Vásárolna-e ön használt magánrepülőgépet Hadházy Ákostól? A közismert hitelességi kérdést használt autóval szokták feltenni, de ez a verzió sem teljességgel légből kapott. Az LMP társelnöke ugyanis a közösségi oldalon dicsekszik vele, hogy előszeretettel vezet magánrepülőt.
Miközben a liberáldemagóg etika szerint helikopterezni csúf és provokatív dolog, a merev szárnyú légi alkalmatosság teljesen elfogadható, s bizonyára úgyszólván ingyen van. „Még azért le tudtam tenni” – szól a társelnök úrból a jogos büszkeség, minden urizálástól mentesen. De még a követői között is akad ünneprontó. „A kerozinos légi közlekedés reklámozása még egy repülőszimulátorban is kimeríti a hiteltelen ökopolitika tényállását!” – írja az egyikük. Szerinte a magát zöldpártnak tituláló alakulat (egyik) vezetője vizet prédikál és bort iszik: tiszta levegőt hirdet, s eközben merő kedvtelésből levegőt szennyez. Ez persze puszta demagógia, de azért érdekelne, hogy a szenvedélyes pilóta adott esetben le tudná-e tenni a botkormányt, mint más függők a cigarettát.
Ami engem illet, még a használtautó-vételre sem hajlanék. Indul egy politikus a Fidesz színeiben, bősz „trafikmutyizással” pártot robbant, és meg sem áll az ellenpárt csúcstisztéig. Erre az árulásra/átigazolásra egyetlen elfogadható magyarázat volna: hogy a pártütés mögött az erkölcsi felháborodás az aranyfedezet.
Hadházy a korrupcióellenes lovag szerepében rukkolt mind előrébb a maroknyi liberális ellenzék képzeletvilágában, ám most érthető elvbaráti köreiben a zavar: a baloldali monopoljogot semmibe vevő kormánypárti oknyomozó sajtó a Hadházy famíliát nem holmi antizöld kerozinbarátsággal, hanem tolnai zöldbárókkal hozza kínos összefüggésbe.
A papa a megyei agrárkamara élén nyomul, a mama meg alkalmasint harmincmilliós beugrót mozgósít földárverésre, ám aztán minden átmenet nélkül rádöbben, hogy a Földet a gazdáknak (Ákos fia szerint „fantázianevű”) program erkölcstelen, ezért hipp-hopp visszalép, s másra fordítja a család nehezen összekuporgatott háromszázmillióját. A nehezen követhető tolnai földforradalom mögött pedig minduntalan fölsejlik egy dúsgazdag osztrák báró, sőt a földmutyizó sajtó nem átallja fölvetni még a strómankodás lehetőségét sem.
Mindeközben nem akar összeállni a hektármatematika a családi földekkel: valahogy mindig a duplájára jön ki. Hadházy Ákos meglebegteti lemondását, ha a „klánra” mégis rábizonyulna valami korrupció; sőt közszereplőhöz méltatlanul azzal érvel, hogy kritikusai fölfújják a dolgot, meg hogy karaktergyilkossággal próbálkoznak. Ha még fideszes volna, ezen a ponton válna ez a karakter igazán kínossá; a Lendvay utcában fellélegezhetnek, hogy már másoknak a ballasztja.
A kukacoskodó oknyomozó kollégák pedig nem állnak le, hogy még inkább árnyalják ezt a korrupcióölő lovagi karaktert. Hadházy egy szomszédos alapítvány ellen harcol, amely fogyatékkal élőket alkalmaz: a szagra hivatkozva ellenzi étterembővítésüket, visszatérően az általuk biztosított szolgalmi úton parkol. Kifizeti a büntetést, majd folytatja a jogsértést.
A szomszéd garzonból, a társasház egy önálló kisebb lakásából pedig egy idős férfit próbál kiszekálni, s még a vizét is elzárta, hogy a lakását elővétellel megszerezze. Csekély nyugdíját pedig elviselhetetlenül megterheltette a többségi alapon elfogadott közös tetőfelújítás rá eső költségeivel. Ez a nem éppen ökoszemléletű vízelzárással ellentétben talán törvényes, de nem igazán méltányos: ha megkérdeznénk társelnökelődjét, Schiffer Andrást, nem biztos, hogy rávágná, hogy az ilyesmi a lehet más a politizálás fősodrába tartozik. Igaz, Schifferről az is nehezen képzelhető el, hogy pilóta bácsiként keresi a kis herceget. Hiába, már a tanáraink is megmondták a sorjázó évjáratokra utalva: mindig romlik a színvonal.
Hadházy Ákos feltehetőleg úgy lett újraválasztott társelnök, hogy párttársai úgy tettek, mintha nem tudtak volna háztáji ügyeiről. Pitiáner adalékok ama tolnai viselt dolgok? Nézőpont kérdése. A szomszéd nyugdíjasnak vagy a szomszéd alapítvány fogyatékkal élőinek a legfőbb életprobléma. A politikus szerint mindez a vegzálás csupán azért van, mert ő kérlelhetetlenül küzd a korrupció ellen. Az újraválasztástól függetlenül a földmutyi fejleményei akár véget is vethetnének a villámkarriernek. Ehhez azonban egy Ángyán József kellene, de lehet, hogy az oknyomozó aprómunka is képes felmorzsolni ezt a porlékony karaktert.
Az LMP pedig esetleg elgondolkodik, fenntartható-e a társelnöki szisztéma. (A Demokratikus Chartának tucatnyi ügyvivője volt: még inkább szétterült a kockázat.) Igaz, ha az amerikai elnöki rendszert is társelnökivé alakítanák, vitán felül a Clinton házaspár nyert volna, mert a Trump házaspár női tagja nem az Egyesült Államokban, hanem Szlovéniában született.
Talán ez az idő is eljő: elvégre mindig lehet más a politika…