Izgalmas fordulatokkal tarkított ellenzéki szappanoperát láthattunk az elmúlt hetekben, így nem meglepő, hogy még maga Gyurcsány Ferenc is azt nyilatkozta lányos zavarában – de kellő határozottsággal –, hogy a Demokratikus Koalíció és az MSZP összefogásának az a lényege, hogy a DK-t leváltsák. Nos, ha már a szereplők sem tudják, kicsodák, micsodák, mit akarnak és miért, akkor mit várhatunk el a gyanútlan választópolgártól?
Mert bizony csak pislogunk, mint a Népszabadságba tekert tükörponty, amikor a horrorkoalíciós tárgyalásokat próbáljuk meg figyelemmel követni. A szivárványosnak indult tündérmesének az összeboruló ellenzék győzelmi reményeivel együtt viszonylag hamar vége lett.
Kezdődött azzal, hogy az LMP-s Midi Melániát a Jobbik „megkorrumpálta” volna. Sneider Tamás egykori szkinhedvezérről kiderül: elfelejtette, hogy egy méregdrága mátrai vadászházzal is rendelkezik. Az eddig a Jobbiknak oly nagyon ellenszenves SZDSZ-utódpárt, vagyis az LMP hirtelen ötlettől vezérelve keresni kezdi a Jobbik kegyeit, még egy találkozót is összehoznak az útszélen.
Pedig a Jobbikot néhány éve még hideg zuhanyként érte a hír, hogy OVB-delegáltjuk, Hunyadi Gábor és Szabó Tímea, az LMP frakcióvezető-helyettese házasok voltak. Az LMP szerint a férfi csak a Szabó Tímeával való szakítás után csatlakozott a Jobbikhoz, persze ezt Novák Előd, a Jobbik akkori sajtófőnöke cáfolta, mint mondta, évek óta együtt dolgoznak Hunyadival, aki Kispesten még utcai tüntetéseken is részt vett. És itt elérkeztünk egy újabb izgalmas szereplőhöz, Szabó Tímeához, aki LMP-s karrierje előtt igen színes életutat járt be.
Szél Bernadetthez hasonlóan őt is érzékenyen érintette a menekültválság, így nem meglepő, hogy miután elvégezte az amerikai Harvard Egyetem jogi karát, 2001-ben három hónapig Pakisztánban dolgozott az International Rescue Committee nevű civil szervezetnél, ahol többek között az afgán menekültekkel foglalkozott.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt egy héttel tért vissza Bostonba, ahol a támadást követően az afgán konfliktus rendezésével kapcsolatosan folytatott kutatást. Az amerikai bombázások befejeztével Afganisztánba költözött, és Kabulban egy ideig a Harvard megbízásából az ENSZ afganisztáni missziójával dolgozott együtt. Feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítése volt. Néhány hónappal később csatlakozott a CARE International szervezetéhez, ahol egy országos emberi jogi felmérést vezetett. 2003 őszén költözött vissza Magyarországra, majd 2004 elején csatlakozott a Magyar Helsinki Bizottsághoz, ahol közel négy évig koordinálta a menekültprogramot.
2008-ban a Lehet más a politika! nevű mozgalom egyik alapítója volt, majd annak párttá válása után választmányi tagja. A 2009-es európai parlamenti választásra az LMP és a Humanista Párt közös listájának vezetőjévé választották. A pszichoszekta után Szabó Tímea a 2010-es országgyűlési választásokon az LMP országos listájának 6. helyéről került be a parlamentbe. A 2013. január 26-i közgyűlésen többekkel együtt kilépett a pártból, a távozók létrehozták a Párbeszéd Magyarországért (PM) nevű baloldali zöldformációt, melynek alakuló közgyűlésén Jávor Benedekkel együtt társelnökké választották.
Az ellenzéki gittegylet égiszén üstökösként megjelenő Karácsony Gergely átváltozásait egy kaméleon is irigykedve nézné. Az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje saját bevallása szerint is meglepődött, amikor a magyar parlamentben találta magát, sőt a párt frakciója 2010 májusában hirtelen felindulásból frakcióvezető-helyettessé választotta. Gyors LMP-s karrier után a Párbeszéd alapítójaként próbálta megdönteni az Orbán-rezsimet, de végül Zugló polgármestere lett, ahol olyan eredményes munkát végzett, hogy a helyiek szerint a kerület élhetetlenné vált.
Persze K. Gergely az ördöggel is összefogott volna, de csak az MSZP-vel sikerült megállapodnia a nagy kormányváltásban, holott még a Jobbiktól sem zárkózott el, amelyet másfél éve még nem sorolt a demokratikus pártok közé. Pedig sok közös ideológiai csapás mentén sétálhattak volna Vona Gáborral – kéz a kézben – Orbán Viktort megbuktatni: az iszlámputyulgató polgármester és az Allahra felesküdött pártelnök szerint ugyanis nincs demokrácia, de azt ők képesek lennének megteremteni.
Olyan remek, jól bevált demokratikus eszközökkel, mint például az elszámoltatás, a tisztogatás, a bebörtönzés. Karácsony Gergely azt is közölte, hogy annyira jogtisztelő, hogy ő bizony fel sem esküdne az alaptörvényre, Vona Gábor pedig az Iráni Forradalmi Gárdával grasszálna az országban.
Ebbe az idilli képbe simán beleillik Gyurcsány Ferenc, aki visszavenné a fideszesek vagyonát, amihez segítségére lehetne az anarchista festékpatron-tesztelő Gulyás Márton, összellenzéki népharagító. Bocsánat, aktivista, aki évek óta próbál meg polgárháborús helyzetet előidéztetni az egyetemistákkal, gimnazistákkal, tanárokkal, egészségügyisekkel, bárkivel, akárkivel.
A momentumos fiúk melegházasságot, a füttyögős Juhász Péterék drogliberalizációt hirdetnek, míg a Kutyapárt némi identitászavarról tanúságot téve ugatás helyett kotkodácsolt a köztelevízióban.
A kampánynak vége, noha a Simicska-cselédsajtó egyre többet és egyre vehemensebben támadja a kormány tagjait, vezetőit a már jól ismert fegyvereikkel: kitakart, semmit nem bizonyító papírok, lejáratás, sejtetés, karaktergyilkosság, hazugság hazugság hátán. Bizonyíték? Valahogyan mindig gellert kap a Magyar Nemzet és az Index halálos lövésnek szánt golyója, és kiderül, hogy ismét mindössze egy szülinapi tortára tűzött petárda pukkant el a beígért Simicska-féle atombomba felrobbanása helyett.
Csontvázak éppen hogy az ellenzék szekrényéből hullanak rendesen, a szocialisták kampányához Czeglédy moshatta tisztára a pénzt, a botrányban a veszprémi független képviselő, Kész Zoltán neve is felmerül, aki olyannyira ártatlannak érezheti magát, hogy azóta még a lakossági fórumain sem jelenik meg, nehogy választ kelljen adnia néhány kérdésre.
Közben az ellenzéki pártok hat prominens tagja tartott kampányzáró vitát a V18 gittegylet szervezésében szerdán, az est azonban nem tartogatott semmilyen meglepetést. Hatalmat akarnak, Orbánt leváltani, mindegy, hogyan, milyen áron. És azon sem lepődtem meg, amikor közölték velem: „Ha Orbán nyer, vér fog folyni az utcán, ha nem, akkor is.”
Tudják, mit gondolok? Aki április 8-án az ellenzékre szavaz, az Magyarország halálos ítéletét írja alá.