Az elmúlt időszakban figyelemmel kísértem azokat a gondolatokat, amelyeket a szakma megfogalmazott az oktatással kapcsolatosan.
Vannak olyan területek, amelyek engem is mélységesen felháborítanak. A valótlan állítások, a vádaskodások, a rosszindulatú megjegyzések viszont nagyon bántják az igazságérzetemet, ezért döntöttem úgy, hogy rávilágítok néhány összefüggésre, és leírom a valóságot. Felháborít, hogy több helyen olvasható, és a médiában is egyre többet lehet hallani arról, hogy a pedagógusok nem végzik megfelelően a munkájukat, állandó támadások célpontjai.
Intézményvezetőként azt tapasztalom, hogy hivatástudatuk, gyermekszeretetük segíti át őket azon, hogy a valótlan állítások ellenére továbbra is töretlen erővel végezzék mindennapi tevékenységüket: tanítási órák, egyéb foglalkozások megtartása, az ehhez kapcsolódó felkészülés, adminisztráció, szülőkkel, tanulókkal való egyéni kapcsolattartás, gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok, szabadidő szervezése, osztályfőnöki munka, és még sorolhatnám.
Azok, akik kritikával illetik a pedagógusokat, vajon meg tudják ezt csinálni nap mint nap töretlen optimizmussal, állandóan megújult erővel? Érdemes lenne ezen elgondolkodni.
Sok támadás éri az oktatási rendszerünket is, a Klebelsberg Központot és a tankerületi központokat. Ezzel kapcsolatban az alábbiakra szeretnék rávilágítani.
2013-ban megtörtént az iskolák állami fenntartásba vétele. Én ekkor már a medgyesegyházi Schéner Mihály Általános Iskola vezetője voltam, így közvetlen tapasztalatom van az oktatási rendszer alakulásáról. Az átvétellel megszűnt, hogy az önkormányzat anyagi helyzete határozhassa meg egy oktatási intézmény felszereltségét, infrastruktúráját, a pedagógusoknak nyújtott juttatásokat. 2017. január 1-jétől az állam az iskolák működtetését is átvette az önkormányzatoktól.
Nagyon pozitív tapasztalatom van mind a fenntartói, mind a működtetői átvétel utáni helyzet alakulásáról. A Klebelsberg Központ és közvetlen fenntartónk, a Békéscsabai Tankerületi Központ is mindent megtesz azért, hogy az intézmények mind infrastrukturális, mind szakmai szempontból fejlődjenek, minden tanulónak biztosítsák az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, az esélyegyenlőséget. Gondolataim nem légből kapott ötletek, számokkal és tényekkel alátámasztható pozitív változásokról tudok beszámolni.
A Békéscsabai Tankerületi Központ pályázati forrásból eddig 1,2 milliárd forintot nyert el, de még elbírálás alatt áll tíz pályázati kérelem több mint kétmilliárd forint értékben.
Közel 500 millió forintból újul meg a tótkomlósi általános iskola és kollégium, 750 millióból pedig négy békéscsabai, két mezőkovácsházi, egy-egy orosházi, csabacsűdi, kondorosi, almáskamarási, medgyesegyházi és dombegyházi intézmény. Több helyen végeznek energetikai korszerűsítést, eszközbeszerzést, sportudvart vagy nyelvi labort alakítanak ki.
A Schéner Mihály Általános Iskolában a nyertes pályázatok eredményeképpen 108 millió forint értékben megújul az iskolaudvar, műfüves pályával fog rendelkezni az intézmény, elkészül a nyelvi labor, és szakmai megújulások sorozata járul hozzá a szakmai munka eredményességéhez. Nyári táborok biztosítják a szabadidő hasznos eltöltését, a tanulók eljuthatnak hazánk szép tájaira. És még nem beszéltem a már benyújtott, de még el nem bírált pályázatokról!
2017-től a Békéscsabai Tankerületi Központ működtetésébe került az iskolánk területén található uszoda is. A környék általános iskolásai térítésmentesen vehetik igénybe a szolgáltatást, biztosítva van számukra a mindennapi testnevelés keretében megvalósított úszásoktatás.
Úgy gondolom, hogy az imént felsorolt valós tények után joggal tehetem fel a kérdést: valóban nem fejlődnek az intézmények sem infrastrukturális, sem szakmai szempontból? Akkor minek nevezhetjük a több milliárd forintból megvalósuló fejlesztéseket? Vádaskodás helyett meg kellene ismerni a valóságot! Örülni kellene az elért sikereknek és eredményeknek, mert valamennyi a felnövekvő nemzedék érdekeit szolgálja.
Az eddig felsoroltakon kívül az sem mellékes, hogy országgyűlési képviselőnket, Simonka Györgyöt is rendszeresen támadják, pedig ő csak teszi a dolgát Dél-Békés fejlődése érdekében. Folyamatosan figyelemmel kíséri és segíti az oktatás helyzetét. Segítő közreműködése eredményeképpen 2013. szeptember 1-jétől több év után ismét megnyitotta kapuit a Schéner Mihály Általános Iskola tagiskolájaként a Medgyesbodzáson működő alsó tagozat.
Mit is jelent ez a gyerekek és a szülők számára? Nem kell a kisgyerekeknek reggelente a buszra várakozniuk, a szülőknek azon izgulniuk, hogy minden rendben van-e gyermekükkel a nap folyamán, mert saját településükön, jól felszerelt iskolában, gyermekszerető, jó szakmai tudással rendelkező pedagógusok felügyelete és oktatómunkája mellett tanulhatnak.
A képviselő úr évről évre sokat tesz a térség fejlődéséért és azért, hogy a fiatalok tanulmányaik befejezése, szakképzettségük megszerzése után ne hagyják el lakóhelyüket, tudásukat Dél-Békésben kamatoztassák.
Mi, vezetők is örülünk, ha volt tanítványaink boldogulni tudnak, és településükön vagy közel ahhoz, Dél-Békésben találják meg számításukat, itt alapítanak családot, fiatalos lendületükkel, szakmai tudásukkal hozzájárulnak településük fejlődéséhez. Azt tapasztalom, hogy a támadások ellenére a képviselő úr töretlen erővel tovább folytatja a térség felvirágoztatása érdekében elkezdett munkáját.
Csak bízni tudok abban, hogy azokhoz is eljut az üzenetünk, akik valótlan tényeket állítanak, és megszűnnek, vagy legalább valamelyest csökkennek a vádaskodások és támadások. A Schéner Mihály Általános Iskola intézményvezetőjeként a későbbiekben is azon fogok munkálkodni, hogy a fenntartóval és segítőinkkel együttműködve mindent megtegyünk a színvonalas oktatás fenntartásáért és gyermekeink jövőjének biztosításáért.
A szerző intézményvezető