A brüsszeli bürokraták ismét a nekik világnézeti alapon nem tetsző tagállami kormányokat szeretnék megbüntetni: most a pénzügyi források elvonása a cél. De nem feledkeztek meg a különféle „civil” szervezetek kiemelt támogatásáról sem: az unió súlyosan jogsértő javaslataival ördögi körbe taszíthatja a bevándorlást ellenző kormányokat.
És ez nem valamiféle konspiráció: ez maga a jogi köntösbe burkolt politikai terv. Bejárta ugyanis a magyar sajtót is az a hír, hogy az Európai Bizottság kezdeményezte – és az Európai Parlament (EP) támogatta – a tagállamoknak juttatott támogatások feltételekhez kötését, valamint előterjesztette az igencsak jelentős Jogok és értékek nevű programot, amelynek célja hivatalosan az „unió értékeit” népszerűsítő nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és cselekvések támogatása.
Az eljárás már önmagában is ellentétes az EU alapszerződéseivel. Egyrészt tartalmi okból, hiszen a jogállamisági feltételek teljesítésére már létezik előírás a sokat emlegetett 7-es cikk formájában, így újraalkotása a kettős szabályozás tilalmába ütközne. Másrészt formailag is problémás a kezdeményezés, mert az az uniós költségvetést érinti, amelyet egyhangúlag kellene elfogadni – de a szabályozást úgy csomagolta a bizottság, amely ezt a szabályt megkerülve minősített többséget is lehetővé tenne. A tervezetek ezenkívül is számos kockázatos elemet tartalmaznak, amelyek felvetik a gyanút, hogy az uniós szervek „szakmai, semleges” okokra hivatkozva, de valójában politikai célokra fogják használni a kialakítandó eljárásokat.
A két tervezet egymást kiegészítve egy olyan ördögi kört hozna létre, amely érdekeltté tenné az emberi jogi fundamentalizmus alapján álló „civil” szervezeteket abban, hogy a tagállamokat elmarasztalják, hiszen ha ezt elérik a jogállamisági feltételekhez kötött támogatásokról szóló eljárás alapján, akkor nagyobb eséllyel kapnak forrásokat a Jogok és értékek programból.
A nyílt társadalmat ellenző országok pénzügyi büntetése „civil” megrendelésre – nagy vonalakban ez a terv alapja. Mert bár az Európai Bizottság javaslatai elvileg arra irányulnak, hogy a tagállamok érvényesítsék az „EU értékeit”, a jól hangzó, elsőre neutrálisnak tűnő jelszavak (uniós standardok, demokrácia, jogállamiság) mögött nem nehéz felismerni a politikai szándékot. Az elmúlt években éppen ezen értékek megsértésével vádolta a bizottság, illetve a parlament baloldali és liberális többsége a jobboldali, migrációt elutasító kormányokat, Magyarország mellett Lengyelországot és újabban Olaszországot is.
Az uniós javaslatok részletesebb tanulmányozása pedig megerősíti a fennálló gyanút. A pénzügyi támogatások megítélését ugyanis az elmúlt években megismert, elsőre jól hangzó, de valójában politikai-ideológiai motivációk alapján elfogultan alkalmazott szempontokhoz kötné a bizottság: a jogállamisági javaslatban a brüsszeli újbeszél a „korrupció elleni fellépésre” hivatkozva avatkozna be a tagállami igazságszolgáltatás, azon keresztül a szuverenitás hatókörébe. (Máskor a jelszó az emberi jogok, most egy picit újítottak.)
De akkor lássuk a medvét! Az eredeti javaslat szerint a jogállamiság értékelésére vonatkozó eljárás a bizottság észlelése alapján és kezdeményezésére indulna meg, majd a testület a tanácsnál kezdeményezhetné a renitens tagállam pénzügyi támogatásának felfüggesztését is.
E tervezet szerint tehát a döntés joga a tanácsot illetné. Az EP által elfogadott módosító javaslat azonban a bizottság által megfogalmazott célok körét jelentősen bővíti, mégpedig a nyílt társadalmat propagáló hálózatok érdekeinek megfelelően.
Ide tartozik például a Velencei Bizottság jogállami ellenőrző listájának szövegbe emelése, az unióhoz való csatlakozás feltételeit tartalmazó úgynevezett koppenhágai kritériumok alkalmazása a már taggá vált országokkal szemben (ez az ötlet először a Tavares-jelentésben bukkant fel 2013-ban), valamint a nemzetközi hálózatok véleményének figyelembevételi kötelezettsége.
Az EP pápább akar lenni a pápánál, ugyanis a bizottság nemcsak javasolhatna, hanem – a tanács helyett – dönthetne is a pénzügyi szankciókról, a többi uniós szervnek ugyanis az EP szerint csak kvázi vétójoga lenne.
Sőt, arra is javaslatot tesznek, hogy e munkájában a bizottságot egy úgynevezett független szakértői testület segítse, amelynek tagjait az európai és nemzeti parlamentek delegálnák, de a testület tanácsadó, megfigyelői gárdáját az emberi jogi fundamentalista – értsd: a nyílt társadalom megvalósításán dolgozó – „civil szektor” adná. Jogállamiság-sérelem címszó alatt tehát a civilek véleményére hivatkozva szankcionálhatna, vonhatna meg forrásokat renitens tagállamoktól a bizottság.
De hova csatornázódna a tagállamtól elvett pénz? Itt kerül képbe a másik előterjesztés, amely a Jogok és értékek program nevet viseli. Ebben az esetben is az történt, hogy a bizottság eleve vitatható javaslatán a parlament tovább súlyosbított.
A program célja a bizottság igen kendőzetlen megfogalmazásában „az EU-szerződésekben (…) rögzített jogok és értékek védelme és előmozdítása (…) a nyílt, demokratikus és inkluzív társadalmak fenntartása érdekében”. Célul tűzi ki mindezek alapján például a migránsok befogadásának elősegítését, az „inkluzív” és sokszínű társadalom létrehozását. A lényegi részt azonban a 641 millió eurós keretből támogatható szervezetek köre jelenti: itt a tagállamok és nemzetközi szervezetek mellett megjelennek az uniós jog alapján létrehozott jogalanyok, azaz a támogatásra való jogosultságban rendkívül széles csoportot határoz meg a bizottság, az emberi jogi fundamentalista NGO-k körét is beleértve.
Az Európai Parlament pedig itt is több módosítást fogadott el. Javaslatukban még hangsúlyosabban jelennek meg a „civil” szervezetek, hiszen egy úgynevezett demokráciaalapot hoznának létre, amely kifejezetten a „jogvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket” támogatná. Emellett létrejönne egy „civil párbeszédért felelős csoport” is, azaz egy újabb ponton kapnak szerepet a civilségre identitást, arra pedig politikát építő szervezetek.
Az LMBTQ-személyek – benne a homoszexuálisok – külön említését a bizottság kifelejtette ugyan, de természetesen a parlament pótolta a hiányosságot, továbbá hadat üzent a „káros sztereotípiáknak és normáknak” – itt senki semmi jóra ne gondoljon: az uniós szlengszótárban ez a hagyományos társadalmi konvenciók, hagyományok elleni fellépést jelenti. A civil támogatásra szánt összeget pedig megháromszoroznák, biztos ami tuti alapon.
És ami a legsúlyosabb: az EP a program részévé tenné az úgynevezett értéktámogatási mechanizmust is, amely a már többször említett „civil” szervezeteknek nyitott pályázati lehetőségeket foglalná magában, mégpedig gyorsított eljárásban. E szabályok alapján az azon tagállamban működő szervezetek kapnának forrásokat, amelyekben az „uniós értékek gyors és nagymértékű romlása” tapasztalható.
Itt ér tehát össze az ördögi kör: ha a parlament javaslatai jogszabályokká válnak, az emberi jogi fundamentalista szervezetek szakvéleményeik segítségével elérhetnék, hogy egy tagállamban megállapítsák a jogállamiság sérelmét. Ezzel egyrészt korlátoznák a nekik nem tetsző kormányok pénzügyi forrásait, másrészt jogot szereznének a gyorsított eljárásban való támogatásra is, hiszen olyan tagállamokban működnek, ahol „sérül a jogállam” (saját megállapításaik szerint legalábbis).
Egy kézben összpontosulna tehát az ügyész és a sértett szerepe (ők lennének az NGO-k), a bíró (azaz a bizottság) pedig kötelezve lenne ezen ügyész-sértett véleményének figyelembevételére. Fellebbezés természetesen nincs, az ügyvédet pedig leszavazhatná az eljárás többi résztvevője.
nnek a nem túl jogállami megoldásnak pedig paradox módon épp a jogállamiság védelme lenne a célja – elvileg. Mindezt kiegészítené a civil párbeszéd csoport, amely a gyorsított eljárásban támogatott szervezetek tapasztalatainak megosztására lenne hivatott, azaz a támogatott számolhatna be arról, hogy ő maga jól költötte-e el a támogatást, illetve ismét előadhatná a jogállamiság aktuális állapotára vonatkozó véleményét. Újraindul az ördögi kör, kész a mesterterv.
Kérdésként már csak az marad: mikor indítható jogállamisági eljárás az uniós szervek ellen?
A szerző az Alapjogokért Központ munkatársa