Tegyük fel, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetség nem szerez többséget április 8-án, és megtörténik a baj. Ez azt jelentené, hogy olyan parlament alakul, amelyikben a jelenlegi helyzet és hírek szerint a Demokratikus Koalíció, az MSZP–Párbeszéd, az LMP és a Jobbik alakít közösen kormányt. A miniszterelnök személye teljes rejtély. Csak az bizonyos, nagyon komoly arcvesztés nélkül egyik párt sem tehetné meg, hogy támogatja a másik megnevezett miniszterelnök-jelöltjét.
Ennek nyilvánvaló és eddig nem tárgyalt következménye lehet, hogy nagy a veszélye a „párton kívüli”, „szakértő” miniszterelnök beemelésének és egy „szakértői” kormánynak, kormányzásnak. Egy ilyen kormány gyakorlatilag az ország szuverenitásának azonnali feladását és megszűnését jelentené, hiszen a „szakértők”, szokás szerint, a globális pénzügyi és politikai elitből kerülnének ki, és azonnal az Európai Egyesült Államok vagy inkább az Európai Birodalom tartományává tennék az országot.
Forradalmat vizionálnának
Hasonló eredményre vezetne egy olyan kormány is, amelyet a négy potenciális és nagyjából azonos erejű párt valamelyikének miniszterelnök-jelöltje vezet majd, hiszen a miniszterelnöki pozícióért nyilván óriási engedményeket kellene tenni a másik három pártnak és a támogatóknak. Bizonyos, hogy ebben az esetben is gyenge vezetője lenne az országnak, aki mind Brüsszelben, mind itthon csak sodródna az eseményekkel. A magyar gyarmaton, azaz rajtunk kísérletezgetnék ki a birodalmi irányítás új módszereit és a lakosságcsere új technikáit.
Az ellenzéki pártok ráadásul teljesen nyilvánvalóvá és egyértelművé tették, hogy a jelenlegi kormány tagjait és azok családját, illetve mindazokat, akik szóval vagy tettel támogatták a jelenlegi kormányt, szintén családostól meg kívánják büntetni, a normális igazságszolgáltatás keretein kívül, a forradalom idején szokásos eszközökkel.
Ennek következtében a liberálisok, balosok és nyilasok újdonsült többségének azonnal el kell döntenie, hogy az alkotmányosság keretein belül marad-e vagy gyakorlatilag liberális forradalomként értelmezi a választási eredményeket. Forradalom esetén ugyanis „törvényesen” megsemmisíthetnek mindent, amit a Fidesz létrehozott, kisöpörhetik a teljes államigazgatást, de ez ugyebár nem kormányzás. Ekkor is szükséges egy átmeneti kormány létrehozása, miniszterelnökkel, aki viszi a napi ügyeket, amíg az alkotmányozás hevébe bonyolódó parlament létrehozza az új, szélsőliberális „alkotmányt”.
Osztogatás és bosszú
Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy az ellenzéki pártok a kampányban nagyon komoly anyagi ígéreteket tettek bizonyos választói csoportoknak. Az ezeket az osztogatásokat megalapozó törvényeket meg kell alkotnia és végre kell hajtania az új kormánynak. Miután az ellenzéki koalíció támogatottsága bizonytalan és rettenetesen heterogén, valamint nem elvi alapú, hanem elsődlegesen anyagi érdekeken nyugszik, és a bosszú vágya vezérli a leghangosabb és legagresszívebb csoportokat, az új parlamenti többségnek a választói támogatás rövid távú megvásárlása lesz az elsődleges célja. Sem az osztogatást, sem a bosszút nem halogathatja. Mindkettő elég látványos ahhoz, hogy elterelje az emberek figyelmét az ország gyors gazdasági kifosztásáról, a függési viszonyok újjáépítéséről.
Az új parlamenti többség néhány dologban ezenkívül is egységes lenne. Elsődlegesen a muszlim bevándorlás kérdésében tudnak majd egyetérteni, mert mindegyikük ígéretet tett már arra, hogy el fogja fogadni a kötelező kvótát. Ez tízezres muzulmán migránstömeg megjelenését fogja jelenteni, már 2018 nyarán. A Nyugat ugyanis nem várhat, Magyarországon is létre kell hozniuk azt a visszafordíthatatlan helyzetet, amelyet a saját országaikban már előállítottak. A jogi és műszaki határzárat formálisan persze fenn fogják tartani, de valójában minden gazdasági bevándorlót át fognak rajta engedni.
Egészen rövid időn belül bizonyos állami feladatkörök a Soros-birodalom által finanszírozott „civil szervezetekhez” fognak kerülni. Ilyen lesz a bevándorlók kérelmeinek elbírálása, a beléptetés folyamata, a vallásszabadság „biztosítása”, vagyis az iszlamofóbia és a kereszténység elleni harc, a női egyenjogúság biztosítása, vagyis a strukturális férfierőszak elleni harc. Az oktatásban is szabad utat kap a genderelmélet.
Külföldi köldökzsinóron
A parlamenti többség természetesen támogatni fogja a Lengyelország elleni 7. cikkely szerinti eljárást, azonnal újra egymásnak ugrasztva a közép-európai népeket, hogy a Nyugat uralmát holmi regionális összefogás többé ne akadályozza. Gyurcsány álma beteljesül, a határon túli magyarokat megfosztják alapvető jogaiktól, az Európai Bizottság lapítása és hallgatása közepette.
Természetesen a magyar nép reakciója nem számítható ki a menekültek tömeges megjelenésére. Először a Jobbiknak mint pártnak a léte fog veszélybe kerülni, hiszen ez a párt árulta el a leglátványosabban a szavazóit. De a többi párt is erős gyengülésre számíthat, mert a politikailag aktív választótömeg nem azért szavazott rájuk, hogy az ország pénzét minden szempontból munkaképtelen, veszélyes és erőszakoskodó migránsok tízezreire költsék, ne pedig rájuk.
Az is egy nagyon lényeges kérdés, hogy a kirobbanó tüntetések kezelésére képes lesz-e egy olyan kormányzati többség, amely az államigazgatás szétverésével kezdte a tevékenységét. Nemcsak a Jobbik, hanem az LMP is a megszűnését kockáztatja azzal, ha a Gyurcsány–Gergényi-féle erőszakos rendőrségi fellépésekhez adja a támogatását.
Miben bízhat mégis ez a szedett-vedett, ideológiai szélsőségekből álló koalíció?
Egyes-egyedül a külföld támogatásában. Csak külföldi támogatással szüntethetik meg a sajtószabadságot, tilthatják be a jobboldali sajtót, érhetik el, hogy a technikai cégek ellehetetlenítsék, eltüntessék a jobboldal médiáját mindenhonnan. Brüsszel fogja majd utólag az elmúlt nyolc évet diktatúrává minősíteni, hogy a tulajdonviszonyokat újra fel lehessen borítani, a termőföldet ismét külföldi tulajdonba lehessen adni, az energiaipar újra visszakerülhessen német kézbe, és legfőképpen hogy az ország vízkészleteire külföldiek tehessék rá a kezüket. A stratégiai ágazatok nemzeti tulajdonlásának felszámolása teszi majd lehetővé, hogy a megerősödött kkv-szektor magyar tulajdonú vállalatait részben a régi szocialista gazdasági elit és szintén külföldiek tarolják le.
Az örök függőség létrejötte
Hónapok alatt az ország többévnyi nemzeti jövedelemmel megegyező vagyont fog veszíteni, úgy, hogy az éppen kifosztás alatt álló embereket havi néhány ezer forintnyi, gyorsan inflálódó pénzzel fogják elkábítani. 2019 közepére-végére a bérből és fizetésből élők másfél év alatt el fogják bukni azt a keresetnövekedést, amit a Fidesz-kormány utolsó öt évében megkaptak. A gazdasági növekedés struktúrája visszatér a 2010 előttihez, vagyis hiába lesz számszerű növekedés, annak eredményeit nem a lakosság látja majd, hanem kizárólag az újra beinduló pénzszivattyúkon keresztül a külföldi tulajdonú pénzügyi szereplők.
A 2002 utáni forgatókönyv fog megvalósulni, csak sokkal gyorsabban, mert végleg olyan helyzetet kell kialakítani, amelyből Magyarország soha többé nem tud majd kiszabadulni. Ehhez elegendő lesz a GDP 140 százalékára emelni az államadósságot, akár egy visszafizethetetlen összegű IMF-hitel formájában, amellyel a társadalmi támogatottság rövid távon megvásárolható.
Ne feledjük, a szocialista–liberális kormányzás nyolc év alatti államadósság-növekményét a jól teljesítő magyar gazdaság is tizenöt év alatt képes csak visszafizetni. Még ma is minden magyarnak havi több tízezer forintjába kerül az MSZP–SZDSZ-kormányok politikája.
Erőszakolt Genderideológia
A magyar társadalom szétverésének, illetve a középosztály módszeres tönkretételének gazdasági eszközei mellé még várható a genderideológia erőszakos bevezetése is. A jogrendszer, az oktatás, a közigazgatás genderalapú átalakítása új frontvonalat fog nyitni a magyar társadalmon belül. A nők és a férfiak egymásra uszítása a társadalmi béke és szolidaritás maradékát is fel fogja számolni. Ennek eddig semmi jele nem volt Magyarországon (néhány őrülten kívül), ám a gyermekek normális testi és szellemi fejlődésének genderirányú befolyásolása, rombolása generációkat, nemzedékeket tehet egy életre tönkre, akár rövid idő alatt is.
Aztán a Fidesz betiltásával – mert ahhoz túl nagy és egységes, hogy simán szét lehessen zilálni – gyakorlatilag megszűnik annak a lehetősége, hogy olyan választásokat lehessen tartani, amelyen a jobboldal valaha is nyerni tud.
Mindez, amiről fentebb szó volt, csupán fikció. De hogy az is maradjon, ahhoz az összes jobboldali-konzervatív-Fidesz-párti szavazópolgárnak családostul, szomszédostul együtt el kell mennie szavazni, nem úgy, mint 2002-ben. Mert a demokrácia felszámolását, liberális áldemokráciává alakítását, amire a bolsevikok és nyilasok most nyíltan készülődnek, nem fogjuk eltűrni, hiába szereznek hozzá külföldi támogatást, mint 1956-ban. A liberalizmusban Magyarországnak, a magyar nemzetnek, a magyar embereknek nincs jövője, sőt már jelene sem.
A szerző szociológus