Van merészség az ellenzékben, hogy az MSZP felvetésére politikai vitanapot kezdeményeznek az Országgyűlésben a változás szükségességéről. Sokan úgy értelmezhetik a beharangozott előterjesztést, hogy önkritikát gyakorolva saját házuk táján szeretnének alapvető változásokat végrehajtani.
Mi másra lehet gondolni az országgyűlési választások előtt? Magukra adó pártok ilyenkor már nem vitanapot próbálnak rendezni pótcselekvésként, hanem a voksolást akarják minden erejükkel megnyerni – hogy a vágyott változást keresztülvigyék.
Mégpedig úgy, hogy kampányukkal meggyőzik az állampolgárokat ennek szükségességéről. Abban talán mégsem bízhatnak, hogy a kormánypárti képviselőket rá tudják beszélni az ülésteremben, hogy változzanak meg, és szavazzanak rájuk április 8-án.
Így inkább az az olvasata a vitanapos nekibuzdulásnak, hogy kevés reményt látnak a győzelemre, illetve a következő Országgyűlésbe való bejutásra, ezért egy kis palávert erőszakolnának ki, hogy legalább addig élvezhessék a törvényhozásban való szereplést, amíg még van rá mandátumuk.
Persze előfordulhat, hogy pusztán szeretnék a saját soraikban beindult változásokat propagálni. Az MSZP például a dulakodó demokrácia modelljét honosítaná meg.
Mint egyes orgánumok beszámoltak róla: az utódpárt választmányi ülésén dulakodásig fajult a veszekedés a Párbeszéd nevű, baktériumméretű, csupán mikroszkóppal érzékelhető pártcsírával kötött választási szövetségről.
Állítólag a testület sok tagja azt sem tudta a másnapi kongresszuson, hogyan kell szavazni elektronikusan, és ebből szintén nézeteltérések származtak.
Hiába, ha nem magyarázzák el pontosan, mire, mikor és milyen gombot kell nyomni, abból galibák származhatnak. Ezek után nem tudni, vajon mekkora szavazattöbbséggel lett a minden létező balos formációt belakó Karácsony Gergely az MSZP miniszterelnök-jelöltje.
Mivel tudják igazolni, hogy érvényes volt a megválasztása? Ha a jogszerűtlenség irányába indítanák be a változást, a 10 százalékot sem ugorják át.
Néhány konkrétumszerűséggel azért előrukkoltak a szocialisták a Változás kell Magyarországon! című vitanap kezdeményezésekor. Például azt írják: meg kell menteni a háziorvosi ellátást és az önkormányzatiság jövőjét.
Továbbá tisztes megélhetést akarnak az önkormányzati dolgozóknak, üresen kongó stadionok helyett pedig európai szintű kórházi ellátásra fordítanák a pénzt.
Felvetődik a kérdés: ezek marslakóknak írják a propagandaszövegeiket? Ugyanis legfeljebb azoknak lehetne beadni, hogy a szocialisták a hatalomgyakorlásuk idején az egészségügy és az önkormányzatok érdekében bármi pozitívat tettek.
Helyette iskola- és kórházbezárások, ágyszámcsökkentések, vasútvonal-megszüntetések szegélyezték útjukat. Eladósították a helyi önkormányzatokat, seregnyi feladatot rendeltek hozzájuk, ám pénzt – alkotmányellenesen – sohasem.
A jobbközép kormányok konszolidálták a településeket, átvállalva az irdatlan tartozásokat. Az egészségügyről pedig annyit: a jelenlegi kormányzat alatt 52 százalékkal emelkedtek a szakdolgozói átlagfizetések, egyes munkavállalói csoportoknál pedig 80 százalékos bérfejlesztés történt.
Ami természetesen még mindig messze van a megérdemelttől – de legalább közelít hozzá, nem pedig távolodik tőle. Mindent elárul a lényegről, amit Cser Ágnes emblematikus egészségügyi szakszervezeti vezető mondott a napokban: a baloldali kormányok alatt érdemben sohasem tárgyaltak velük.
A Bajnai Gordon-féle kabinet már nem is reagált a leveleikre. Mindig csak csökkent az egészségügyi szféra anyagi és erkölcsi megbecsültsége. Hát ez várna megint az egészségünkért küzdőkre!
Más ágazatokkal mi is volt a helyzet? Emlékezzünk, milyen eredmények születtek az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-kormányok alatt! Ugye, milyen nehéz felidézni?
Tudják, miért? Mert formális volt, és a megszorító döntések előtt össze sem hívták! Ez volt a szocialista variánsa Beckett Godot-jának vagy Columbo feleségének, akikről mindenki beszél, de senki sem látta még őket.
Mondják már meg, kivel egyeztettek, amikor elvették a tizenharmadik havi fizetést és nyugdíjat, és redukálták a családi juttatásokat? Senkivel. Olyan brutálisak voltak az elvonások, megszorítások, mint a Bokros-csomag kirobbantásakor.
Hát ez lenne a nagy változás, ha könnyelműen ismét a kormánykerékhez engedné a nép ezeket a kórosan egoista demokráciaromboló figurákat. Akik soha nem érzik szükségét annak, hogy tetteik akár csak egy napig is összhangban legyenek korábbi ígéreteikkel.