Lapozgatom a DUE Tallózó című kiadványt, amely mintegy ötszáz iskolában ingyenesen jelenik meg, és az interneten is olvasható. 2016-os felmérések szerint mintegy 240 ezer diákhoz jut el a színes, igényes, fiatalos tördeléssel készített negyvenoldalas újság.
Éppen a 2018. május–júniusi számot tartom a kezemben. Kíváncsi vagyok, lapozgatom, bár kinőttem már ebből a korból. Jönnek sorban a tartalmak: tehetség, fesztivál, vizsgaidőszak, tanulás, munka, szépség, egészség, tudomány, interjú – fiatalosan, dinamikusan, ahogy ennek a korosztálynak való. Hoppá, nézzük csak! Itt egy, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság által szponzorált rovat, amely a marihuána legalizálásáról szól. Helyes. Ennek a témának valóban korlátok között a helye, mert a fiatalokban mindig erősebb a kísértés, mint a fegyelem, ami többnyire kiváló tulajdonságuk, hiszen ifjonti hévvel fűszerezett kreativitásuk csak így kerülhet felszínre.
És nézzük a korlátokat. Ki üzen felvértezetlen gyermekeinkhez, ki az, akinek véleménye meghatározó lehet a több százezres diáksereg számára? Keresem a cikkben a vélemények sokszínűségét, a drogfüggéstől és nepperektől szabadulni nem tudó fiatalok és tanáraik gondolatait, a tiltó drogpolitikánk emészthető módon való kifejtését, a szülők véleményét, ha már a „Szigorítás vagy legalizáció?” a felütés, amelyet körbejár az írás, amelyről az interjú, a vélemény, a felvilágosító anyag készült. Kormányzati támogatással!
Keresem, de egyikből sem találok még morzsányit sem. Ezzel szemben az írás mondanivalóját Sárosi Péter, a szélsőséges, a drogok liberalizálását népszerűsítő Kendermag Egyesület egykori tagja, a Soros-féle Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programjának egykori vezetője mondja tollba. Ő jelenleg a Nyílt Társadalom Intézet (OSF) által 2016-ban és 2017-ben összesen mintegy 97 millió forinttal támogatott Jogriporter igazgatója. De hogy is nézne ki, ha ennyire látványosan, egyoldalúan drogliberalizáló irányba tolnák a témát, ezért Zacher Gábor intelmeivel fűszerezték a diákoknak szóló anyagot.
Nézzünk rá Sárosi „szakmai” motivációjára. Érdemes-e a Jogriporter Alapítvány vezetőjeként tevékenykedni? Mindenki szabadon eldöntheti, ha megnézi a közzétett éves beszámólót, amelyből kitűnik, hogy 2016-ban például 18,769 millió forint javadalmazásban részesült a vezető tisztségviselő. Persze alaposan felügyelik is a Soros-féle pénzek elköltését. A bíróságon fellelhető hivatalos adatokból az is kiderül, hogy a Jogriporter kuratóriumában ott ül az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi oktatója, Felvinczi Katalin, valamint ugyanezen kar tudományos munkatársa, Paksi Borbála, sőt Demetrovics Zsolt, az ELTE PPK dékánja is.
Talán nem túl merész kijelenteni, hogy az OSF által utalt Soros-féle pénzeket Sárosi igazgató úr költi, de hogy jóra költi-e azt, többek között az ELTE PPK dékánja és két beosztottja felügyeli. Nagyvonalúan tekintsünk el attól, hogy ehhez az egykori kendermagos és TASZ-os vezetőhöz időnként egy-egy milliócska becsusszan például az Európai Bizottságtól is. Nyilván nekik is fontosak azok az indiai kenderrel kapcsolatos liberalizációs gondolatok, amelyeket ez a drogszakember képvisel.
Sárosi igazgató úr a diákoknak szánt cikkben sem hazudtolta meg magát. Az írás szüzséje az utolsó bekezdésből olvasható ki, a következő címmel: „A magyar mentalitás nem segít.”
Idézzünk a Sárosi-féléktől természetes, de minden szülő számára vérlázító sugalmazásokból, azzal a felütéssel, hogy mindezt általános és középiskolás diákok is olvassák: „Lehet, ez lesz a Sárosi Péter által megálmodott folyamat kezdete, aki szerint a legalizálást az iskolákban kell elkezdeni.”
„Ugyanakkor abban egyetértett Zacher Gáborral, hogy hazánkban a fű legalizálása korai lépés lenne” – fogalmaz Koós Nikolett, a cikk szerzője, majd idéz Sárositól: „Magyarország még nem érett meg a legalizálásra. Előbb fel kell rá készíteni a polgárokat, ami sokkal hosszabb folyamat, mint a rendszer kitalálása.”
A rövidlátó, idióta, csökött, elmaradott magyar társadalom tehát csak azért nem kér a kábítószerből, mert bűnös magyar mentalitása nem segíti ebben, ezért az iskolás gyerekeket kell hosszasan átnevelni – modernebb szóval: érzékenyíteni –, hogy majd felvilágosult felnőttként a Kendermag Egyesülettel, meg a TASZ-szal, na meg Sárosival és a Nyílt Társadalom Intézettel karöltve lebonthassák a maradiság ezen falát, és végre bárki füvezhessen nyugodtan, ültethesse kendermagját a kertjében, padlásán, pincéjében vagy éppen a nappalijában.
Megdöbbentő. Ismét megnézem, „A rovatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság támogatja”.
Már csak az a kérdés: a minisztériumban elolvasták-e, hogy mit támogattak?