Faramuci helyzet: a Paks II projekt ellen évek óta ágáló ellenzéki politikusok és „szakmai” holdudvaruk a két új paksi blokk szükségtelenségét sulykolják, miközben magukat a klímavédelem felkent harcosainak állítják be. Novemberben attól volt hangos az ellenzéki média, hogy a hazai zöldpárt kezdeményezésére mintegy negyven ellenzéki képviselő támogatásával parlamenti vitanapot tartanak.
A meghirdetett rendezvény a hangzatos, Az éghajlatváltozás a XXI. század egyik legnagyobb globális és hazai kihívása; megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás nem tűr halasztást címmel futott, ami alapján azt gondolhatnánk, hogy az ellenzék legalább a klímavédelem érdekében tenni is akar valamit. Áder János köztársasági elnök úgy fogalmazott: „Nincs jobb- vagy baloldali, nincs kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás.”
Az ellenzéknek a jelek szerint a klímaváltozás is csak egy olyan ügy, ami bármikor félredobható, ha van fontosabb nála, például a hatalmi harc, ami a jelek szerint mindent felülír. December 12-én az Országgyűlés az ellenzéki képviselők által kezdeményezett klímavédelmi vitanapot kizárólag kormánypárti képviselők részvételével tartotta meg.
A parlamenti zöldpárt képviselőcsoportjának a vitanapra rendelkezésére álló kétszeres és az összességében az országgyűlési képviselőknek járó mintegy ötórás időkeret túl soknak bizonyult, hiszen még annak elkezdése előtt az ellenzék testületileg kiviharzott az ülésről. A klímaügy mostani ellenzéki kezelésén már nincs is miért meglepődni. 2018 október végén ugyanis az Országgyűlésnek benyújtott második Nemzeti éghajlatváltozási stratégiát sem szavazták meg az ellenzéki képviselők.
Mindez aligha nevezhető felelős hozzáállásnak. Különösen nem annak fényében, hogy az utóbbi időszakban globálisan is prioritást élvez a klímavédelem ügye. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC az évtized alighanem legfontosabb jelentését publikálta 2018 októberében. A tekintélyes szakértők megállapították: alapvető érdek, hogy sikerüljön a globális felmelegedést a párizsi klímaegyezménynek megfelelően az ipari forradalom előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartani.
Tényleges nemzetközi összefogásra és ambiciózusabb fellépésre van szükség annak érdekében, hogy a károsanyag-kibocsátást radikálisan csökkenteni lehessen az éghajlatváltozással járó súlyos következmények enyhítése, illetve megelőzése érdekében. Ehhez a szervezet szerint elengedhetetlen az atomenergia növekvő mértékű alkalmazása.
Az IPCC jelentése világossá tette: az emberiség jövője a tét. Ehhez képest a hazai ellenzéknek nem ez, hanem az önös politikai érdek, avagy a politikai túlélés sokkal fontosabb, mint a klímaügy.
Az ENSZ jelentésében foglaltakat erősíti a mértékadó szakmai szervezet, a Nemzetközi Energiaügynökség által 2018. november 13-án Londonban publikált World Energy Outlook 2018 című kiadvány is. Ennek fenntartható fejlődési forgatókönyve tükrözi leginkább azokat a globális célkitűzéseket, amelyek a klímavédelemmel kapcsolatban fogalmazódnak meg.
E forgatókönyv a célok elérése érdekében a megújulók fejlesztése mellett elengedhetetlennek tartja a jelenlegi szinthez képest az atomerőművi villamosenergia-termelés megduplázását. A kiadvány szerint 2040-ig a globális áramtermelés mértéke másfélszeresére fog növekedni.
A Paks II projektet ellenző pártok ezzel szemben még mindig nem értik, hogy a hazai megújuló energiaforrások, mindenekelőtt a napenergetikai projektek mellett a paksi telephelyen megépítendő két új, VVER–1200 típusú blokkra elengedhetetlen szükség van. A növekvő hazai villamosenergia-fogyasztás, a jelentős kockázatokkal járó import és a folyamatosan szűkülő hazai erőművi kapacitások miatt Paks II megépítése ugyanis első számú ellátásbiztonsági kérdés.
Ezt támasztja alá az a tény is, hogy tavaly december 6-án 16 óra 45 perc körül megdőlt az addigi rendszerterhelési csúcs, és jelenleg is a rekord közelében jár a hazai fogyasztás, noha az igazán nagy hidegek csak most érkeztek meg. A 6843 megawatt csúcsterhelésből 2530 megawattot külföldi, öt szomszédos országban megtermelt energia biztosította, ami több volt, mint a két új paksi blokk beépített teljesítménye! Ez is azt bizonyítja, hogy a Paks II által termelt áramra már most is nagy szükség lenne.
Nyilván vannak olyan ellenzéki politikusok és „szakértők”, akiknek az energiakereskedőkhöz hasonlóan az import részarányának a fenntartása és növelése bizonyára profit- és politikaorientált érdeke, ám ezzel szemben az országnak az az érdeke, hogy a hazai fogyasztókat döntően hazai erőművekben megtermelt villamos energiával lehessen ellátni.
A december 6-i csúcsfogyasztás ismét rámutatott az időjárásfüggő megújulók korlátaira. A hazai szélerőművek a történelmi csúcs alatt 46 megawatt teljesítményt adtak a beépített mintegy 305 megawattból, a naperőművek pedig csupán 0,01 százaléknyi energiát produkáltak naplemente körül. Ebben az időszakban a hazai termelés döntő részét továbbra is a folyamatos termelésre képes paksi atomerőmű, a Mátrai Erőmű és a gáztüzelésű erőművek biztosították.
A hazai ellátásbiztonság garantálása érdekében tehát feltétlenül szükség van olyan alaperőművekre, amelyek az időjárástól függetlenül képesek télen-nyáron, éjjel-nappal, minden pillanatban villamos energiát termelni. A Paks II atomerőmű ezt a célt fogja szolgálni, de mellette még számos más erőművet is kell építeni. Nem kétséges, hogy a hazai célkitűzéseknek megfelelő, egészséges energiamixben helyük van a megújulóknak is, de ezeket reálisan, szakmai alapon kell értékelni, hiszen jórészt időjárás- és napszakfüggő energiaforrásokról van szó.
Ha jelenleg nem lenne Paks és nem épülne meg a Paks II atomerőmű, akkor kritikus szintre kellene emelni az importenergia mennyiségét. Ha egyáltalán lenne lehetőség az importra, ugyanis télen, ha kemény hidegek vannak, minden ország a saját fogyasztóit látja el elsősorban, és csak akkor exportál, ha van mit.
A magyar kormány felelősen döntött akkor, amikor a Paks II atomerőmű megépítése és a megújulók, különösen a naperőművek fejlesztése mellett tette le a voksát, mert csak így garantálható az ellátásbiztonság, a folyamatosan rendelkezésre álló, olcsó villamos energia és a klímavédelmi célok elérése.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök