Az ellenzéki pártok elképzelése a kormányzásról az, hogy a demokrácia felszámolásával töltött első néhány hét után majd csak lesz valahogy.
Gyakorlatilag mindegyik ellenzéki párt „miniszterelnök-jelöltje” elmondta már, hogy a választási győzelmük után személyesen fogja lecsukni Orbán Viktort, a családját, az összes fideszes vezetőt, országgyűlési képviselőt, meg mindenkit, aki nem volt eleget ellenzéki tüntetésen az elmúlt nyolc évben.
Az újabban a mértéktartásáról ismert LMP jobbik fele (mert a női társelnök csak jobb lehet, mint a férfi) pedig egyenesen kétmillió szavazó demokráciából történő kizárását ígérte meg, azokét, akiknek Orbán Viktor a miniszterelnöke, hiszen azok a Fideszre mertek szavazni.
Kétségkívül sokat egyszerűsít a demokrácia működésén, ha az ellenzék vezetőit lecsukják, a szavazóit meg kirabolják, hiszen azok nyilván önérdekből szavaztak a Fideszre (mi másból?), és így minden vagyonuk, beleértve az aranyfogaikat is, lopott, és így valójában a népet illeti meg, vagyis jelenleg éppen a nyilas-kommunista-zöld reménybeli kormánykoalíciót.
Nem én estem túlzásba, amikor ekkora marhaságokat írok, hanem az ellenzéki pártvezetők gondolnak ilyesmiket komolyan.
Soha semmire nem lehet azt mondani, hogy az esélye a nullával egyenlő, de arra, hogy az ellenzék kétharmadot szerezzen, talán nem érdemes nagy tétekben fogadni.
Tegyük fel (azt az egyébként rettenetesen kellemetlen eseményt), hogy az ellenzék több képviselői helyet szerez, mint a kormánypártok, tehát elvileg képes kormányt alakítani. Jelenlegi állás szerint ennek a kormánynak azonnal fel kell majd rúgnia a hatályos alkotmányt, hiszen szinte minden közvetlen ígéretük alkotmányellenes.
Nem lehet leváltani a legfőbb ügyészt, az MNB elnökét, meg minden olyan pozíció betöltőjét, amire van jelentkező rokon vagy liberális értelmiségi. Ez kétharmaddal is eltartana egy darabig (gondolom, addig pogromokkal ütnék el az időt), de sima feles többséggel csak akkor megy, ha mondjuk érvénytelenítik a fideszes képviselők mandátumát és a saját embereikkel töltik fel a hiányzó helyeket.
A kommunisták és a nácik szoktak ilyesmiket tenni.
Európában talán Hitler ígérte meg utoljára egy választás előtt, hogy ha nyer, akkor felszámolja a demokráciát. A mi drága demokrata ellenzéki politikusaink a maguk nagy erkölcsiségében teljesen komolyan annyit fejlesztettek a Führer módszerén, hogy akkor is felszámolják, ha nem nyernek.
A legviccesebb az egészben az, hogy a nyolcvanfős tömegtüntetésekre képes ellenzék azt gondolja, hogy a Fidesz alsó hangon két és fél milliós szavazóbázisa otthon ülve megvárja, hogy eljöjjön érte a modern kori ÁVH.
Bizonyosan szép hibalistát lehet készíteni az elmúlt nyolc évről, csak négy százalékkal nő a gazdaság, nincs munkanélküliség, sőt annak is dolgoznia kell, aki nem akar, szépen nőnek a reálbérek, de a segélyek nem, ráadásul nyolc év alatt létrejött hétszázezer új munkahely.
Az a néhány száz SZDSZ-es és szocialista oligarcha, aki 2002 és 2010 között a magyar gazdaság parádés fejlődését megalapozta, szinte semmit nem gazdagodott az elmúlt nyolc évben, de szegény Czeglédy Csabán kívül nehéz lenne börtönben lévő liberálist találni.
Itt most megragadnám az alkalmat egyébként, hogy gratuláljak Csabának, hiszen az nem semmi, hogy valaki békeidőben, ellenzékből meg tudott durrantani közszereplőként hatmilliárd forintot. Ez a srác egy tehetség, izgatottan figyeljük felívelő képviselői karrierjét!
Képzeljük el, mire lenne képes, ha mindezt kormánypárti képviselőként adhatná elő. Igazi baloldali politikus, nemcsak az államot lopja meg, hanem különös élvezetét leli a bérből és fizetésből élők fosztogatásában is.
Én munkaügyi miniszterként gondolnék rá, hiszen komoly gyakorlata van a foglalkoztatásban és kiváló a kapcsolata Gyurcsány Ferenccel is, ami manapság alap a baloldalon.
Nem az a baj a náci-kommunista-zöld koalícióval, hogy nem tudnának megegyezni az ország tönkretételének módjában, hanem az, hogy már meg is egyeztek.
Gondoljunk bele a helyzetünkbe! 2002-höz hasonlóan sikeres a gazdaság, nőnek a bérek, jók a kilátások, erősödik Magyarország nemzetközi tekintélye, csökken az államadósság, kiváló állapotban van a költségvetés.
Mindenki meg van róla győződve, hogy ebben a helyzetben kizárt, hogy a magyar választók többsége annyira ostoba legyen, hogy azokra a szocialistákra és azokra a liberálisokra bízza még egyszer a kormányzást, akiknek a Bokros-csomagot és az ország teljes külföldi kézbe adását köszönhetjük.
Elég volt azonban intenzíven hazudozni a korrupcióról, 19 ezer forintot odaígérni készpénzben, továbbá előállni egy teljesen alkalmatlan, de jó sajtójú pojácával, és a magyar választók egy része laza mozdulattal időben vagy húsz évvel lőtte vissza az országot.
A teljesen a liberálisok irányítása alá kerülő szocialista kormányzás idején, nyolc év alatt több mint két esztendő teljes nemzeti jövedelmét buktuk el, ami mindenféle adósságokban, elmaradt infrastrukturális beruházásokban testesült meg, na meg a baloldali oligarcharéteg példátlan gyarapodásában.
És a náci-bolsi-zöld bagázs most ugyanazt újra megígéri, pontosan ugyanazokkal a külföldi gazdasági és politikai támogatókkal, mint akkor. Az újítás az, hogy most már nem is beszélnek demokráciáról, hiszen olyan rendszert nem akarnak, amely nyolc évre kizárta őket a hatalomból.
A kérdés az, hogy miként viszonyulunk azokhoz a politikai erőkhöz, amelyek nyíltan a demokrácia és az alkotmányosság felszámolásának ígéretével kampányolnak, amelyek konkrétan börtönnel fenyegetnek bennünket.
Vagyis az a kérdés, hogy meg óhajtjuk-e várni, hogy a Jobbik és a Gyurcsány-párt összetevőiből és a különböző liberális csoportocskák percembereiből új kormányt (ÁVH-t) hozzanak létre? Sajnos több személyes tapasztalatom van a nácik és a kommunisták szadizmusáról, mint gondolnák.
A kommunisták mindkét nagyapámat és nagyanyámat megkínozták, az egyik nagyanyám a haláláig minden éjszaka azt álmodta (és kiabálta álmában), hogy az ÁVH-n van újra, és kínozzák.
A nagyapáim több mint tíz évet töltöttek börtönben, ártatlanul. 1953 után ezt még az akkori kommunista bíróságok is elismerték. Magam nem kívánok ilyesfajta elmebetegek kezébe kerülni, pedig már újra összeverődtek, hogy átvegyék a hatalmat.
A náci-nyilas és a kommunista terror a normalitás megszokott keretei között mindig elképzelhetetlen. Egy normális társadalomban elhalnak a védekező mechanizmusok, mert nincs rájuk szükség.
Még a Kádár-rendszer is felszámolta azokat a csoportosulásokat, amelyek 1956 után továbbra is gyilkolni akartak. De a modern társadalmak, úgy látszik, generációról generációra kitermelik azokat az őrülteket, akik mindent le akarnak rombolni.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a jelenlegi liberális társaság nagy öregjei a Kádár-rendszer szélsőbaloldali ellenzékéből kerültek ki, abban volt csak vitájuk Kádárral, hogy az szerintük nem ölt eleget.
A jelenleg börtönnel, román forradalommal, Nicolae Ceausescu sorsával, lámpavassal és kandeláberekkel fenyegetőző ellenzék kétségkívül polgárháborút ígér, noha külföldi csapatok nélkül a nyilas-kommunista csőcselék legfeljebb egy sörpuccsra lenne alkalmas.
Igaz, hogy a külföldi tulajdonú sajtó pótolja a Gestapót és a Csekát, de a néhány száz külföldről fizetett propagandista még belőve sem képvisel igazi utcai harcértéket. De a polgárháborút nem megnyerni kell, hanem meg kell akadályozni, hogy kirobbanthassák.
Ha a Fidesz meggyőző kétharmadot szerez, akkor ez a gyáva banda visszasunnyog a barlangjába, és ugyan újra telesírja majd a világsajtót mindenféle diktatúráról, de elveszti az értékét külföldi gazdái szemében.
Nemcsak a Fidesznek, hanem minden Fidesz-szavazónak is kampányolnia kell. Meg kell értetnünk minden normális emberrel, hogy milyen veszélyek fenyegetik azt az életet, amit természetesnek gondol.
Mert az átlag magyar nem tudja, hogy pillanatok alatt több tízezer muszlim bukkanhat fel Magyarországon és a biztonságunk végleg odalesz, hogy a lányát fiúnak, a fiát meg lánynak nevelik majd az óvodában, hogy néhány száz perverz gazembernek megfelelő mennyiségű szexrabszolgát biztosíthassanak.
Amikor Szanyi Tibor Hitlerhez, Sztálinhoz, Leninhez hasonlítja Orbán Viktort, akkor olyan mértékben dehumanizálja politikai ellenfelét, ami pont ennek a három, embernek nem tekinthető tömeggyilkosnak az idején volt szokásos Szanyi elvtársai között.
Attól tartok, hogy a Szanyi által képviselt eszmei és intellektuális színvonal Brüsszelben kitűnően megfelel a liberálisok között szokásosnak. Ez a Lenin-fiúk, a nyilas pártszolgálatosok színvonala, akik alig várják, hogy végre külföldi csapatokat hívhassanak be, amelyek hatalomra juttatják őket.
A Fidesz most is, mint az elmúlt harminc évben már annyiszor, az egyetlen esélye a nemzeti túlélésnek, nem sértődhetünk meg rá, akkor sem, ha sokszor nem értünk egyet mindennel, amit csinál.
Remélem, az emberek nagy többsége látja azt az ordító különbséget, hogy mire számíthat a polgári pártoktól, és mire a nyilas-kommunista-zöldek koalíciójától.
A szerző szociológus