Az energiaszolgáltatások privatizálásával és liberalizálásával, majd az EU-hoz való csatlakozással az energetikai ellátásbiztonság hazánkban is jelentősen csökkent. A Fidesz-kormányok azonban felismerték, hogy piacgazdasági viszonyok között elengedhetetlen a tulajdonosi piaci jelenlét is. 2010-től megkezdődött az ellátásbiztonság helyreállítása.
Az energiaszolgáltatás biztonságának feltételei az alapvető energiahordozók rendelkezésre állása, villanyszolgáltatás esetén az erőművek, gázellátásnál a tárolók, mindkettőnél a szállítóhálózati infrastruktúrák tulajdonlása és az ezt üzemeltető, működtető, felügyelő állami intézményrendszer.
Az összes primerenergia-szükségletünk kétharmad része import, ha a hasadóanyagot hazai termelésnek számítjuk. Ennek 35 százaléka földgáz, amelynek a nyolcvan százalékát az oroszoktól vásároljuk. Az egyre csökkenő hazai termelés mellett ezt nem lehet gyorsan megváltoztatni. Ez a felismerés vezeti a kormány energetikai külpolitikáját. A felelős kormányzat ezért arra törekedett, hogy bővítse a mozgásterét a nemzetközi földgázszállításban és -tárolásban.
Kiemelkedő jelentőségű a legjelentősebb primerenergia-forráshoz kapcsolódó földgázrendszer visszaszerzése. A magyar gázellátás 2021-ig szerződés szerint biztosítva van. A kormány diplomáciai erőfeszítéseket tesz más térségekből is a földgáz beszerzésére; szándéka szerint 2022-re megszűnik Magyarország egyoldalú függősége az orosz gáztól. Mára a hazai gázellátás infrastruktúrájának jelentős része állami tulajdonlás és irányítás alá került. Előrehaladt a lakossági gázszolgáltatók visszavásárlása is, a hazai gázipar jórészt magyar kézbe került.
2010-től megkezdődött a villamosenergia-rendszerek közösségi tulajdonának helyreállítása, visszaszerzése is. Az utóbbi időben azonban ez a folyamat megtorpant, az áramszolgáltatói szektorban csak részben teljesült a cégek visszavásárlása, maradt a külföldi túlsúly. A rezsicsökkentés idején volt eladási szándék a külföldiek részéről, ezt azonban elmulasztottuk. Az igazság az, hogy az áramszolgáltatók még a rezsicsökkentés után is igen jelentős nyereséget termelnek. Nincs szándékukban a kivonulás, amellyel – az ellenzék közreműködésével – évekig riogatták a közvéleményt. Ezzel egyértelműen igazolták a kormány rezsipolitikájának helyességét.
A privatizáció és a liberalizáció következtében nem épült számottevő új közcélú erőmű, az összes villamosenergia-fogyasztásnak harminc százalékát külföldről hozzuk be. A fejlesztések elmaradása miatt erőműparkunk nagy része elhasználódott, az importra ma már a kapacitáshiány miatt is szükség van. Ugyanakkor a magas gázárak és a rossz uniós energiapolitika, a megújulók támogatása miatt a meglévő gáztüzelésű erőművek kapacitása részben kihasználatlanul áll. Importra azonban nem lehet villanyellátásunk jövőjét alapozni; régiónkban már középtávon is kapacitáshiány alakul ki, nem lesz lehetőség importra.
2030-ban mintegy 11 500 megawatt beépített teljesítményre lesz szükségünk, addigra a selejtezéseket követően ténylegesen csak 5600 megawatt kapacitásunk marad, vagyis addig 5900 megawatt új erőművi kapacitás létesítése szükséges. A két új paksi blokk teljesítménye 2400 megawatt, ezért további erőműfejlesztésekre is szükség van.
A nemzeti energiastratégiával összhangban kézenfekvő a hazai Mátrai Erőmű fejlesztése. A mátrai blokkok termelése a tervek szerint 2025 és 2027 között fejeződik be. Rekonstrukció és fejlesztés nélkül a Mátrai Erőmű nem üzemeltethető. Az erőmű fejlesztése már 2008-ban napirenden volt. A tervezett fejlesztés a virtuális környezetvédelmi mumus, a szén-dioxid-kvóták miatt vált gazdaságtalanná.
Most egy 1200 megawattos új egység jelentheti a perspektívát az erőműnek, és biztosíthatja a szénalapú termelés fennmaradását. A német többségi tulajdonosok már nem akartak fejleszteni, eladták tulajdonrészüket. Az erőmű többségi tulajdona és teljes irányítási joga a cseh EPH-holdinghoz került, az állami tulajdoni hányad nem változott.
Álláspontom szerint a Mátrai Erőműnek többségi állami tulajdonba kell kerülnie, és a fejlesztésére mielőbb döntést kell hozni, ha nem akarjuk elveszteni ezt a stratégiai jelentőségű erőművet. Az új kapacitás tüzelőanyag-ellátása hosszú távon biztosított, a visontai és a bükkábrányi bányákban 800 millió tonna lignit áll rendelkezésre.
Magyarország természeti adottságait figyelembe véve az atomenergia alkalmazása nem megkerülhető. 2009-ben, az MSZP-kormány idején nemzeti konszenzus jött létre az atomerőmű-bővítés szükségességéről. Ezt a konszenzust mondta fel az MSZP 2017. december 9-i kongresszusán. A felelős Fidesz-kormány 2013-ban kötötte meg az atomerőmű-kapacitás fenntartására vonatkozó szerződéseket. Az üzemidő-hosszabbítás és az uniós vizsgálatok okozta késedelem figyelembevételével az új blokkok csak 2038-ig jelentenek kapacitásbővítést, majd a leállítandó blokkok helyére lépnek.
A magyar tulajdonba kerülő atomerőmű a villamosenergia-termelés minden alapkövetelményének, valamint a legszigorúbb nukleáris biztonsági követelményeknek is megfelel. Az atomerőműben termelt áram ára az erőmű rendkívül hosszú élettartama, illetve az üzemanyagköltség más megoldásokhoz viszonyított kisebb hányada miatt a legolcsóbb.
Globalizálódó, bizonytalan világunkban hosszú távú döntéseket csak közösségi/kormányzati felelősséggel, a tényleges társadalmi szükségletek kielégítésének a szándékával, a szükséges cselekvés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján lehet és kell meghozni. A kockázatot az ellátásért felelős állam kénytelen vállalni, mivel az ellátásért felelősséggel nem tartozó piaci szereplők azt nem vállalják. Azért létesítjük a paksi blokkokat, mert nincs más reális alternatíva az ország villamosenergia-ellátására. Sajnálatos, hogy az ellenzéki pártok a paksi bővítés ügyét aktuálpolitikai propagandává silányították.
A bővítés kérdése a hazai ellenzék hathatós támogatásával a brüsszeli bürokrácia nyomása alá került, ami jelentős késést okozott. A kormány sikeresen végigvitte ezt az elhúzódó politikai harcot, ami azonban súlyos következményekkel járt. A nemzeti tulajdonú villamosenergia-rendszer két részre szakadt: a meglévő Paks I az MVM-ben maradt, a Paks II-nek elnevezett bővítés pedig külön társaság, egy tárca nélküli miniszter felügyelete alatt van. Az EU-val való kapcsolattartás változatlanul a Miniszterelnökséghez tartozik. Ez a megvalósításban alig áthidalható, nagy nehézséget jelent, ezért fontos nemzeti érdek az egységes paksi atomerőmű elvének érvényesítése.
Az egységes nemzeti energiapolitika egységes koncepcióalkotást és irányítást igényel. Javasoljuk az energetikai minisztérium létrehozását. Az energetikai kormányzáshoz szükséges műszaki és gazdasági elemzések elvégzésére magyar energiastratégiai intézetet kell mielőbb létrehozni. A magyar energiapolitika alapjait egy általános energiatörvényben javasoljuk összefoglalni. Ebben kell meghatározni az állam ellátásbiztonsági felelősségét, szerepvállalási területeit és az energetika állami intézményrendszerét.
A szerző az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke