Az elmúlt hetekben egyre riasztóbb hírek érkeznek Ukrajnából, illetve a minket, magyarokat kiemelten érintő Kárpátaljáról. Sokakat talán meglepett az ukrán politikai vezetés erősödő magyarellenessége, de ha sorra vesszük az elmúlt évek történéseit, akkor talán már érthetőbbé válnak az események.
A 2013-ban kirobbant, kirobbantott kijevi tüntetések döntően az oroszbarát politikai, gazdasági elit ellen irányultak. Az ukrán társadalom joggal érezte azt, hogy az 1991-ben függetlenné vált ország olyan zsákutcába jutott, amelyből csak radikális irányváltással lehet kijutni. 2014 februárjában a nyugati orientációt elutasító Viktor Janukovics elnököt és a mögötte álló kormányt sikerült elüldözni az országból.
Az újonnan megalakuló kormány több tagja úgy ejtőernyőzött a miniszteri bársonyszékébe, hogy néhány órával azelőtt kapta meg az ukrán állampolgárságot. Amerikai, litván, grúz állampolgárok, akik az ország nyelvét alig vagy egyáltalán nem beszélik.
Ezt követte márciusban a kelet-ukrajnai, krími oroszok – akik az ország lakosságának 17 százalékát adják – lázadása, amelyet Oroszország tipikus hibridháborús, titkosszolgálati eszközökkel és módszerekkel támogatott meg.
A Krím félsziget „visszacsatolása”, a donyecki régió „önállósodás” napjainkra egy olyan befagyott konfliktussá vált, amely időről időre katonai összecsapásokba torkollik. Az oroszbarát gazdasági elit helyét gyorsan felváltották amerikai üzleti csoportok. Ukrajna az orosz–amerikai vetélkedés terepévé vált.
Ebben a helyzetben kiélezett küzdelem folyik az orosz és ukrán titkosszolgálatok között is. 2017 végén derült ki, hogy az ukrán kormányfő tolmácsa, Sztaniszlav Jezsov az orosz hírszerzésnek dolgozott.
Válaszul az oroszok megszellőztették, hogy a RIA Novosztyi orosz hírügynökség újságírónőjét agresszív módon próbálta beszervezni az ukrán titkosszolgálat.
Ezt követte Arkagyij Babcsenko Kijevben élő orosz újságíró megrendezett „erőszakos halála”, majd „feltámadása”. Az ukrán titkosszolgálat vezetője azt állította, hogy orosz megrendelésre akarták megölni az újságírót, aki fontos információkat adott át nekik további ukrajnai személyek ellen tervezett gyilkosságokról.
A kiszivárogtatott ügyek minden valószínűség szerint csupán a jéghegy csúcsát jelentik a két titkosszolgálat küzdelmében. A mélyben napi szinten folyik ez az információs, dezinformációs küzdelem a hírszerzések és elhárítások között.
Ahogy a katonai, úgy a titkosszolgálati konfliktus is állandósult.
Hogy jön ebbe a képbe Magyarország? Az ukrán vezetésnek és titkosszolgálatnak túl nagy falat Oroszország. Ellenben a nyugati határainál fekvő Magyarország és a kárpátaljai magyar kisebbség megfelelőnek tűnt számukra egy konfliktus generálására, majd – reményeik szerint – sikeres megoldására a jövő évi ukrajnai választások előtt.
A nacionalista kártya lapjait egy 150 ezres kisebbség és egy náluk kisebb ország ellen keverik a belpolitikai, gazdasági problémák elfedésére. Ebben a játszmában a politikusok mellett jelentős szerepet kapott az ukrán titkosszolgálat, amelyre szintén ráfér a vélt vagy valós sikerek felmutatása.
A feladatot már hónapokkal ezelőtt megkaphatták. Tavasszal ismeretlenek felgyújtották a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári központi irodáját, majd lengyel ultranacionalistákon keresztül az oroszokat hozta látókörbe a nyomozás. Az orosz motiváció meglehetősen zavarosnak tűnt, míg az ukrán nyomásgyakorlás sorába jól illeszthető az akció.
Az ukrán nyelvtörvénnyel megnyitott frontvonalba az ukrán nacionalista szervezetek kárpátaljai vonulásai, nyílt fenyegetései sorába tehető inkább a gyújtogatás. Főleg az azt követően megindított kommunikációs támadás tükrében, amely az állítólagos magyar szeparatista törekvéseket igyekezett bemutatni az ukrán lakosságnak.
Ehhez a művelethez igyekezett muníciót szolgáltatni az ukrán szolgálat. Minden valószínűség szerint a nyár folyamán dokumentálták a kárpátaljai magyarok egy csoportjának állampolgársági eskütételét a beregszászi konzulátuson, amit néhány hete kiszivárogtatott az urán állami hírügynökség.
A betechnikázott személy, aki maga is állampolgársági esküt tett, hang- és képfelvételeket tudott készíteni az eseményről és a résztvevőkről.
Tartok tőle, hogy nem egyszeri akcióval állunk szemben.
Az ellenérdekelt titkosszolgálatnak volt ideje, lehetősége arra, hogy akár pénzzel, akár fenyegetéssel rávegyen kiszolgáltatott személyeket ilyen akciók végrehajtására.
Ezután újabb „üzenetet” küldtek a magyar kormánynak. A Mirotvorec – abszurd módon béketeremtőnek nevezett – hírportál Tisztítótűz nevű adatbázisa öt kárpátaljai magyar önkormányzati vezető, illetve képviselő adatait is leközölte azok közül, akik magyar állampolgárságot kaptak. Néhány nap múlva Szijjártó Péter külügyminisztert is felvették a listájukra.
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy további fenyegetések érik mindazokat, akik állampolgári esküt tettek. Jurij Lucsenko főügyész már bejelentette, hogy utasítja az ukrán titkosszolgálatot, derítse fel, kik a kettős állampolgárok Kárpátalján.
Az ukrán szolgálat ugyan cáfolta a nyomozás elindítását, de az eddigiek alapján ez inkább kommunikációs lépésnek tekinthető. Egyébként a Tisztítótűz nevű adatbázisban megjelentetés tényét nagyon komolyan kell venni.
2015-ben egy oroszbarátnak kikiáltott ukrán képviselőt és egy újságírót is meggyilkoltak néhány nappal azután, hogy megjelent a nevük az adatbázisban.
Az ukrán titkosszolgálat aktivitását látva azt kell mondani, hogy a magyar titkosszolgálatok is merőben új helyzettel állnak szemben. Az ukrán kormány, miközben az euroatlanti integráció melletti elkötelezettségét hangsúlyozza, aktív diplomáciai és titkosszolgálati támadást intéz Magyarország ellen. 1990 óta ilyen nyílt kihívás nem érte a magyar titkosszolgálatokat.
A rendszerváltás után sokan azt hitték, hogy a hadsereg mellett a titkosszolgálatok felett is eljárt az idő. A világban zajló események azonban rácáfoltak erre.
A magyar hadsereg Zrínyi 2024 modernizációs programjához hasonlóan végig kell gondolni a magyar titkosszolgálatok rendelkezésére álló erők és eszközök modernizálásának, fejlesztésének lehetőségeit is.
Földi László – A hírszerző szemével és Horváth József – Az elhárító szemével összes cikkét ITT találja.