Számos hazai és nemzetközi példa mutatja, hogy a közszolgáltatások pusztán piaci alapon nem működtethetők anélkül, hogy súlyos szociális és környezeti problémák ne jelentkeznének. Ide sorolható a magyarországi közszolgáltatók 1995-ös privatizációja is. A regionális áram- és gázszolgáltatók eladása esetében valójában nem is privatizáció, hanem csupán tulajdonváltás történt, mivel hat áramszolgáltató és öt gázszolgáltató külföldi állami energetikai monopólium tulajdonába került.
E tulajdonváltások során az állam olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek nemzetközi szinten is példátlanok, ugyanis legalább 8 százalékos tőkearányos profitot garantált a tulajdonosoknak. Az elhibázott tulajdonváltás hatására 2007-ben kiugró mértékben emelkedett a gáz ára, amikor a világon egyébként csökkent. Ennek eredményeként 2010-re már odajutottunk, hogy az Európai Unióban hazánkban volt az egyik legmagasabb a gáz ára.
Az MSZP–SZDSZ-kormányok háromszorosára emelték a gáz és kétszeresére az áram árát. Ennek következtében 2010-re a magyar családok fizették a legtöbbet a gázért és az áramért az Európai Unióban. A háztartások jövedelmük negyedét, a szegényebbek pedig a felét költötték rezsire.
Ezért kezdett bele a 2010-ben megalakult új kormány rezsicsökkentési programjába. E program fő célkitűzése az lett, hogy a közművek terén olyan ár kell, amely megfizethető a családoknak, Európában a magyar családok juthassanak a legolcsóbban energiához.
Amióta a kormány 25 százalékkal csökkentette a gáz, az áram és a távhő árát, a magyar családok évente átlagosan 170 ezer forintot takarítottak meg a rezsicsökkentéseknek köszönhetően, összesen pedig mintegy 1100 milliárd forint maradt a családoknál 2013 eleje óta. Ez az összeg nagyobb annál a nagyjából 1000 milliárd forintnál, amit a multinacionális közműszolgáltató társaságok 2010 előtt extraprofitként összesen kivittek az országból.
Az utóbbi években azokban az országokban nőttek a legnagyobb mértékben az árak, ahol teljes mértékben liberalizálták a piacot, például az Egyesült Királyságban több mint 50 százalékkal.
Az Egyesült Királyságban nemrég parlamenti bizottság vizsgálta meg a lakossági energiaszolgáltatások piacát, és arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatók közötti verseny egyáltalán nem működik hatékonyan. A bizottság azt javasolja, hogy az ügyfelek túlfizetésének megszüntetése érdekében sürgősen árplafon bevezetésére lenne szükség.
A parlamenti bizottság jelentése megállapítja, hogy az Egyesült Királyságban a hat legnagyobb energiaszolgáltató évek óta túlszámlázza a szolgáltatásait a fogyasztóknak. A bizottsági vizsgálat a szabályozó hatóság felelősségét is megállapította, amely csak lassan és nehézkesen intézkedett az ügyfelek érdekében.
A jelentés szerint az Egyesült Királyságban mintegy 12 millió fogyasztónak számláztak többet, évente átlagosan mintegy 300 fonttal (körülbelül 109 ezer forinttal). Az ársapka-szabályozást előkészítő bizottság 42 olyan dokumentumot mellékelt a jelentéséhez, amelyben olyan eseteket mutat be az energiaszolgáltatók korábbi években követett gyakorlatából, amelyek egyértelműek bizonyítják, hogy nem voltak képesek tisztességes díjazást kialakítani a fogyasztóik számára.
A brit fogyasztói érdekvédelmi szervezetek szerint Nagy-Britanniában egyre több kisnyugdíjas és alacsony jövedelmű család képtelen kifizetni közműszámláit. Az Egyesült Királyságban a piaci mechanizmusok korántsem működnek megfelelően, és nem biztosítják a piaci helyzetükkel visszaélő szolgáltatók feletti megfelelő ellenőrzést, a lakosság érdekeinek magas szintű érvényesíthetőségét. A konzervatív párt megígérte, ha nyer a júniusi választásokon, akkor beavatkozik a gáz- és a villamosenergia-árak alakításába, és a brit háztartások kétharmadánál korlátozni fogja az árak emelésének lehetőségét.
Egy új, ársapkajellegű szabályozás bevezetését ígérték meg a választóiknak. Ez a megoldás az egyik legnagyobb energiaszolgáltató cég esetében 332 millió fonttal csökkentené a profitját; a brit Centrica konszern 2016-ban rekordösszegű, 2,2 milliárd fontos adózás előtti profitra tett szert.
Az Európai Unió bürokratái a közműszolgáltatók lobbistáinak nyomására tavaly totális támadást készítettek elő. Olyan egységes uniós szabályozást kívánnak bevezetni, amely révén mindenféle árszabályozás, árkorlátozás lehetőségét megszüntetnék a tagországok számára. Így a közműszolgáltatók a profitjuk akár korlátlan emelése érdekében évente többször is emelhetnék a gáz, az áram és más közművek árát a fogyasztóik kárára. Ismét odajuthatnánk, ahová a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-kormányok idején: drasztikusan megemelkednének rezsiköltségeink, rezsiszámláink, még kevesebbet tehetnénk félre, költhetnénk életminőségünk javítására, tudásunk megújítására, egészségesebb életmódra, rekreációra, pihenésre, szabadidőnk tartalmasabb eltöltésére.
Az Energia Tanács 2017 decemberében elfogadta a Magyarország által a szabályozott energiaárak fenntartásáról képviselt álláspontot. A tanács ülésén elfogadott irányelvtervezet alapján a tagállamok eltérhetnek a szabályozott energiaárak kötelező kivezetésétől mint főszabálytól. De ezt időbeli korláthoz és egyéb feltételekhez kötötte. Vagyis tovább kell harcolnunk a rezsicsökkentés megvédéséért.
A magyar balliberálisok kezdetektől fogva az árszabályozás és ezzel a rezsicsökkentés eltörlését támogatták. Ezzel egyértelművé tették, ha újra kormányra kerülnének, ismét külföldi szolgáltatók kezébe adnák a magyar közműszolgáltatásokat, mindenféle ár- és profitkorlátozás nélkül. Mindez igazi kettős beszéd. Amíg a balliberálisok Brüsszelben a rezsicsökkentés eltörléséért harcolnak, addig itthon kormányra kerülésük esetére a gáz-, víz- és áramfogyasztás azonnali ingyenessé tételét ígérik a magyar választóknak.
A magyar balliberális ellenzék csak arról nem beszél, hogy miként térítené meg a magyar lakosságnak azt az ezermilliárd forintot, amelyet a multinacionális közműszolgáltató társaságok 2010 előtt extraprofitként kivittek az országból.
A szerző közgazdász, egyetemi docens