Az elmúlt pár hétben láthattunk a parlamenti pulpituson bohóckodó, a miniszterelnökkel minősíthetetlen stílusban beszélő és ordibáló ellenzéki képviselőket is az Országgyűlésben.
Míg korábban csak egy-egy elszigetelt esetként felbukkanó, a politikai paletta margóján lévő politikusokra volt jellemző az ilyen viselkedés, addig mára párthovatartozástól függetlenül szinte minden ellenzéki formációra jellemzővé vált a botránypolitizálás.
A legjobban talán Jakab Péter, a Jobbik szóvivője éli magát bele szerepébe, ő már hónapok óta elszabadult hajóágyúként rombolja pártja így is igen alacsony támogatottságát.
A miniszterelnök gyalázásában élen járó politikus egy személyben testesíti meg a kormányzásra képtelen ellenzéket, amelyet víziók és az Európát érő kihívásokra adott válaszok híján kizárólag az Orbán-gyűlölet éltet.
Miután az identitását vesztett párt érdemi mondanivaló és országosan is ismert politikus nélkül maradt, nincs más út számukra, mint a Juhász Péter által meghonosított politikai kommunikáció, a botránypolitizálás átvétele.
Ez az újszerű jelenség azt mutatja, a Jobbik szellemi holdudvar nélkül maradt. Azután, hogy a párt kutatócégeként funkcionáló Iránytű Intézet megszűnt, teljesen eltűnt a stratégiaalkotó képességük.
Tovább rombolja a Jobbikot a cukiságkampány egyre látványosabb szétesése, a Szávay-féle megnyilatkozások pedig mindenki számára egyértelművé teszik, hogy a balliberális oldal irányába tett gesztusok csupán kommunikációs trükkök, a párt ugyanazokból a politikusokból áll, akikre még ma is jellemző az antiszemitizmus és rasszizmus.
Így a párt lényegében két szék között a pad alá esett, miközben a Spinoza-házban az ilyen vendéget nem látják szívesen, a megváltozott nyilvánosság előtti retorika miatt a radikális szavazók végleg lekopnak a pártról. Ha most vasárnap lenne egy országgyűlési választás, akkor a listás eredményeket tekintve a Jobbik a legfrissebb kutatások alapján a padlón lévő MSZP-vel lenne egy szinten.
Külön tanulmányozandó jelenség az ellenzéki térfélen a kimutathatatlan támogatottsággal rendelkező Párbeszéd politikusa, Tordai Bence, aki rendre próbálkozik valamilyen izzadságszagú, minősíthetetlen akcióval felhívni magára a figyelmet.
Szemmel láthatóan ezekkel az akciókkal semmilyen célja nincsen azontúl, hogy a botrányos felszólalásai kapcsán behívják a televízióstúdiókba és ott tovább gyalázhassa a kormánypártokat.
Mindez főként annak fényében érdekes, hogy pártjával az áprilisi országgyűlési választáshoz hasonlóan az európai parlamenti választásokra is szövetkezik az MSZP. Magyarán, az egykori kormánypárt, amelynek még pár éve is többmilliós szavazótábora volt, egy olyan nullaszázalékos párttal kampányol ismét közösen, amelynek politikusai az érdemi munka helyett csupán bohóckodni járnak be az Országgyűlésbe.
Nem véletlen, hogy a legfrissebb mandátumbecslések alapján jó esetben is csupán egy-egy mandátumra számíthat jövő májusban az MSZP és a Párbeszéd, totálisan jelentéktelennek fognak számítani az Európai Parlamentben.
Ráadásul még ezért a két képviselői helyért is marakodás zajlik a háttérben: miközben Szanyi Tibor a Figyelőnek adott interjújában bejelentkezett az EP-lista-vezetői helyre, Ujhelyi István is abban reménykedik, hogy kint maradhat Strasbourgban. A másik helyre pedig valószínűleg Karácsony Gergely ácsingózik, akinek szerepe az önkormányzati választáson egyre erősebben megkérdőjeleződik. Kérdés, hogy fenn tudják-e tartani az MSZP–Párbeszéd-szövetséget, a szocialisták közötti marakodás nem vezet-e végleges széteséshez.
A mostani folyamatok legnagyobb nyertese Gyurcsány Ferenc, aki az őszi berobbanást követően ismét a háttérből figyeli az eseményeket. A Demokratikus Koalíció támogatottsága a többi ellenzéki párttal ellentétben stabil, nem változott érdemben az áprilisi választás óta. Minden felmérés azt mutatja, hogy messze a legaktívabb, így a leginkább mozgósítható szavazótáborral rendelkezik.
Ez nagyban segítheti majd a bukott miniszterelnököt a tavaszi EP-választáson, hiszen az alacsonyabb részvétel miatt sokkal jobb eredményt érhet el, mint a kevésbé aktív MSZP. Emlékezetes, ez már 2014-ben is majdnem bekövetkezett, már akkor alig egy százalékpontnyi különbség volt a két párt között az európai választáson.
A jövő májusi választás az ellenzéki térfélen tisztítótűz lehet, hiszen a listás rendszer miatt világos erősorrend áll fel a pártok között. Most mindegyik párt erre a megméretésre készül, az önkormányzati választás alkudozásait ennek az eredménye fogja majd meghatározni.
Így, ha a Demokratikus Koalíció éri el a legjobb eredményt a balliberális oldalon, akkor e párt feltételei dominálhatnak majd ősszel is. Mindez azért fontos, mert a saját gyengeségét az előválasztással leplezni igyekvő MSZP tervei összedőlhetnek, egyik párt és „független” jelölt sem fog alkalmazkodni a szocialisták játékfeltételeihez.
Nem véletlen, hogy a nagy bejelentés után síri csend van az előválasztás körül, továbbra sem tudni, hogy miként rendeznék meg az eredeti tervek szerint már decemberben kezdődő kiválasztási folyamatot.
A Jobbik szerepe is kérdéses, hiszen, ha az egykori nemzeti párt részt vesz a balliberális pártok koreográfiájában, akkor azzal végleg leírja magát a Sneider-féle formáció, újabb párton belüli konfliktusokat és pártszakadásokat elindítva ezzel. A legnagyobb esély szerint az országgyűlési választáshoz hasonlóan az ellenzéki pártok az utolsó pillanatban egegyeznek meg a jelöltek személyéről, akik nagy valószínűséggel magukat civilnek nevező, a pártlogókat fel nem vállaló politikusok lesznek.
Az ellenzéki komédia vicces lenne, ha nem olyan, az ország sorsát évtizedekre meghatározó kérdésekről kéne dönteni, mint például a családtámogatási rendszer vagy a bevándorlás.
Ezekben a kérdésekben továbbra sem lehet számítani ezekre a pártokra, amelyet az elmúlt évek is bizonyítottak. Nemzeti sorskérdésekben ezek a pártok már számtalan alkalommal hátat fordítottak a nemzeti oldalnak.
Jól szimbolizálja, hogy az ellenzéket lényegében külföldi érdekcsoportok mozgatják, hogy Soros György brüsszeli látogatását követően szinte azonnal az amerikai milliárdos egyik fő európai helytartójával, Frans Timmermanssal találkozott az MSZP vezetése.
A megbeszélés olyan jól alakult, hogy a felek a kamerák elé is kiálltak egy sajtótájékoztató erejéig, melyen az EB alelnöke mellett Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes, Ujhelyi István és Szanyi Tibor is megjelent. Ennek a találkozónak komoly szimbolikája van, azt üzeni: a szocialistáknak még mindig sokkal fontosabb a bukás előtt álló bevándorláspárti brüsszeli elit kiszolgálása a magyarok érdekeinek képviselete helyett.
A kampányban várhatóan ezek a politikusok azt fogják állítani, hogy a bevándorlási válság már megoldódott, lényegében senki sem akar Európába illegálisan bejutni. Mindez kísértetiesen ismerős lehet már a magyar választópolgároknak, hiszen 2016-ban a kvótaellenes népszavazás során hasonló forgatókönyvet alkalmazott az ellenzék.
Az akkori szocialista pártelnök fényképével ellátva például azt írták a plakátokra, hogy nincsenek kötelező betelepítési kvóták, senki sem akar ilyesmit bevezetni Brüsszelben. Majd pár nappal a népszavazást követően kötelezettségszegési eljárást indítottak hazánk ellen a kvóták elutasítása miatt, továbbá a felső korlátok nélküli automatikus elosztási mechanizmust akarták lenyomni a torkunkn.
Ezeknek az előzményeknek köszönhetően a magyar választók már immunisakká váltak az ellenzék hazug állításaival szemben, és fel tudják mérni, hogy mi a jövő májusi EP-választás valódi tétje.
A bevándorlás továbbra is komoly fenyegetettséget jelent Európának, ráadásul a migránsvízum, migránskártyák és migránsalapok létrehozásának terve újabb meghívólevelet küld a kibocsátó országokba. További fenyegetettséget jelentenek a migráció legalizálásáról szóló tervek, az ENSZ migrációs paktuma.
Ezekre a problémákra jelen pillanatban kizárólag a Fidesz–KDNP ad válaszokat, az ellenzéki pártok egyikének sincs karakteres álláspontja, több esetben lényegében pontról pontra a brüsszeli direktívákat követik.
A szerző politológus