Szóval akkor még egyszer Tommy Robinsonról. Az aktivista tizenhárom hónap börtönbüntetést kapott, vagyis több mint egy évet kell a rács mögött töltenie Nagy-Britanniában. A hír nem is ez, hanem inkább az, hogy miért ítélték el és miként.
Tommy Robinsonról sok mindent lehet olvasni a sajtóban, illetve az interneten, vannak, akik éltetik, vannak, akik elítélik. Egyes hírek szerint szélsőjobboldali és iszlamofób, mások szerint csak megmutatja a valóságot arról, hogyan foglalja el az európaiak „életterét” a mindennapokban sok bevándorló, és hogy mennyire lehetetlen az integráció, bármit is hazudik erről a világsajtó.
Tommy Robinson mindenesetre tehetséges riporter. Valódi hiénaként jelenik meg videokamerájával különböző helyszíneken; van, amikor bemutatja a nem létezőnek hazudott no-go zónákat, van, amikor bevándorlásellenes tüntetésekről tudósít, ahol a nemzetközi média képviselőit leplezi le, amikor azt lódítják, hogy náci tüntetésen jártak.
A legutóbbi beszámolója is igazi szenzáció lett volna, be akarta mutatni azt, amit a fősodratú nyugati sajtó szeretne elhallgatni: az Európába érkező migránsok által elkövetett erőszakot. Ehhez újra az utcai riport eszközéhez akart nyúlni, muzulmán bevándorlókat szólított volna meg a bíróság épülete előtt, mégpedig olyanokat, akiket nemi erőszakkal vádolt meg az ügyészség.
A beszámolóból azért nem lett semmi, mert a bűnözőkhöz hasonlóan őt is lefogták, majd a hírek szerint egy gyorsított eljárásban ítéletet mondó – magyarul rögtönítélő – bíróság elé citálták és elítélték. Az ítélet indoklásában többek között az is szerepel, hogy Tommy Robinsonnak azért kell sittre kerülnie, mert megsértette a békét.
A neoliberális sajtó természetesen hetekig el akarta titkolni ezt a hírt is, de egy idő múlva kipattant, ahogyan az már a fontos információkkal lenni szokott. Most azt is pedzegetik, hogy ha Tommy Robinsonnak valóban börtönben kell leülnie a büntetését, akkor könnyen a brit fegyintézetekben tapasztalható, dzsihadistává radikalizálódott bűnözők által gyakorolt erőszak áldozatává válhat, egyszerűbben szólva: vége van az életének, mint a botnak.
Hogyan fordulhatott elő mindez? A parlamenti demokrácia és a szólásszabadság egyik bölcsőjének számító Nagy-Britanniában nem lehet interjút készíteni az utcán két bűnözővel? Vagy Tommy Robinson bűne nem is ez, hanem az, hogy akadályozza a minden erővel végrehajtani kívánt, hazugságokkal és gazemberségekkel tarkított, nyögvenyelős integrációt?
Valóban ő sértette meg a békét, és nem azok, akik nőket erőszakoltak meg egy olyan országban, ahová befogadták őket, mert állítólag menekültek a hazájukban tapasztalt nyomor és erőszak elől? Bármilyen ember is Tommy Robinson, bármennyire is megosztó személyiség, bármennyire is provokálni akart, amit műveltek vele, az Európában elfogadhatatlan és gyalázatos.
Képzeljük el, hogy a Tommy Robinson ügyében a hírek szerint meghozott ítélet mintájára mennyit kaphatnának mondjuk hazánkban a hivatásos provokátorok. Hány hónap járhatna ezek után mondjuk a Dopeman néven híressé vált rappernek, aki nyilvánosan rugdosta a kormányfő hungarocellből elkészített szobrának fejét? Vagy Gulyás Mártonnak (az ellenzéki tüntetők Marcijának), aki festékkel öntötte le, mocskolta be hivatali épületek falait?
Magyarországon ugyanis – amelyről mindenki úgy tudja, aki a nyugat-európai, például a brit sajtóból tájékozódik, hogy a szólásszabadság legnagyobb eltipróinak egyike – felmentették, illetve pénzbüntetésre ítélték ezeket az urakat. A helyzet persze némileg változhat, ha a parlament elfogadja az alaptörvény módosítását, de csak némileg. Nagy is a sikoltozás a neoliberális oldalon, mert a kabinet azt szeretné elérni, hogy mindenkinek alkotmányos joga legyen a magánélete és az otthona védelmére.
Félreértés ne essék, nem a bíróság épületéről van még mindig szó, amely előtt Tommy Robinson akart interjúkat készíteni, és nem is az Állami Számvevőszék falairól, amelyeket Gulyás Márton szentségtelenített meg vegyi anyagokkal. Hanem a magánszemélyek otthonáról, amelyeket különböző módokon környékeztek már meg a szólásszabadság és a gyülekezési jog nevében a személyes, tömeges látogatástól kezdve a drónos berepülésekig.
Ezt a védelmet azonban az ellenzék úgy értelmezi, hogy majd a tüntetéseket fogják betiltani erre hivatkozva, mert a kormány „fél az utca haragjától”.
A véleménynyilvánítás szabadságáról elmélkedve elég lenne csak azt rögzíteniük, hogy Tommy Robinson szabadon bocsátásáért is sokan tüntettek az utcára vonulva a hazájában. És ez annak is köszönhető, hogy az aktivista tényfeltáró riportjai révén sikerült felhívnia a figyelmet a bevándorlók által elkövetett erőszak tarthatatlanságára, így közvetve talán megmentette már néhány ember életét.
Egyelőre nem indult mozgalom a Facebookon sem „Je suis Tommy Robinson!” címen a kiszabadítása érdekében. Pedig érdekes lenne megvizsgálni, hogy ha mégis lenne ilyen, a posztok meddig élhetnének a világhálón. Mikor jönne el az idő, amikor Zuckerbergék úgy döntenek, hogy az összes ilyen bejegyzést letiltják?