Az ellenzéki pártok a hatalmas választási kudarcuk okát keresve még mindig értetlenül állnak, nyavalyognak, egymást hibáztatják és választási csalást vizionálnak. Keresik, de nem találják a vereség okát.
A totális ellenzéki összefogás, a közös stratégiájuk összehangolásának hiányában vélik megtalálni a hibát. Nem voltak elég szervezettek, nem voltak elég kemények, határozottak stb. Még mindig a februári hódmezővásárhelyi polgármester-választás bódulatában élnek, a semmiből előkerült Márki-Zay Péter „független”, de ellenzéki összefogásjelölt sikerében. Még mindig nem tudják, hogy ez az időközi polgármester-választás csupán a vásárhelyi polgárok tét nélkülinek vélt, egyszeri fricskája volt a Fidesznek.
A jövőre nézve még mindig választási számmisztikában gondolkodnak, a választókerületet „műveleti területnek” fogják fel, és harcra, háborúra készülnek, hogy az ellenzék helyett ellenállók álljanak csatasorba a Fidesszel („Orbán-rezsimmel”) szemben. Semmit sem tanultak az április 8-i megsemmisítő vereségükből.
Ott folytatják, ahol abbahagyták. Nem értik a demokráciát, nem értik, hogy a parlamenti választás nemcsak a politikai pártokról, hanem az emberekről, a választópolgárokról is szól. Itt, Magyarországon a magyarokról, a magyar emberekről. Ezt még mindig nem fogták fel, és talán soha nem is fogják, hiszen másra jár az eszük kereke.
Amikor meg akarják szerezni az áhított politikai hatalmat, uralmat a nép felett, de nem veszik észre, hogy a demokráciában ehhez arra lenne szükség, hogy a választópolgárok rájuk szavazzanak. Nem veszik észre, hiszen a választópolgár, a magyar ember nem érdekli őket, még csak nem is kíváncsiak rá.
Pedig még ez is kevés lenne a választási sikerhez. A választási győzelem eléréséhez szeretni és tisztelni is kellene a magyar választópolgárokat, a magyarokat, Soprontól Békéscsabáig, Nyíregyházától Zalaegerszegig, sőt Dunaszerdahelytől Szabadkáig és Beregszásztól Székelyudvarhelyig. Ennek a szeretetnek, tiszteletnek azonban egyetlen megnyilvánulási formáját, egyetlen gesztusát sem lehetett tapasztalni a DK-tól az MSZP-n át a Momentumig.
A választási kampányban, de már azt megelőzően is valamennyi ellenzéki pártvezető folyamatosan átkozódott, trágárul támadta a Fideszt, Orbán Viktort, fenyegetőzött, még a Fideszre szavazók felelősségre vonását is kilátásba helyezve választási győzelmük esetére. Lámpavasra húzás, rabszíj, börtön lett beígérve mindenkinek, aki nem volt az „Orbán-rezsim” aktív ellenállója az elmúlt nyolc évben.
Ma pedig nem értik, hogy miért nem szavaztak rájuk az emberek. További példa erre, hogy a választási eredményt követően az összes ellenzéki párt teli szájjal harsogta, hogy a Fideszre szavazó választópolgárok, úgy 2,8 millióan egytől egyig műveletlen, félrevezetett, sötét vidéki bunkók és parasztok. Szomorú ez, de ki kell mondani, hogy ez a jelenlegi ellenzéki pártelit nem szereti, nem tiszteli a magyarokat, nem szereti, nem tiszteli Magyarországot. Nem is fognak választást nyerni sem 2022-ben, sem máskor, sem összefogva, sem külön-külön.
Tegyük hozzá, hogy hála istennek, mert Isten óvja Magyarországot egy politikai banditák vezette kormánytól.
Gondolhatnánk persze, hogy talán rájönnek, hogy változtatniuk kell az eddigi magatartásukon, és a választási győzelem reményében, érdekében megváltoznak.
Ők azonban még ma is kizárólag csak a harcban, a háborúban hisznek. Még annyira sem tisztelik a magyarok döntését, hogy mindannyian jelen legyenek a miniszterelnök beiktató beszédén! Ezzel minden választót, ellenzékit, kormánypártit egyaránt vérig sértettek. A verbális erőszak megszállottai, de nem rettennek vissza a fizikai erőszaktól sem, ha ehhez külföldi támogatást remélhetnek.
Egyetlen céljuk Orbán Viktor „fejét” venni, és minden fideszest háborús bűnösként felelősségre vonni, megbüntetni. A magyar nép sorsa iránt azonban közömbösek, a magyarok megmaradása, boldogulása hidegen hagyja őket. Lásd Ujhelyi István európai parlamenti képviselő szemérmetlenül őszinte nyilatkozatait, amelyekben büszkén vallja, hogy az uniónak minden eszközzel büntetnie kell a magyar kormányt.
Ennek az ellenzéki bagázsnak esze ágában sincs megváltozni, és ha akarna, sem sikerülne, hiszen lenézik a népet, és még megjátszásból sem tudnák szeretni, tisztelni a magyarokat, netán alázattal viseltetni a népfelség iránt. Felesleges is lenne, mert a néplélek nagyon érzékeny, és megérzi a hamis prófétákat.
Addig azonban, amíg parlamenti képviselőként elfogadják az országgyűlési képviselő-választás rájuk vonatkozó eredményét, beülve a parlamenti padsorokba, élvezve az ezzel járó előnyöket, viselkedjenek tisztességesen, képviselőhöz, az ezeréves történelmi magyar múlthoz méltóan. A világ egyik legszebb épületében, az Országházban ne mocskolják a választási eredményeket („Ez a választás nem volt sem szabad, sem tisztességes”, mondta Vadai Ágnes) vagy csatlakozzanak végleg az utcán hőbörgő csőcselékhez.
A szerző nyugalmazott ügyvéd