Később megtapasztalhatta, hogy a valódi szabotázs az, amikor MSZP–SZDSZ-kormányok kerülnek hatalomra. A rókatekintetű Horn Gyula örömest engedett az agresszív SZDSZ-es nyomásnak, hogy lemondják az expórendezést; a liberális tétlenség kormányzati filozófia lett.
A szabotázs kifejezést a minap Tarlós István főpolgármester hozta ismét forgalomba a közbeszédben. Mégpedig annak kapcsán, hogy anonim aktivisták a metrókocsik ajtósínjébe rejtett fakockával okoztak üzemzavart a tömegközlekedés rendszerében. Azóta kiderült: feltehetőleg nem elszigetelt csínyről, hanem polgári engedetlenségről van szó, hiszen az eset, már az a része, hogy visszanyíltak a metróajtók, megismétlődött a Pöttyös utcánál is.
Az orosz cégnél, amely a metrókocsik felújítását végezte, vezetőcserét foganatosítottak, mivel nem záródtak előírásszerűen azok a fránya ajtók – de még moszkvai aggyal is nehéz elképzelni, hogy a felvilágosult Budapesten a politikai ellenlábasok a munkásmozgalom régi eszközéhez, a gépromboláshoz, a szabotázshoz forduljanak. Tarlós sokat látott politikusként a fából faragott szabotázs mögött egy nagyon hamar megnyitott, előrehozott piszkos választási kampánymotívumot sejtet – s aligha téved ebben. Ellenlábasai nyilván azt próbálják bizonyítani – rájátszva az oroszellenes hisztériára –, hogy Tarlós István nemhogy egy város vezetésére, de még egy metrófelújítás levezénylésére is alkalmatlan.
Márpedig a főváros fontos bástya: ha valahol, akkor itt látják esélyét az orbáni várrendszer bevételének. És a jelek szerint nem válogatnak az eszközökben. Noha átlátszó, hogy a fakockás akcióval szinte egy időben rontottak neki a BKV, majd a Bubi számítógépes rendszerének, az adatszivárogtatás a fehérkesztyűs liberális ellenforradalom bevett eszköze. S ha az illető lebukik, akkor persze kiskorú „etikus” hekker, akinek a „csínyére” az eseménnyel egy időben uszul rá az őrkutyaként csaholó ellenzéki sajtó. A romániai korrupcióellenes gyakorlattól azért még le vannak maradva egy brosúrával: ott a jól értesült média már hamarabb kiér a politikusok letartóztatására, mint maga a tiszta kezű hivatal.
Forró őszről beszélünk, de ebben a csúcsdöntögető hosszú, forró nyárban is elkezdődött már a piszkos választási kampány. Az „etikus” hekker dajkameséje valójában eminens nemzetbiztonsági ügy, ám a választók – programozói kompetencia híján – nem igazán tudják a szabotázs voltát felmérni. Bár azt alighanem sejtik, hogy a sanda politikai szándékok feltehetően találkoztak az üzleti konkurencia érdekeivel. A fakockás trükk viszont önmagáért beszél: a mögöttes agytrösztök aktívan rásegítenek a valóságra.
A Soros-féle NGO-k – plakátkampány ide vagy oda – osztódással szaporodnak, így a magam részéről nem hiszek az „etikusan” hekkelők és fakocka-farigcsálók spontán felbuzdulásában. Mint ahogy az ellenzéki sajtó ártatlanságában sem: a vizes vb elleni összehangolt kereszteshadjáratuk például mintha arra ment volna ki, hogy utólag igazolják az olimpiaellenes szabotázst. Most meg el kellene hinnünk, hogy a Juhász Pétert nyaraltató szegény Bojár Gábor a Momentum-pénzelő „etikus hekker”. Remélem, nem derítik ki róla, hogy szabadidejében a műhelyében fakockákat barkácsol…