Másfél évvel a Paks II Atomerőmű megépítését véglegesen jóváhagyó brüsszeli döntés után a hazai ellenzék parlamenti képviselői még mindig ott tartanak, hogy az orosz–magyar államközi szerződés felbontását követelik, és azt szajkózzák, hogy Paks II helyett megújuló energiaforrásokat kellene használni. Mint a viccben Mórickának, mindenről ugyanaz jut az eszükbe. Álmodozni persze lehet, de ideje lenne végre felébredniük és vigyázó szemüket a megújuló energiák Kánaánjaként beállított Németországra vetniük.
Mit is láthatunk ma a szélkerekek és naperőművek hazájában? Az Angela Merkel kancellár által bezárásra ítélt atomerőművek leállítása és a megújuló energiaforrások hűbelebalázs módjára fejlesztése mára oda vezetett, hogy a csúcsidőszakokban egyre több szenet és gázt kell felhasználni a fogyasztói igények kielégítéséhez, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó tervszámok pedig köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, jobb híján füstbe ment tervekről beszélhetünk.
Mindez miért? Mert a nap- és szélerőművek hatalmas beépített kapacitása ellenére nem lehet a német igények kiszolgálását a megújuló energiákra alapozni, hiszen a termelésük attól függ, hogy éppen süt-e a nap vagy fúj-e a szél. Tavaly augusztushoz képest hétezer megawattal (három és fél Pakssal) növekedett e megújulók beépített kapacitása, de ennek dacára idén nyáron két százalékkal kevesebbet termeltek, mint az előző év hasonló időszakában.
Az is elgondolkoztató, hogy augusztusban a még üzemelő német atomerőművek több áramot tudtak termelni, mint a csaknem ötszörös kapacitást képviselő naperőművek vagy a csaknem hatszoros beépített teljesítményű szélerőművek. Ez is azt mutatja, hogy abszolút felelőtlenség lenne csak az időjárásfüggő megújulók energiákra alapozni egy ország energiaellátását.
Angela Merkel atomenergia nélküli energiapolitikája kudarcot vallott. Az Energiewende eddigi szomorú mérlegeként kiderült: Németország nem képes nélkülözni a jelenlegi energiamixben még mindig mintegy negyven százalékot képviselő, rendkívül szennyező szénerőműveit. Beszédes adat: Németország évi ötvenmillió tonna feketeszenet is kénytelen importálni az irdatlan mennyiségben bányászott barnaszene mellé. A felszíni szénfejtések miatt falvakat, templomokat rombolnak le, és már ott tartanak, hogy egy 12 ezer éves erdő sem számít.
Az elmúlt hónapokban a környezetvédők szénerőművek elleni küzdelmének szimbólumává vált az Észak-Rajna–Vesztfáliában lévő 12 ezer éves Hambach-erdő utolsó, kétszáz hektáros területe. Az RWE német energetikai óriáscég ki akarja vágatni annak érdekében, hogy tovább növelje a már most is átlagosan évi 40-50 millió tonna lignitet kitermelő legnagyobb európai nyílt színi bányaterületét. Az eredetileg a klímavédelmet a zászlajára tűző, egyoldalúan atomellenes és megújulópárti német energiapolitika öngólt lőtt.
Érdemes elolvasni, hogy mit ír az Európai Parlament a honlapján az erdők létfontosságú szerepéről: „Az erdők semlegesítik a szén-dioxidot, így kulcsszerepük van a klímaváltozás elleni harcban”. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió már az erdők tekintetében is kettős mércével méri az egyes tagállamokat. Lengyelországot a bialowiezai ősrengetegben végzett tavalyi faritkítás (a lucfenyők kérgét betűzőszú támadta meg) miatt a környezetvédők mellett az Európai Unió is hevesen bírálta. A luxembourgi törvényszék tavaly novemberben még egy végzést is kiadott, amely szerint ha Lengyelország nem fejezi be a fák kivágását, akkor minden nap után legalább százezer euró bírságot fog kiszabni az ítélet meghozataláig.
Idén áprilisban az Európai Bíróság megállapította, hogy uniós jogot sért a lengyel faritkítás, azaz Varsó indokát nem tartották megalapozottnak. Ezzel szemben mi történik az Európai Unió legnagyobb szennyezőjének, Németországnak a háza táján? A helyi környezetvédőkön és a helyi lakosság jóérzésű képviselőin kívül senki sem emelte fel a szavát a civilizáció előttről itt maradt ősi erdő védelmében és persze hallgat az európai bíróság is.
Ezt a környezetpusztító atomellenességet és a visszájára forduló megújulós fejlesztéseket kellene példaképnek tekinteni? Ébresztő, hazai atomellenes zöldek! Magyarország más úton jár, ugyanis az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a fenntartható fejlődés és a klímavédelmi célok elérése érdekében a paksi kapacitásfenntartás mellett a megújulók, különösen a naperőművek fejlesztésében látja a jövőt.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök, az Atombiztos.blogstar.hu szerzője