Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Magyarországon növekszik legjobban, több mint négy százalékkal a háztartások reálértéken korrigált, rendelkezésre álló, egy főre jutó jövedelme. Az EU 28 országa közül senki más nem ért el négy százaléknál nagyobb ütemű növekedést ezen a téren. Három százalék fölötti növekedés rajtunk kívül még négy országban volt: Észtország (3,97 százalék), Luxemburg (3,88 százalék), Litvánia (3,39 százalék) és Ciprus (3,5 százalék).
A legtöbb EU-országban a háztartások reáljövedelmének az emelkedése még az egy százalékot sem éri el. Több országban, például Spanyolországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban pedig csökkent a háztartások reáljövedelme. Ráadásul nálunk nemcsak a társadalom felső néhány tizedében nőtt a háztartások jövedelme, mint ahogy azt a balliberálisok igyekeznek sulykolni és elhitetni velünk, hanem éppen ellenkezőleg; a legszegényebb kétmillió embernél volt a legnagyobb a növekedés.
A háztartások reáljövedelme nálunk négy tényező miatt növekszik jobban, mint más EU-országokban.
Egyrészt a foglalkoztatás növekedése a magyar munkaerőpiacon a kereslet és kínálat viszonyának teljes átrendeződését eredményezte. Amíg korábban sok potenciális munkavállaló versenyzett kevés munkahelyért, munkaerő-túlkínálat volt jellemző, addig mára több területen sokszor a munkáltatóknak kell versenyezniük a munkavállalókért.
A sikeres munkaerőpiaci reformoknak és az egységes közfoglalkoztatási rendszer létrejöttének köszönhetően 2010-hez képest ma már több mint nyolcszázezer emberrel többnek van munkája és munkajövedelme. Az előző évekhez képest 2015-től a romák foglalkoztatási mutatói is javultak, sőt a javulás mértéke felül is múlta a nem roma népességre jellemzőt, jórészt a közfoglalkoztatásnak köszönhetően. Ez azért is jelentős, mert míg 2010-ben a foglalkoztatási ráta tekintetében utolsók voltunk az Európai Unió tagországai között, addig 2017-re meghaladtuk a 67,7 százalékos uniós átlagot.
Másrészt a hatéves bérmegállapodásban foglaltaknak köszönhetően amíg az Európai Unióban a bérek átlagosan csupán 2,4 százalékkal nőttek 2017-ben, addig Magyarországon tíz százalékot meghaladó ütemben, ami a második legnagyobb növekedés volt az unióban. 2018 első tíz hónapjában a nettó bérek az alkalmazottak körében átlagosan 11,6 százalékkal nőttek, ami az infláció hatását figyelembe véve is mintegy 8,5 százalékos reálbér-emelkedésnek felel meg. Mindez a 2017-ben kezdődött folyamatok folytatását jelenti, amikor is a bérek nominálisan átlagosan 12,9, reálértékben pedig több mint tíz százalékkal emelkedtek.
Harmadrészt a személyi jövedelemadó-terhek csökkentése és a tovább bővülő családi adókedvezmények hatására maradt egyre több jövedelem a lakosságnál. A reálbérek alakulását hosszabb távon vizsgálva szembetűnő, hogy Magyarországon a nettó bérek az infláció hatását kiszűrve 2010 és 2018 között 38,1 százalékkal nőttek, míg a családi adókedvezményt is figyelembe véve a háztartások jövedelmének bővülése meghaladta a 43 százalékot. Ez annak fényében különösen is jelentős eredmény, mivel 2002 és 2010 között a nettó átlagbért reálértéken csak 13,3 százalékkal sikerült emelni.
Negyedrészt, a háztartások rendelkezése álló reáljövedelem-növelésének fontos része a rezsicsökkentés. Ennek eredményeként a magyarországi lakossági energiaárak az európai országok között a legalacsonyabbak között vannak. A rezsicsökkentés részeként sokan kaptak fűtési támogatást. Jelentősen visszaesett a közműtartozások miatt indult behajtások száma. A kormány elérte azt is, hogy az Európai Tanács és az Európai Parlament megállapodása értelmében legalább 2025-ig fennmaradhat a tagországokban a hatósági árszabályozás, vagyis még hét évig nincs veszélyben a rezsicsökkentés.
Európai uniós összehasonlításban látható, hogy a magyar háztartások reáljövedelmének növekedése jócskán felülmúlja az uniós átlagot – egy lassú, de határozott felzárkózási folyamat kezdődött el.
A munkaerőhiány egyre erőteljesebben hat a keresetek dinamikus emelésére, ugyanakkor persze a vállalatmérettől is függ az emelés mértéke, a kis- és középvállalkozásoknál inkább a minimálbér és a garantált bérminimum nyolc-nyolc százalékos emelése a meghatározó, míg a nagyvállalatok ennél többet is tudnak a béremelésre fordítani. Ennek hatására egyes szakszervezeti vezetők tíz százaléknál nagyobb mértékű béremelésekben bíznak a most folyó vállalati bértárgyalásokon.
A háztartások reáljövedelmének dinamikus növekedése számos, más makrogazdasági mutatóra is jelentős hatást gyakorol. Többek között immáron több mint hatvan hónapja töretlen a kiskereskedelmi forgalom növekedése, 2018 első tíz hónapjában 6,3 százalékkal növekedett, ami nominálisan 9,8 százalékos növekedést jelentett. Tavaly a belföldi szálláshelyeken a magyar emberek 9,8 százalékkal költöttek többet, mint egy évvel korábban. A háztartások fogyasztása mellett jelentősen nőttek a megtakarítások is. A háztartások pénzügyi eszközeinek állománya 2018 harmadik negyedévének végén 9,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami a pénzügyi eszközök tranzakcióinak 55 százalékos bővülését hozta.
Természetesen számos kérdés vár még megoldásra ezen a területen, többek között a bérek felzárkóztatási ütemének a kérdése is. A Magyar Nemzeti Bank tavaly elkészített egy javaslatcsomagot a hazai versenyképesség javítása érdekében, amelyben az szerepel, hogy az intézkedéseknek köszönhetően nyolc év múlva, 2026-ra a magyar bérszínvonal az osztrák nyolcvan százalékára emelkedhetne. A Pénzügyminisztérium prognózisából kiindulva a realitás inkább az, hogy az osztrák bérszínvonal nyolcvan százalékát 2031-re érhetnénk el. Azt, hogy melyik forgatókönyv fog bekövetkezni, majd az dönti el, hogy milyen mértékben sikerül a gazdaság növekedését, termelékenységét még tovább javítani.
Ugyanakkor szégyenletes és teljesen hiteltelen az, hogy éppen azok a politikusok, képviselők támadják a kormányt a magyar háztartások reáljövedelmének nem kellő mértékű alakulása miatt, akik egyetlen esetben sem támogatták a kormány azon intézkedéseit, amelyek a lakosság rendelkezésre álló reáljövedelmének a növekedését segítették elő, sőt az egyetemi katedrákon még ma is a lakossági megszorítások szükségességéről papolnak.
Ennél is visszataszítóbb az, amikor olyan politikusok nyilatkoznak a lakosság nyomorúságos helyzetéről, akik amikor hatalmon voltak, nemhogy növelték volna a magyar lakosság reáljövedelmeit, hanem mindent elkövettek annak érdekében, hogy az embereknek ne a vagyonuk, hanem az adósságaik növekedjenek, és mind nagyobb részük váljon kiszolgáltatottá, segélyfüggővé. Az ellenzéki pártok kritikái ezért egyszerre komolytalanok és nevetségesek.
A szerző közgazdász, egyetemi docens