Guy Verhofstadt liberális EP-képviselő a magyar nemzeti konzultáció leállítását követeli, mert szerinte az hazugságokon alapszik és sértő Soros Györgyre nézve. Ez azért furcsa, mert a kérdőívek csak azt tudakolják, hogy egyetértenek-e a választópolgárok azokkal a tervekkel, melyeket maga Soros tett közzé.
A Magyar Helsinki Bizottság egy hónapja pert indított a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen, mert sértve érzi magát a konzultációs kérdőívek 5. pontja miatt. Indoklásukban kifejtik, hogy az 5. pontban szereplő – „aggályosnak tekinthető a jogellenes belépéssel kapcsolatos súlyos jogkövetkezmények alkalmazása” – mondatcsonk abból a szakmai anyagból való, amelyben 2015-ben, a határzáras bűncselekmények bevezetése előtt elemezték a tervezett intézkedéseket.
Állításuk szerint aggályukat azért fejezték ki, mert a Helsinki Bizottság „egy fontos szakmai vitában foglalt állást, amely arról szól, hogy büntethető legyen-e a menedékkérők szabálytalan határátlépése”. Állásfoglalásukat többek között azzal indokolják, hogy „korábban hosszú éveken át a magyar állam is a Helsinki Bizottsággal azonos álláspontra helyezkedett, és – összhangban a genfi egyezménnyel, amely kifejezetten tiltja a menekültek, menedékkérők szankcionálását a jogellenes belépés miatt – 2015-ig nem büntette a papírok nélkül szabálytalanul érkezőket, amennyiben menedékjogot kértek”.
Ezt az indoklást több médium is átvette. Az indoklás azonban azt a látszatot kelti a laikus olvasók számára, hogy a magyar állam azért szankcionálja a menedékkérőket, mert papírok nélkül, jogellenesen lépik át az államhatárt. Véleményem szerint ezért a Miniszterelnöki Kabinetiroda is sértve érezhetné magát. A magyar állam ugyanis nem általában a „menedékkérők szabálytalan határátlépését” nyilvánította bűncselekménnyé, hanem a „határzár tiltott átlépését” (lásd Btk. 352/A. §). Mivel 2015-ig nem volt kerítés, erre a szabályra nem volt szükség.
E rendelkezésnek ugyanis nem a jogellenes határátlépők kriminalizálása a célja, hanem a kerítés védelme. Ha ez a szabály nem lenne, a kerítés nem tudná funkcióját betölteni, és valószínűleg már régen apró darabokra lenne vagdosva.
Azt ugyanis, aki valamilyen módon átjut a kerítésen, a büntetőjogi szabály hiányában egy EU-s irányelvnek megfelelően – amennyiben az illető menedékkérelmet terjeszt elő – nyílt befogadótáborban kellene elhelyezni, ahonnan minden bizonnyal a kialakult gyakorlat szerint távozna, mielőtt menedékkérelmét elbírálnák. Így semmi sem hátráltatná a migránsokat, hogy a kerítés szétszedésével vagy alatta átbújva, esetleg azon átmászva jussanak át a határzáron.
A cselekmény bűncselekménnyé való minősítése miatt azonban az elkövetőt őrizetbe lehet venni, az eljárás végén pedig az országból ki lehet utasítani. Ez az a visszatartó erő, ami miatt az EU-ba bejutni szándékozók tartózkodnak a határzár jogellenes átlépésétől. A büntető törvényhez fűzött indoklás külön kiemeli: „E tényállás ugyanakkor a létesítmény más országokon keresztül történő megkerülését nem szankcionálja.”
Kérdésként merülhet fel, hogy a Helsinki Bizottság szándékosan vezeti-e félre az olvasókat, vagy azt az állításukat, hogy ők nem a politikához, hanem a „joghoz értenek”, szintén fenntartásokkal kell kezelni. Bár az igaz, hogy a politikához kevésbé értenek, mert ha értenének hozzá, észrevennék, hogy ha valaki az ő álláspontjukkal ellenkező nézeteket hangoztat, annak meredeken kezd a népszerűsége felfelé ívelni.
Így például Sebastian Kurz választási győzelméhez jelentősen hozzájárult, hogy az illegális migráció megfékezése érdekében elsőként ő karolta fel Orbán Viktornak azt az ötletét, amely szerint Európába már csak azokat kellene beengedni, akik ténylegesen menedékjogot kaptak, ezért a kontinensen kívül kell olyan menekültközpontokat felállítani, ahol a menedékkérelmeket is elbírálják.
Elgondolkodtató, hogy az Európai Bizottság e megoldás helyett miért az elosztási kvóta bevezetését erőlteti. A liberális média által sulykolt „menekültkvóta” kifejezés ugyanis helytelen, mert a szétosztást célzó korábbi rendelet és a jövőbeni javaslatok nem az elismert menekültek, hanem a menedékkérők szétosztásáról rendelkeznek. (Bár a menedékkérőket nemzetközi védelem illeti meg, ez csak annyit jelent, hogy kérelmük elbírálásának idejére abban az államban maradhatnak, ahol a kérelmet benyújtották, és ott ellátásban kell őket részesíteni.)
Sebastian Kurz népszerűségének emelkedése akkor sem torpant meg, amikor májusban a következőket nyilatkozta: „Németország, Svédország és Ausztria migrációs megoldása kifejezetten rossz lépés volt, ami még az európai jognak sem felelt meg.” Majd hozzátette: „Igyekszem azt tenni, amit helyesnek tartok, és nem engedni a civil szervezetek, bizonyos érdekcsoportok vagy a média nyomásának.”
A Helsinki Bizottság saját állítása szerint legjobban a „joghoz ért”, a szabadságért küzd, s nem akar a magyar állampolgároknak semmilyen hátrányt okozni. Így meglepő, hogy azt a szabályozást tartja „aggályosnak”, amelyik az EU egyik legnagyobb vívmányát, a szabad mozgást próbálja nemcsak a magyar, hanem minden európai polgár számára fenntartani.
A legújabb hírek szerint ugyanis a szabad mozgást biztosító schengeni övezeten belüli tagállamok a határellenőrzés visszaállítására szóló engedélyt kivételes esetekben – elsősorban az illegális migrációs nyomás növekedésekor – akár három évre is megkaphatják.
Így mivel más külső határok (például Olaszországban) nyitva maradtak, szeptemberben Thomas de Maiziere német belügyminiszter be is jelentette, hogy a növekvő migrációs nyomásra való tekintettel, a közbiztonság fenntartása és a terrorveszély miatt Németország kérvényezi az ideiglenesen visszaállított határellenőrzés novemberben lejáró határidejének meghosszabbítását.
Thomas de Maiziere egyébként annak a német kormánynak a tagja, melynek kancellárja azt, hogy a migráció és a terrorizmus, valamint a közbiztonság romlása között összefüggés van – annak ellenére, hogy erre Orbán Viktor két év alatt többször felhívta a figyelmét – a végsőkig tagadta.
Ha a magyar kormány mondaná azt, amit Thomas de Maiziere, az a Helsinki Bizottság szerint valószínűleg gyűlöletkampánynak minősülne.
Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy ha nem lenne kerítés és az azt védő, a Helsinki Bizottság által aggályosnak tartott szabályozás, akkor – Orbán Viktor szavaival élve – az EU-n belüli szabad mozgást biztosító schengeni rendszer egy napon belül, a szemünk láttára omlana össze.
A Magyarország déli határain illegálisan átlépő migránsok megállítására ugyanis a többi tagállam, a magyar kerítést nem finanszírozó Európai Bizottság engedélyével, azonnal visszaállítaná a határellenőrzést. S arra hivatkozva, hogy Magyarország nem látja el kellően a schengeni külső határok védelmét, hozzánk küldenék vissza azokat is, akik Nyugat-Európába jutottak. Kérdés, hogy most Brüsszelben figyelembe veszik-e a magyar miniszterelnök javaslatát az Olaszországnak nyújtandó határvédelmi segítségről. Ez a segítség ugyanis csökkentené a Németországra déli irányból fokozódó migrációs nyomást és a terrorveszélyt, ami miatt a németek a határellenőrzés meghosszabbítását kérik.
„Szakmai viták” helyett szerintem a jogvédők számára is egyszerűbb lenne, ha megkérnék védenceiket: tartsák be a genfi konvenció mindenféle magyarázat nélkül érthető cikkelyét, amely arról szól, hogy a „menekülteknek” is be kell tartaniuk a rájuk vonatkozó szabályokat.
Ennek értelmében a jogvédők hívják fel a migránsok figyelmét, hogy ha menedékért akarnak folyamodni, a kijelölt átkelőhelyeken is beléphetnek az országba, ahol rögtön menedékkérelmüket is benyújthatják. A tranzitzónákban türelmesen várják meg, amíg kérelmüket elbírálják, és ha elutasítják őket, önként távozzanak az EU területéről. Ha ugyanis a migránsok ezeket a szabályokat betartanák, nem lenne szükség a kerítést védő „aggályos” szabályokra.