A magyar kultúra tudományos igényű külföldi közvetítésére létrejött vendégoktatói hálózatban 46 vendégprofesszor és nyelvtanár mutatja be ma a magyar nyelvet és kultúrát a világ 26 országában. Nagy felkészültséggel és szinte művészi érzékenységgel alkalmazkodnak a fogadó kultúrához, hogy befogadhatóvá tegyék számukra a magyar irodalmat, a magyar történelmet, filmművészetet és mindazt, amit értékesnek tartanak. A hungarológia tehát sokarcú jelenség.
Nemcsak megközelítési módjaiban, de a magyar tanszékek történetének különbözősége okán is. Országonként eltérően alakult az oktatóhelyek sorsa a történelmi, politikai és oktatáspolitikai helyzet változásának következtében.
A legutóbbi években éppen a bolognai rendszer bevezetése nehezítette meg jelentősen a kis szakok, tanszékek helyzetét egész Európában. Emellett a rendszerváltást követően az egyetemek már egyre kevésbé kívánták támogatni a korábban érdekesnek, különlegesnek számító hungarológiai tanulmányokat, hiszen a határok megnyitásával diákjaik már szabadon tájékozódhattak a volt szocialista országokban. A kényszerű átalakulás erőteljesen befolyásolta a vendégoktatói pozíciókat is: egyre több helyen kellett Magyarországnak átvállalnia a finanszírozást és elfogadni, hogy tanszékek, oktatóhelyek szűnnek meg ott, ahol az egyetem nem volt hajlandó tárgyalni a megmaradásról.
A vendégoktatói hálózathoz tartozó, olykor százévesnél is régebbi tanszékeknek nem mindegyike tudott megmaradni a folyamatosan változó körülmények között. Szerencsés időszakokban, mint amilyen ez a mostani, új oktatóhelyek létesítésére is nyílik lehetőség. Egy 2014-es, majd a legújabb, 2017-es kormányhatározat nyomán kezdődhetett el a korábban meggyengült vendégoktatói hálózat megerősítése. A Balassi Intézet – 2016-tól a Külgazdasági és Külügyminisztérium részeként – 15 új oktatóhelyet hozott létre, és a következő két évben további 24-ről köt megállapodást azokon a helyszíneken, ahol a jelzések szerint komoly érdeklődés tapasztalható a magyar kultúra iránt.
Jó példa erre az ukrajnai Ivano-Frankivszkban megindult oktatás és a Sanghajban létesült magyar tanszék, ahol több tucat diák tanul magyarul és mélyíti el tudását a magyar kultúráról szóló előadásokon. A vendégoktatói hálózat megerősítése és bővítése során a korábban a rendszeren kívül működő, de mára gondokkal küzdő helyszíneken is – például Olaszországban – igyekszik segítséget nyújtani új tanári pozíciók létesítésével.
Vannak időszakok, amikor nincsenek olyan tekintélyes, terebélyes fák, amelyek árnyékában hűsölhetünk. Vagy azért, mert csak most épült a ház, amelynek kertjébe facsemete is került, vagy azért, mert az előző tulajdonos egyáltalán nem vágyott árnyat adó fára a háza mellett, így nem is ültetett. Az is lehet, hogy nem tudott megmaradni, elég nagyra nőni a külső körülmények vagy a környéken lakók érdektelensége, esetleg rongálása miatt. Vannak időszakok, amikor a kertész fát ültet és figyeli, van-e, aki a kertben az árnyékában hűsölne, olvasgatna. Megbecsülik-e az ott élők, vagy éppen ellenkezőleg: forgalmas főutat építenek mellé, és az értékes facsemete tönkremegy a benzingőzben. Néha azt látja, hogy van olyan nagyobb vagy gyorsabban növő fa, ami a kicsi fölé magasodva elnyomja, satnyává teszi, nem engedi terebélyesedni.
Az oktatás nem a pillanatnyi, hanem a hosszú távú sikerek műfaja. A jó kertész vagy erdész tudja, hogy a jelenlegi fák, erdők az elődök akaratából olyanok, amilyenek. Ahol az elődök jól gazdálkodtak, csak folytatni, kiteljesíteni kell a munkát. Azt is tudja, hogy az általa ültetett fák gyümölcsét, árnyékát csak az utódok élvezhetik majd. Egyvalami biztos: hatalmas rengeteget, terebélyes fát nem lehet az elődök munkája nélkül létrehozni, ha mégannyira szeretnénk is. Időre van szüksége minden kertésznek.
Azt reméljük, hogy a 2019/20-as tanévtől létrejövő új állomáshelyeken, egyebek között Fiuméban, Nagyváradon, Kassán, Pozsonyban, Isztambulban, Újdelhiben, Rómában, Lembergben, Tokióban vagy Tajpejben utódaink olyan hungarológiai műhelyeket találnak majd, ahonnan évről évre a magyar kultúrát jól ismerő, avatott szakemberek kerülnek ki.
A szerző nyelvész-hungarológus, a Balassi Intézet munkatársa