Mindössze ennyi kellett, hogy a román sajtó felháborodjon azon, amit Orbán Viktor mondott a tusványosi szabadegyetemen. A magyar kormányfő jelezte, számunkra Románia egyesülésének centenáriuma nem ünnep, és Románia máig nem tudta feldolgozni azt a tényt, hogy magyarok élnek az országban.
A reakció egyszerre volt kiszámítható és meglepő. A román lapok nagy része sértésként fogta fel Orbán Viktor szavait, mert általában így szokta, ha a magyar miniszterelnök Erdélyben bármit mond, az mindig hírértékű, és könnyű belőle felháborodó cikket írni.
A meglepő ugyanakkor az volt, hogy sokan meghallották azt az üzenetet, amely együttműködésről szólt, s amelyben a románok mint partnerek szerepeltek, akikkel fel kell építenünk ezt a közös régiót, Közép-Európát. Egyáltalán nem biztos persze, hogy a jelenlegi román kormány hajlandó volna részt venni a közös építkezésben, minthogy látványosan küzd saját hatalma fenntartásáért, egyelőre sikerrel, de kérdés, meddig.
Romániában viszont pontosan ugyanolyan újságírók vannak, mint a világ többi részén, így könnyen belehelyezkednek abba a szerepbe, hogy felülről tekintik az „Orbán-kérdést”. Vagyis Orbán Viktor Magyarországa „illiberális jövőt épít”, amelyben a Vlagyimir Putyinnal fenntartott személyes jó viszony nagyobb súllyal esik latba, mint Európa biztonsága.
A 2014-ben megfogalmazott „illiberális” kifejezés sokakban megragadt, a „liberális”, azaz az előremutató, a jó, az építő ellentéte, s akik akarják, fegyverként forgatják is, persze kérdéses hatékonysággal. Mivel a mostani Magyarországot nemigen lehet lassúnak, befelé fordulónak vagy épp elszegényedettnek nevezni, s politikai szempontból se kullog senki után, az illiberális kifejezés is értelmet nyert.
Orbán Viktor most elmondott beszédében szerepelt, hogy Nyugat-Európában liberalizmus van, de demokrácia nincs. Ezzel pedig végképp értelmet nyert a négy évvel ezelőtti kifejezés azoknak is, akik szándékosan torzították el a magyar kormányfő szavait.
„Orbán talán kicsit nyersebben azt is mondhatná a brüsszeli aktatologatóknak: bűnösök vagytok azért, hogy a kommunizmus martalékául hagytatok, amikor fiatal korotokban Mao tanításait szorongatva, ökölbe szorított bal kezeteket felemelve Párizs utcáin meneteltek, miközben a szüleinket börtönbe vetették szabad eszméik miatt” – fogalmazott ugyanakkor a Romania Libera szerzője, amely messzebbre vezet gondolatilag, s nehéz vele vitatkozni.
Az a ’68-as korosztály ugyanis ma ül az európai bársonyszékekben tisztességben megöregedve, ideológiailag zűrzavaros gondolatokkal, csak sokkal gazdagabb emberekként. A kommunizmus ma is egy olyan idea nekik, amely akár működhet is, csak mindig mindenki elrontotta a tündöklő jövőt, az emberek, akik építették a kommunizmust, ők voltak a hibásak, nem az eszme maga. Ezt a történelmi tévedést, bűnt pedig soha nem fogják beismerni a nyugati döntéshozók, míg a románoknak konkrét életveszélyt jelentett a vörös ideológia. Ha van valami, akkor erre lehet építkezni.
A román politikai elit nem kommentálta Orbán Viktor beszédét, amely több okra vezethető vissza. A recsegő-ropogó román kormány nem kíván újabb frontot nyitni, főleg nem akkor, amikor Magyarország épp felszálló ágban van.
Ők is látják, hogy a sikeres Magyarországgal többet nyernek, mint a sikertelennel, és minden történelmi fiaskó és máig fennálló, áthidalhatatlan és megoldhatatlan probléma mellett tény, hogy soha ilyen jók nem voltak a kétoldalú viszonyok a Kárpát-medence országai között.
Nem tudni, Bukarestben miként gondolkodnak arról, miért Erdélyben tartja programadó beszédét évente a magyar kormányfő, de ezt a helyzetet el kell fogadnia az együttműködésben érdekelt és pragmatikus Romániának még a centenárium évében is.