Jómagam, aki korábban az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának felelős tisztségviselője is voltam, nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar polgárok átlássák és ismerjék az állam gazdálkodását. Azért is nélkülözhetetlennek tartom ezt, mert családi költségvetésünk helyzetének, alakulásának egyik legfontosabb meghatározójáról van szó.
Ebben a jogszabályban, illetve az ezzel párhuzamosan születő adótörvényekben dől el ugyanis, hogy a következő évben mire és mennyit költünk majd, s az ennek fedezetét biztosító forrásokat pedig milyen közterhekből, milyen adóbevételekből biztosítjuk majd. Ráadásul minden szinten – a családoknál, az állami intézményeknél, de a nyugdíjaknál is – az lenne a cél és a kívánatos helyzet, ha okosan és felelősen osztanánk be mindazt, amink van.
Az életben rengeteg kényszer vesz körbe minket, s így van ez a költségvetéssel is. A pedagógusok, az ápolók és a rendőrök bérét minden hónapban ki kell fizetni, nemzetközi kötelezettségeinknek (adósságaink törlesztéseinek vagy az uniós befizetéseinknek) eleget kell tenni, de az utakat és a vasutakat is fel kell újítani bizonyos időközönként, illetve az elöregedett állami autókat is ki kell egyszer cserélni.
Ha nem cserélnénk ki idejében, akkor az valójában drágább mulatság lenne – ezzel családi szinten is így vagyunk, hiszen az olcsóbb fenntartási költségek és a biztonságosabb működés nagy előnyt jelent a mindennapokban.
Szakmai nyelven nullás költségvetésnek nevezik azt a tervezési szisztémát, amikor ezen kényszerekről, a kellekről igyekszünk nem tudomást venni, de józan ésszel be kell látni, hogy ez igazából s teljes mértékben sosem fog sikerülni. Mint ahogy az sem, hogy az államnak ne legyen adóssága, s ne kelljen ezért az aktuális törlesztés terhével az adott költségvetésben kalkulálni.
A másik szakmai terminus az úgynevezett kiegyensúlyozott költségvetés, amikor az állam épp csak annyit költ, amennyi bevétele van. De ebben az esetben éppen az előbb említett, korábban felvett adósság törlesztési terhe miatt lényegében az történik, hogy több adót és járulékot, illetve közterhet szedünk be, mint amennyit szétosztunk. Ebben az esetben viszont az állam pénzt von ki a gazdaságból, illetve a társadalom működéséből, s ez egyfajta megszorítással lenne egyenértékű.
Az arany középút ezért egy alacsony költségvetési hiány (ez konkrétan 2019-ben 2,4 százalék lenne a költségvetési törvény szerint), de ha ez társul egy komolyabb gazdasági növekedéssel (a három-négy százalék közötti szint már ezt jelenti), akkor a növekedés következtében a felhalmozott államháztartási hiányunk a folyó deficit ellenére is csökkenhet. Ez a feladat nem könnyű, de a magyar kormány immár évek óta képes volt produkálni, s ezért ez a cél 2019-ben is!
A kell mellett mindig van lehet is. Jövőre az egészségügyre, a családokra és a honvédelemre szán lényegesen több pénzt a Fidesz–KDNP kormánya. Mindez persze nem véletlen. Az egészségügyben óriási lemaradásunk keletkezett, s mára már a hosszabb távú növekedésünk, felzárkózásunk egyik legfontosabb gátjává vált. S bár az elmúlt egy-két évben már lényegében sikerült megállítani az orvosok és az ápolók külföldi munkavállalásának tendenciáját, de a bérek rendezésén kívül nagyon sok még a teendő.
A kórházaink rezsiköltségeinek csökkentése, a modern orvosi eszközök beszerzése, illetve megújítása, a hatékonyabb betegirányítási rendszer országos bevezetése, illetve a korábbi beavatkozások és egészségügyi adottságok internetalapú naprakész nyilvántartásának és elérhetőségének megoldása egyaránt sürgető feladat.
Nagyon sok minden történt az egészséges életmód előmozdításában az elmúlt években. Az egészségre ártalmas készítmények megadóztatása mellett a testnevelésre és a sportra költött pénzek emelése mindezt erősíti, de tovább kell menni ezen az úton. Fokozott figyelem – és pénz – kell a prevencióra, a szűrővizsgálatokra, az alapellátás megerősítésére, s az egészséges életmód további propagálására is.
A családok támogatása a Fidesz–KDNP régi vesszőparipája. Ennek talán legfontosabb eszköze az évek óta folyamatosan gyarapodó gyermekek után járó adókedvezmény kiszélesítése, amelynek mértéke ma már ott tart, hogy a középosztálybeli két- és háromgyermekes családok lényegében nem fizetnek szja-t és járulékot. A csokkal pedig a családi otthonteremtésnek adtunk egy óriási esélyt, lehetőséget, amelynek igénybevételi statisztikái időről időre látványos adatokat produkálnak.
Ezen támogatási lehetőségek fejlesztésével és bevezetésével a kormány nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, hogy nem migránsokkal akarja megoldani Magyarország népességfogyásának a megakadályozását, hanem a vágyakhoz, illetve a célokhoz eszközöket is ad. S ezen eszközök forrásai mind-mind benne vannak a jövő évi költségvetésben.
A honvédelem ma az egész világban felértékelődik, térségünkben, az Európai Unióban pedig ez még látványosabban érvényesül. Szerte a világban nőnek a feszültségek, emelkednek a háborús kockázatok, s ilyenkor a felelős állami vezetésnek erre reagálnia kell. Modern fegyverekre, az elmúlt évtizedek leépítése után pedig megújulásra van szükség a határok védelme, illetve légterünk, s hazánk megvédése érdekében is.
A szaknyelven redisztribúciónak hívott állami újraelosztás akkor éri el igazán a célját, ha egy versenyképesebb, illetve a gazdasági felemelkedést és felzárkózást célzó és segítő adórendszerünk van, s az adminisztrációs terhek is tovább mérséklődnek. Ebben is történnek előrelépések, még akkor is, ha ezekből sohasem elég. Nagyon fontos európai sikertényezőnk az elektronikus útdíjrendszer bevezetése mellett a pénztárgépek bekötése az adóhatóságokhoz, amely versenyjavító kezdeményezések után az elektronikusan kiállított számlák előírása a soron következő lépés.
Ezzel tovább fokozható a versenyegyenlőség, visszaszorítható a már évek óta zsugorodó fekete- és szürkegazdaság, de egyúttal bővíthető a kormány támogatási lehetősége is a növekvő bevételek segítségével. Megjegyzendő, hogy a kormány és a parlament ugyanakkor nem engedett a multik nyomásának, s továbbra is fenntartja a rájuk kivetett különadók rendszerét, amely szintén fontos forrása a kitűzött társadalompolitikai célok elérésének.
Manapság a munkaerőhiány vált növekedésünk legfontosabb gátjává, amely probléma visszaszorításának eszközei is ott vannak a jövő évi költségvetés számai mögött. Egyrészről a minimálbér további jelentős emelése, másrészt a járulékcsökkentés is, amellyel a munkáltatók béremelése komoly támogatást kap a jövő évben is.
De nem lehet a költségvetésben a közszféráról sem elfeledkezni: ha itt nem történne ugyanis látványos és gyors fizetésrendezés, az már rövid időn belül kontraszelekcióhoz, a közszféra leértékelődéséhez, s végső soron pedig – közvetett módon – a gazdasági növekedésünk visszaeséséhez vezetne. Márpedig a felelős állam hosszú távon gondolkodik, nemcsak a pillanatnyi alkalmazkodásra koncentrál, hanem lépésről lépésre haladva a magyar társadalom boldog, békés és gazdag jövőjének az érdekét szolgálja.
A 2019-es költségvetés erről szól.
A szerző közgazdász, főiskolai tanár