Miközben az ellenzék hiteltelenül vagy irigykedve vádolja a kormányt korrupcióval, megfeledkezünk róla, hogy 2010 óta ez a kabinet tett a legtöbbet ellene. Az elért eredményekre érdemes büszkének lenni, de a Nézőpont Intézet további javaslatokat is kidolgozott a hófehér magyar gazdaság érdekében.
Egyre többször halljuk manapság a korrupció vádját. Noha politikai szempontból előnyös a centrális erőtér rendszerében a megosztott ellenzék léte, fülsiketítő, ha ugyanazt kiáltják, egymásra licitálva. Mindez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a Jobbik ahol tudott – a pártalapítványok és néhány önkormányzat táján – egyáltalán nem tűnt ki visszafogottságával. A baloldal pedig terhelt múltja miatt még sokáig hiteltelen marad vádaskodásával. Amikorra el lehetne felejteni a baloldal 2010 előtti vonatkozó bűneit, lehet, hogy már a baloldalt is el kell felejtenünk.
A kormánypárttal rokonszenvezők általában két érvvel szokták ellensúlyozni a politikai támadásokat.
Az egyik argumentum szerint maga a hatalom korrumpál, amely alól nincs kivétel. Ennek megfelelően a korrupció valamekkora mértéke minden kormányzat alatt elkerülhetetlen. A híres-neves első követ pedig az vesse a kormányra, aki „lehetőséghez jutva” maga is bűn nélkül való… A másik érvelés szerint a vádak nem illegális, hanem tudatos, büszkén vállalható tevékenységre irányulnak, a nemzeti tőke építésére.
Tény, hogy más országokban a nemzeti tőke építése természetes. A német kancellár soha nem fog Renault-val közlekedni, s az amerikai elnöknek sem lesz soha Huawei telefonja. S a saját nemzeti tőke előnyhöz juttatását a pénzügyi, építőipari vagy a szolgáltató szektor többi szereplője kapcsán is tetten lehet érni a „szabad világban”.
A fenti megfontolások jogosak, mégis csak óvatosan szokás őket fejtegetni, mintha az érvelők sem lennének feltétlenül biztosak a dolgukban. Van azonban egy szempont, amelyre eddig nem irányult kellő figyelem, jóllehet minden korrupciós vádaskodás ellen megalapozott, tényszerű és büszkén vállalható ellenérv. Magyarországon 2010 óta jelentős mértékben fehéredett a gazdaság, azaz szűkült az állami, vállalati és privát szürkezóna. Talán egyedül az online kasszák és a közúti árufuvarozás ellenőrzési rendszere kapta meg az őket megillető jogos elismerést.
Természetesen nemcsak az ellenőrzés hatékonyságának javulása, hanem a növekvő gazdaság és fogyasztás is oka, mégiscsak tény, hogy az online ellenőrzés kiterjesztése óta több száz milliárd forinttal nőtt az állam forgalmiadó-bevétele.
Van azonban más területeken is sok látványos, ritkábban azonosított előrelépés. A szerencsejáték-szektor szigorított újraszabályozása, az uniós források gyorsított kifizetése vagy az adópolitika szemléletváltása mind-mind a szürkezónák és az „okos megoldások” elleni sikeres fellépésnek tekinthetők. Az adópolitikánál elég a személyi jövedelem és a vállalati nyereség adókulcsának csökkentésére gondolni, amelyek egyre értelmetlenebbé és így drágábbá tették az adóelkerüléssel való trükközést.
Végül érdemes megemlékezni a minimálbéren felül feketén fizetett bérek világáról is, amelynek az arányos adózás és a szigorított ellenőrzés is eredményesen üzent hadat, de legalább ennyire nagy jelentőségű a nettó, kézhez kapott minimálbér összegének 37,5 százalékos emelése 2010 óta. Ez a bérpolitika nemcsak igazságos, de a szürkegazdaság fehérítésében is nagy a szerepe. Hiszen a borítékban adott, a hivatalos feletti béreket fehéríti ki.
Az elért eredmények – ahogy mondani szokás – magukért beszélnek, de talán érdemes volna többször beszélni a nevükben is. Hiszen 2010 előtt a baloldali kormányok szóbeli küzdelmei nem tették tisztábbá a magyar gazdaság működését, 2010 után viszont nincs szégyellnivalója a kabinetnek a gazdaságfehérítés terén. Beszédes adat, hogy a magyar kormánnyal szemben nem a jóindulatáról híres Európai Bizottság szerint a magyar áfarés – a beszedhető és a beszedett forgalmi adó közötti különbség aránya – az elmúlt három évben 22 százalék fölötti értékről 18 százalék alá csökkent.
Mindez persze nem jelenti, hogy ne volna még bőven gondolkodni-, tenni- és ellenőriznivaló a magyar gazdaság szürkezónái kapcsán. Erre a célra alapította 2016 tavaszán a Nézőpont Intézet a Gazdaságfehérítési Kerekasztalát, állami intézményekkel, pénzügyi szervezetekkel és kamarákkal együttműködésben. Kutatások, konzultációk és háttérbeszélgetések alkalmával a magyar közélet virágzó szféráját ismertük meg, amelyben számos szakember és döntéshozó gondolkodik a magyar gazdaság további fehérítésének lehetséges irányairól.
Munkánk során néhány kérdéskör köré gyűjtöttük összesen harmincöt javaslatunkat, amelyeket számos érintett szereplővel próbáltunk egyeztetni és finomítani.
Mindenekelőtt a készpénzállomány nagy, sőt az elmúlt években emelkedő mértékét vizsgáltuk. Könnyen belátható, hogy a készpénz sokkal könnyebben válhat csúszópénzzé, mint a számlapénz. Átutalással ritkán fizetnek „okos megoldásként” munkabért, vagy vesznek fű alatt termékeket, hiszen annak közismerten nyoma van. Természetesen a készpénz teljes eltörlése indokolatlan, sőt a 2014-ben bevezetett 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétel is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a teendő nem ezen a szinten van.
A havi 150 ezer forint feletti készpénzfelvétel azonban már más kategória, ennek tranzakciós illetékét indokolt lenne akár 1 százalékra emelni, hogy a nagy mennyiségben készpénzt felvevő polgárok magasabb adót fizessenek (jelenleg a felvett összeg 0,6 százalékát kell az államnak adniuk), amely bevételből az átutalások közterheit lehetne csökkenteni. Szintén fontos lenne a Magyarországon rendkívül népszerű sárgacsekk-befizetés átutalásos vagy kártyás teljesítésének ösztönzése, amely a mindennapokban csökkentené a készpénz használatát.
A készpénz mostani népszerűségének egyik fő oka, hogy relatíve olcsóbb, mint a bankhasználat. Ezért volt fontos előrelépés az ezerötszáz forintos díjú alapszámla kötelező bevezetése 2016 őszén. Igazán azonban csak akkor lehet elterjeszteni az átutalással fizetést, ha a készpénzhasználat társadalmi költsége érezhetően felül fogja múlni a bankhasználat hivatalos költségét.
Éppen ezért érdemes lenne elgondolkozni az állampolgári jogon járó ingyenes bankszámla és bankkártya bevezetésén, amely egyfajta „kulturális forradalomhoz” vezetne, s amely elsőre ugyan komoly költséget jelentene a bankoknak, igénybevételük kiterjedésével, a banki forgalom növekedésével viszont biztosan jól járhatnának a pénzintézetek is. A többségében immár magyar tulajdonú bankrendszer, az erős jegybank és a pénzügyi felügyelet miatt az elektronikus fizetés elterjedésétől pedig nem kell félniük az óvatosaknak sem.
A fizetési módok mellett az adózás és az adóbeszedés kérdéseit is alaposan tanulmányoztuk. A szürke pénzmozgások oka sokszor az adóelkerülés, aminek háttere az adórendszerrel való elégedetlenség. Miért fizessen idegenforgalmi adót a szállásadó, ha az interneten közvetített privát szálláshely kiadója ezt nem teszi? Miért vallja be a lakástulaj a kiadás utáni teljes jövedelmét, ha 1 millió forint felett pluszterheket kell utána fizetnie?
Miért ne kerülje ki a forgalmi adó kiszámlázását egy szállítócég, ha tudja, hogy a vevő általi, fordítottáfa-fizetés Magyarországon sikerrel alkalmazott rendszerét az Európai Bizottság ellenzi? E kérdésekben a fordulat eléréséhez nemcsak az adókulcsokon és az adószabályokon kell változtatni, de az adórendszerbe vetett bizalmat is meg kell erősíteni.
Internetes újságok szerkesztői tudják, hogy a legnépszerűbb cikkek mindig a kék hírek, betörésről, lopásról, közúti balesetről. Vajon miért ne szólhatna tudatosan több hír az adónyomozók eredményes munkájáról, az adóbűncselekmények sikeres felderítéséről? Az elrettentés mellett a tisztességesen adózni akarók dolgát is meg kell könnyíteni. Ígéretes a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nemrég bejelentett szemléletváltása a megbízható adózók segítéséről, üldözésük helyett, de legalább ennyire kívánatos lenne az adóalanyok felkészítése gazdasági tevékenységük vonatkozó szabályaira. Nem ötkilós jogszabálygyűjteményre, hanem közérthető és egyszerű eligazító anyagokra volna szüksége az adóhatóságnak.
Kicsit merész, de nem irreális javaslatunk volt a gazdaság fehérítése érdekében az elektronikus számlázás és könyvelés ingyenessé tétele. Technikailag ez könnyen megoldható lenne, hiszen már most kiváló programok érhetők el a piacon. Az állam által finanszírozott, a felhasználók számára ingyenes szoftver nem lenne más, mint az amerikai digitális óriások üzleti modelljének alkalmazása.
A Google is ingyen ad a felhasználóinak szoftvereket, hogy cserébe az adataik az ő szervereire fussanak be. Ennek megfelelően az üzleti tevékenységet segítő állami vagy államilag támogatott szoftverek az adóhatóság szerverein futva az ellenőrzéshez jelentenének nagy segítséget.
Még hosszan lehetne sorolni javaslatainkat, de a lényeg egy mondatban is összefoglalható. A szürkegazdaság elleni, Közép-Európában sokáig esélytelennek látszó küzdelmet akkor fogjuk megnyerni, ha ismét érdem lesz adót fizetni. Hinni kell benne, hogy az arányos, könnyen megfizethető, mindenkitől beszedett közteher legyőzheti a modern kor adóelkerülési kultuszát.
Aki ebbe az irányba tesz lépéseket, nemcsak szavakkal és irigységből küzd a korrupció ellen, hanem valóban tesz is a felszámolásáért.
A szerző a Nézőpont Csoport vezetője