Most, hogy már egy európai csúcsvezető sincs, aki további illegális bevándorlókat akarna beutaztatni, és nyílt sisakkal vagy stikában, de mindenki az unió határain kívül szeretné őket látni (afrikai hotspotok terve, kiutasítások felgyorsítása, szigorított határellenőrzés stb.), nehezebbé vált a magyar bevándorláspolitika ellen érvelni. De az ATV kísérletet tett erre: Valki László nemzetközi jogász személyében egy ismert és elismert értelmiségit vonultatott fel, hogy a kormány ellen szóljon. Beszélgetőpartnere Rónai Egon volt, én pedig érdeklődéssel telepedtem le a készülék elé. Majd egyik ámulatból a másikba estem.
Valki doktor először is azt kezdte ecsetelni, hogy a bevándorlást segítő (ál)civil szervezetek különadója felfújt ügyre épül, hiszen – ismertette a számokat saját maga – tavaly mindössze 106 embert ismertek el Magyarországon menekültnek, oltalmazottstátust 1119 fő kapott, és azok száma sem több pár ezernél, akiket elutasítottak vagy megszüntették az esetükben az eljárást. A nemzetközi jogász – ironikusan, de keserű arckifejezéssel – szép célnak nevezte, hogy a magyar kormány (szerinte legalábbis) a 106 fő további csökkentésére törekszik.
Ám itt érvelési hibákkal állunk szemben. Az egyikre vegyük a következő példát. Takarítás után közlik a takarítóval, hogy nincs szükség a továbbiakban a munkájára, hiszen tisztaság van. Az érvelési hiba abból fakad, hogy valójában éppen azért van tisztaság, mert a takarító kitakarított. Másik példa. Zárjuk a lakásunk ajtaját, hogy ne jöhessen be a betörő. Az azonban, hogy eddig sikeresen védekeztünk, és nem jött a betörő, nem teszi okafogyottá a kulcsra zárást.
Nem az az érdekes, hogy tavaly 106 menekültstátust hagyott jóvá Magyarország, hiszen részben éppen azért tartózkodik nálunk kevés ilyen ember, mert a kormány elzárkózó bevándorláspolitikát folytat. A lényeg az, hogy nem akarunk további betelepüléseket. Hogy ki nem akarja? A kormány, persze. Meg a Fidesz, naná. Csak nagy buzgalmunkban ne feledkezzünk meg arról a több mint 3,3 millió emberről sem, akik ezt a bevándorláspolitikát 2016-ban népszavazáson hagyták jóvá, illetve arról a 2,8 millió választópolgárról, akik idén megerősítették a kormányt a pozíciójában.
A másik érvelési hiba a fogalmak összemosásából fakad. Menekült az, akinek jóváhagyták a menedékkérelmét. Akinek a kérelme elbírálás alatt van, az menedékkérő. Aki még eddig sem jutott el, az migráns. Pontosan három évvel ezelőtt, nyár végén itt, ahol e sorokat írom, tömeg vonult el az ablakunk alatt az M1-es autópálya, majd Németország irányába, Angela Merkel kancellár szirénénekére. Nem menekültek voltak. Azonosítatlan migránsok voltak, akik átcsörtettek az országon, mint vaddisznó a makkoson.
Az elzárkózó bevándorláspolitika célja, hogy megakadályozza az olyan emberek ideérkezését, akiket nemkívánatosnak tartunk. Ha önvizsgálatot tartunk, valóban meg kell hogy állapítsuk: nem tudunk olyan szociális ellátásban és álszeretetben gazdag környezetet nyújtani a Közel-Kelet és Afrika naplopóinak, mint amilyet Merkel meggondolatlanul szánt nekik. Akinek tudunk, segítünk. A 106 menekült éppenséggel azt példázza, hogy Magyarország nem zárkózik el a valóban rászorulók befogadásától. De a nem rászorulók esetében az a lényeg, hogy ne jöjjenek ide, átmeneti időre sem. Lehet vitát folytatni arról, hogy ez helyes bevándorláspolitika-e, de ez egy másik beszélgetés lenne. Valki nem erről társalgott Rónaival.
Valki László a továbbiakban arról beszélt: nem jó dolog, ha Magyarország ellen újabb uniós kötelezettségszegési eljárás indul, illetve rossz a megítélésünk Brüsszelben. – De számít ez? – kérdezte Rónai Egon, akinek becsületére legyen mondva, ki akarta szedni Valkiból, miért tartja a saját érveit olyan rettentő fontosnak.
Ezen a ponton újabb ámulatba estem. A jogtudós szerint ugyanis Brüsszelben utálnak bennünket (kik?) és előbb-utóbb marginalizálni fogják Magyarországot (mégis, kik?), illetve nagyon kevesen vannak, akik abba a szövetségbe tartoznak, amelyet Orbán Viktor jelenleg az olaszokkal épít.
Először is: a dolog éppen fordítva áll. Európában a migrációs válság 2015-ös kezdete óta általános jobbratolódás megy végbe; ennek hétről hétre újabb és újabb jeleit látjuk. Nem tudom persze, Valki László honnan tájékozódik, de – feltételezem – azt még a Klubrádióban is bemondják időnként, kikből áll az osztrák kormány, mi a helyzet Bajorországban – ahol a választások előtt a CSU igyekszik annyira jobbra menni, amennyire csak tud anélkül, hogy összetévesszék a radikális jobboldali AfD-vel –, hogy a berlini kormánypártok népszerűsége folyamatosan csökken országszerte, hogy a francia Szocialista Párt és a holland Munkapárt tavaly megsemmisítő vereséget szenvedett – de azért a cseh és a német elvtársakat is elpáholták –, hogy a pökhendi Matteo Renzi olasz Demokrata Pártja a sebeit nyalogatja, hogy a visegrádi négyek egységesen bevándorlásellenesek, a lengyel baloldal pedig gyakorlatilag nem létezik.
Ja, és vasárnap jönnek a svéd választások. Vajon mit adnának a Magyarországot demokráciaellenességgel vádoló Margot Wallström külügyminiszter szociáldemokratái 2,8 millió választóért? Bármit megadnának, de nem lesz nekik annyi. Kis démosszal építik a nagy demokráciát.
Európa egésze mozgásban van. A legújabb hírek szerint Merkel áldását adta rá, hogy Manfred Weber legyen az Európai Néppárt listavezetője a jövő évi európai parlamenti választásokon. Weber CSU-s bajor politikus, aki egészében véve megértő volt a Fidesszel kapcsolatban. Az üzenet világos: Weberrel az élen a néppárt addig lépdel jobbra, amíg az vállalható.
Ugyanis 2019-ben Európa parlamentjében nagy változások lesznek; nincs komoly elemző, aki vitatná ezt. Gondoljunk csak az európai szocialisták helyzetére, akik a brit Munkáspárttól a brexit miatt eleve elköszönhetnek, és az elmúlt években laposra vert német, francia, olasz, holland, cseh, magyar (!), horvát tagpártokkal indulnak a csatába.
Vissza Valki érveléséhez: ugyan már, kinek a klubja kicsi itt? És kik azok a meg nem nevezett ismeretlenek, akik utálnak bennünket Brüsszelben? Maga Jean-Claude Juncker lenne az, aki öt pohár „isiász” (már ahogy ő nevezi) után úgy áll a lábán, mint akinek tele a nadrágja? Aki egy év múlva luxemburgi nyugdíjas lesz? Vagy a beosztottjai, akiket jövőre szintén lecserélnek? Esetleg a senki által meg nem választott bürokraták? Pusztán azért kellene megengedőbb bevándorláspolitikát folytatnunk, semmibe véve hárommillió választópolgár akaratát, hogy elnyerjük a meg nem nevezett brüsszeliek jóindulatát? Ez lenne a magyar demokrácia? Nem hisszük.
Valki a slusszpoénnal sem marad adós. Rónai faggatózására azt feleli: lesznek majd olyan gazdasági vagy környezetvédelmi ügyek, amelyekben mindezek miatt Magyarország ellenében döntenek Brüsszelben. (Nocsak, nocsak: esetleg politikai bosszúról lenne szó?) De hogy pontosan milyen ügyekről lenne szó, arra nem ad támpontokat. Először annyit mond, hogy ezekről nem értesül a közvélemény. De – mint kiderül – nem azért nem, mert elhallgatná a média, hanem azért, mert nagyon részletkérdésekről van szó.
Rágjuk ezt meg alaposan! Magyarországnak tehát azért kellene Brüsszel-barát álláspontot elfoglalnia a migrációs politikában, Horst Seehofer, Merkel belügyminisztere – és mások – szerint is Európa legfontosabb kérdésében, az elmúlt évek minden egyes EU-csúcsának egyetlen fő témájában, mert máskülönben ellene döntenek a „nagyon részletkérdésekben”. Ezért érdemes volt nagy szellemi erőket megmozgatnia az ATV-nek!
Nem más ez, mint az évtizedeken át magunkkal cipelt irracionális megfelelési kényszer: nem tudjuk, pontosan miben, de folyamatosan alkalmazkodnunk kell Brüsszelhez, Washingtonhoz. Ezt a szemléletet vetkőztük le 2010-ben. A beszélgetés azzal ér véget, hogy tisztázzák: Valki nyugalmazott egyetemi tanszékvezető. Igaz, nem a logika tanszéken.