villák, a vidéki panziók a protokollfőnökök és a hadrendből kivont eszközöket elzabráló „szakemberek” telkén. A katonák fizetése azonban csak minimális mértékben emelkedett, az állomány elvándorlása elkerülhetetlen volt, aki nem lett nyugállományú biztonsági őr, mert megszűnt az alakulata, az elmenekült.
Nagy veszélybe került az utánpótlás, a katonai oktatás is, a Zrínyi Egyetem Üllői úti campusát a helyi balliberálisokkal üzletelő lakóparképítőknek adták el, miközben a rektort rendőr kommandósok vették őrizetbe, és később le is csukták üzérkedésért és zsarolásért. Ehhez képest a 2010 óta megválasztott kormányok idején létrehozták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, ahol egyedülálló körülmények között tanulhatnak a katonák és a rendőrök is. A katonák fizetését átlagosan, összességében ötven százalékkal növelik, és a lehetőségeknek megfelelően fejlesztik az eszközöket is. A napokban érkezett vissza Magyarországra például a Magyar Honvédség négy, nagyjavításon átesett, Mi–17-es típusú helikoptere, és idén további egy ilyen jármű ipari nagyjavítását tervezik.
A tárca nem tett le új forgószárnyasok beszerzéséről sem, napirenden van a harci helikopterek felújítása is. A 2018-as költségvetéssel folytatódik a védelmi kiadások bővítése, haditechnikai fejlesztésekre, a megkezdett programok folytatására 95 milliárd forint jut jövőre. Széles körű laktanyafejlesztési munkálatok kezdődnek, a katonák egyéni felszerelésének, harctéri fegyverzetének és a haditechnikai képességeknek a fejlesztése mellett megkezdődik az önkéntes tartalékos rendszer továbbfejlesztése is.
Vannak persze olyanok, akiknek ez nem tetszik. Ezért segítségül hívják a régi elvtársakat, például Juhász Ferencet. Az MSZP-s képviselőnek ugyanis néhányan elhitték egykor, hogy a honvédség sikeres, miközben néhány év alatt feldúltak és tönkretettek szinte mindent a haderő körül. Talán úgy gondolhatják, menni fog vele ennek az ellenkezője is: sikertelenségnek bemutatni a sikert.