Kevesen hitték volna, hogy az Egri csillagokból ismert és hírhedett negatív hős, az áruló, törökvezető várbéli Hegedűs hadnagyot szinte rehabilitálni lehetne az utóbbi idők hazai nagypolitikai fejleményeinek fényében. Nevezett tudniillik még egész pozitív, viszonylag kevéssé ellenszenves szereplő lehetne, ha összehasonlítjuk egyes mai ellenzéki, hazaárulásra szakosodott baloldali, kriptokommunista képviselőkkel, politikai ketrecharcosokkal.
Hegedűs István legalább nem tüntette fel magát igazi hazafiként és nem mondta azt, hogy amiatt ereszti be a törököket, mert az egri gyerekek éheznek. Meg olyanokat sem mondogatott, hogy tűrhetetlen diktatúrát épít Dobó István kapitány, mert szélsőséges, unortodox, illiberális és főként rasszista módon erősíti a várfalakat és szegény Jumurdzsákkal kapcsolatban is diszkriminatív, kirekesztő magatartást tanúsít.
Bezzeg a mai, a kommunizmus reneszánszában, a liberalizmus köntösében történő újjáéledésében bizakodó politikusok rövidre zárták volna az oszmán követelést Dobó, meg jobbkeze, Bornemissza Gergely nyakába varrt volna minden emberi jogi mulasztást, amiért szegény ostromló menekültekkel szemben nem eléggé el- és befogadók. A jogvédők csak úgy dúskálhattak volna a sok feljelentésben, amit az MSZP-s, DK-s és Párbeszéd-es európai parlamenti képviselők gyártottak volna le futószalagon a részükre 1552-ben.
Mindezt arra alapozzuk, hogy az Európai Parlamentben olyan vehemensen támadják saját hazájukat a szóban forgó képviselők és olyan hódolattal, imádattal viseltetnek mindenki iránt, aki Magyarországot szapulja, ami párját ritkítja a modern kori történelemben. Legutóbb Molnár Csaba Demokratikus Koalíció-s EP-képviselő hajtott végre Strasbourgban olyan, a maga nemében világklasszis méretű és minőségű hazaárulást, amire a legkipróbáltabb, legtöbbet látott bolsevik internacionalisták is elégedetten csettinthettek volna könnybelábadó szemekkel.
Történt ugyanis, hogy a jeles baloldali dominanciájú népes testületben meghívták pár napja a Pedro Sanchez nevű mintegy harminc százalékos kisebbségből navigáló miniszterelnököt. Gyurcsány Ferenc pártelnök, egykori nemzetverető hű tanítványa és személyi védelmezője a mai botrányellenzéki mércével mérve is orbitális hazugságokra ragadtatta magát. Még főnöke rágalmazási teljesítményével is felvette a versenyt, ahogy fröcsögve pocskondiázta – elvben – saját országát és a benne lakó – papíron – honfitársait.
Ne kerteljünk: szabályosan feljelentette a jelenlegi spanyol baloldali első embernél hazáját. Nem volt világos a plénum számára, mire föl zúdítja mindezt a válogatott mocskolódást a gyanútlan Sanchez felé. Mintha ő lenne a magasságos helytartó, Molnár pedig valamifajta groteszk Tiborc. A kontinens jövőjét taglaló vitában rögvest ráfordult, rázendített kedvenc témájára, s egyik legnagyobb kihívásként aposztrofálta, hogy Európa nem tudja kezelni azt, hogy egyik tagállamának kormánya a demokrácia tagadásával illiberális rendszer kiépítésébe kezdett. Természetesen nem hagyta sokáig botorkálni a szellemi sötétben a publikumot, melyik országról van szó.
„Igen, Orbán Viktor Magyarországáról beszélek” csapott melodramatikus felhanggal a húrokba és hömpölygött elő a szitok- és hazugságáradat az itthon már ismert gyűlöletkeltő panelekkel. Jött a miniszterelnök barátjából az ország leggazdagabb emberévé váló egyszerű gázszerelő szöveg, meg az, hogy a kormány a közmédiából hírhamisító állami gépezetet épített ki és teljes egészében uralja a magyar médiát.
Molnár rémmeseműsora azzal folytatódott, hogy az ellenzéki képviselőket fizikailag bántalmazzák, a hatóságok viszont nem csinálnak semmit, s miközben néhányan elképesztően meggazdagodnak, több mint százezer gyerek éhezik. Izgatottan, magas hőfokon locsogott még a hamis hazafeljelentő az ügyészség által folyamatosan fedezett kormányzati korrupciós ügyekről és a civilekkel szembeni állandó koncepciós eljárásokról, majd tanácsot kért nagy adag alányalós hízelgés, dorombolás közepette a spanyol kisebbségi, kutya által nem választott kormányfőtől – mint a világszerte elismert demokrácia vezetőjétől és a bölcsek köve birtokosától – „európai szinten mit kell tennünk azért, hogy ne alakulhassanak ki újra Európában, az unióban diktatúrák?”
Molnár, aki láthatóan a Thomas Mannt költőileg kérdező József Attila szerepét kívánta magára ölteni, ezzel be is fejezte orációját és csak a leghülyébbek nem értették, hogy kimondatlanul is a Magyarországról terjedő fasizmus bűzös leheletétől féltette Európát. Hogy mi köze volt mindennek a spanyol miniszterelnökhöz, illetve a meghirdetett EP-programhoz? Abszolúte semmi. De az ilyesmi a gyurcsányista ön- és közveszélyes megélhetési politikusokat nemigen szokta zavarni.
A várt tapsorkán azonban elmaradt, kínos csönd követte a Magyarország földbedöngölését megcélzó szónoklatot. Az ülésvezető Antonio Tajani reakciója szintén sokatmondó volt. Az EP olasz elnöke epésen és lakonikusan megfeddte és arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétszer annyit beszélt Molnár, mint amennyi ideje lett volna, s ezzel saját kollégái elől vette el az időt.
Úgy látszik, a lihegőn pedálozó hazaárulóknak még a skalpunkra, bőrünkre pályázó baloldali liberális dominanciájú EP-ben sincs nagy becsülete. És ez egyáltalán nem rossz hír. A jelek szerint csak teljesületlen balos vágyálom marad tehát, hogy Hegedűs hadnagyot tegyék meg előbb-utóbb a magyar történelem egyik főhősének.