Visszatérő mantra az Európai Parlament által diadalittasan megszavazott, ám a valódi kétharmados támogatottságot meg nem szerző, ezáltal el sem fogadott Sargentini-jelentés szerecsenmosdatásakor, hogy nem is Magyarországot ítéli el, csupán a magyar kormányt. Ezt maga a zöld-kommunista képviselőnő is előszeretettel ismételgeti, de a minket durván támadó európai parlamenti képviselők argumentációjának is integráns része.
Sőt, a magyar baloldal is rákapott erre a tetszetősnek tűnő érvelésre. Gyurcsány Ferenc odáig ment, hogy vöröslő fejjel tudathasadással gyanúsította meg a kormányt, hogy Magyarországnak képzeli magát, miután a neki címzett bírálatot úgy állítja be, mintha az egész magyar államot érte volna. A bukott őszödi hazugsághencegő konkrét számadatokkal is aládúcolta érvelését. Kijelentette: a magyar kormányt negyvennyolcszor kritizálják a jelentésben, ám az országot egyszer sem.
Mindezzel az a gond, hogy nem igaz, és erről bárki meggyőződhet, aki a harmincoldalas, jogcsúfoló gyűlöletiraton végigrágja magát. A magyar kormány kifejezés mindössze hússzor szerepel az anyagban, a Magyarország szó viszont százhuszonkettőször, túlnyomórészt negatív szövegösszefüggésben. Igaz, abban semmi meglepő nincs, hogy a DK-vezér nincs jó barátságban az aritmetikával. Emlékezetes a lebőgése, amikor, bár ő akart egy újságírót kioktatni, kiderült: fogalma sincs a prímszámok mibenlétéről (sem). Megdöbbentő, hogy egyáltalán nem ismeri a Sargentini-jelentés tartalmát, mégis beszél róla.
Ugyanez elmondható az Európai Parlamentben az elítélésünket megszavazó díszes kompániáról. Kizárólag azok állíthatják azt, hogy nem az országot és a benne lakó magyar nemzetet marasztalták el és büntetnék meg, akik nem olvasták a dilettáns gányolmányt. „Haladó” liberális ember módjára csak a címig jutottak el, de sokan vélhetően addig sem, hisz ha megnézik, láthatták volna, hogy nem a magyar kormány szerepel benne, hanem Magyarország. Ezek után még az az abszurditás is felmerülhet bennünk, hogy talán a holland marxista képviselőnő sem ismeri papíron saját szüleményét, mert olyan képtelenséget nyilatkozgat, hogy ő a magyarokat védi.
De lássuk a tényeket, amelyek minden kételyt eloszlatnak arról, hogy a magyar lakosságot, nem pedig a kormányt ítélték el a baloldali és kriptobaloldali EP-képviselők!
Azt olvashatjuk: az Európai Bizottság által 2014-ben közzétett antikorrupciós jelentés szerint Magyarországon a korrupciót széles körben elterjedtnek (89 százalék) érzékelik, a Világgazdasági Fórum pedig úgy látja, az üzleti tevékenység szempontjából az egyik legproblematikusabb tényezőt a korrupció jelenti. Tehát nem a magyar kormány, hanem a magyar emberek a korruptak Sargentiniék értelmezésében.
A 36. bekezdésben meg az szerepel: a magyarországi közbeszédet a társadalmi nem félreértelmezése uralja, és sajnálatosnak tartják a társadalmi nem és a nemek közti egyenlőség fogalmának szándékos félreértelmezését. Vagyis a hazai közbeszéd és nem a kabinet a bűnös, mert nem elég fogékony a begyöpösödött magyar lakosság a genderelméletekre és még kevésbé a -gyakorlatokra.
De még leleplezőbb a 45. pont egy kitétele, miszerint a Stop, Soros! törvénycsomag amiatt is veszélyes, mert „megfosztanák a lakhelyük elhagyására kényszerült embereket a kritikus fontosságú segítségtől és szolgáltatásoktól, és tovább szítanák a feszült közbeszédet és az egyre terjedő idegengyűlölő attitűdöt”.Ergo: a magyar emberek eleve rasszisták, a kormány csak ráerősít erre a már meglévő, szégyenletes néplélekbeli tulajdonságra. De ha csak ennyi lenne a magyar nép rovásán…!
A jelentés további passzusai bővítik a bűnlajstromunkat. Az 51. bekezdés arról számol be: „Az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények és félkatonai szervezetek romák lakta falvakban tartott felvonulásai és őrjáratai is tanúskodnak.”
Tekintsünk el attól, hogy az egész különösen rosszindulatú rágalom, hiszen a cigánygyilkosságokat a Gyurcsány-országlás idején követték el, és éppen az Orbán-kormány szüntette meg a toleranciabajnok-szerepben tetszelgő, ám a kisebbségeket a valóságban elnyomó baloldali-liberális uralom alatti gárdamasírozásokat. Bizonyítási eljárásunk szempontjából a lényeg: a bosszújelentés meglévő cigányellenességet és már alapjáraton rasszista hazai helyzetet vizionál, tehát megint csak a magyarságot feketíti be alaptalanul, előítéletesen, nem csupán a kabinetet. És még itt sincs megállás!
Szerintük „visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg”. Azzal folytatják, hogy az emberi jogi biztos „megemlítette a migránsok, köztük a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlöletet, valamint az egyéb társadalmi csoportokkal, köztük az LMBTQ-személyekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal szembeni intolerancia kiújulását”.
Összefoglalva a rágalomözönt: Sargentini és bűntársai azt pumpálják a nyugati agyakba, hogy a magyar lakosság nemcsak antiszemita, hanem a zsidók és tulajdonuk ellen is bűncselekményeket követ el, mindenki mással szemben pedig eredendően intoleráns, ami az utóbbi időben kezd kiújulni, még inkább elfajulni. Írják ezt rólunk, ahol a zsidó kultúra virágkorát éli, miközben Nyugat-Európában a zsidók rettegésben élnek, állandó veszélynek vannak kitéve.
Aki azt hiszi, hogy ezzel vége a gyűlöletáriának, téved: az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a véleményét is citálják, amely hasonló ocsmányságokkal vádolja a magyarságot. Ők is a roma közösség széles körű diszkriminációját fantáziálják, és úgymond aggodalmuknak adnak hangot amiatt, hogy „elterjedtek a kisebbségek és különösen a romák, muszlimok és a menekültek ellen irányuló bűncselekmények”.
Hogy egyetlen példát se tudnak mondani? Hát ha egyszer sem történt ilyesmi! De oda se neki! Ez nem gátolja meg őket abban, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottságának tavalyi állásfoglalását is beidézzék, amelyben a sóhivatalszerű testület a magyar hatóságoknak többek között azt ajánlotta, „tekintsék legfőbb prioritásnak a nyilvános antiszemitizmus elleni fellépést, tegyenek folyamatos erőfeszítéseket az összes faji és etnikai indíttatású vagy antiszemita cselekedet, köztük a vandalizmus és a gyűlöletbeszéd megelőzése, azonosítása, kivizsgálása, az arra vonatkozó büntetőeljárás lefolytatása, valamint szankcionálása céljából”. Vagyis lépjenek fel a notórius rasszista bűnöző magyar lakosság ellen, hátha vérrel, vassal és korbáccsal rászorítható ez a gyűlölködő népség az emberi viselkedésre.
Ha valaki ezekből az idézetekből azt olvassa ki, hogy az EP liberálisai szeretik, becsülik a magyar népet, és pusztán kormányunkról alkotnak lesújtó véleményt, az vagy ólomnehéz felfogású, vagy betegesen naiv. Esetleg a magyar embereket nézi hülyének. Talán érthető ezek után, miért akarná betiltani nálunk a szélsőséges áljogi tákolmány a becsületsértés büntethetőségét.
A salzburgi informális uniós csúcs előtt Orbán Viktor miniszterelnök úgy reagált arra a kérdésre, várhatóan szóba kerül-e a Sargentini-jelentés, hogy azon mindenki csak nevet. A fenti – még hosszan sorolható – hisztérikus hülyeségek hűen szemléltetik, hogy a rosszindulattól csepegő, komolyan vehetetlen dokumentum miért vált nevetség tárgyává a csúcson. Holott kellene a közös fellépés, mert valóban van rasszizmus az unióban. Csakhogy éppen velünk, illetve a közép-európaiakkal szemben.