Az ellenzék belső körökből érkező ostorozását az Orbán-fóbiás Schilling Árpád kezdte meg még tavaly. A rendező akképpen tálalta sajátjai felé tett kritikai észrevételeit, hogy nemes egyszerűséggel fekáliatengernek nevezte őket, tette ráadásul mindezt a kevésbé újságcentrikus, de közkeletűbb, sz-betűs kifejezéssel. Eszmetársai akkor valahogy elnézték ezt a megnyilvánulást, a hasonló nyomvonalon járó Ungár Péter és Sallai R. Benedek azonban már nem volt ennyire szerencsés.
Január 5-i Facebook-bejegyzése óta elmondható, hogy Sallai lett az új Ungár Péter, legalábbis a baloldali pártok szimpatizánsainak szemében. Utóbbi ugyanis még augusztusban közölt cikket az Azonnali.hu-n, ahol többek között leírta: ha az ellenzék a következő négy évet is azzal a versennyel tölti, hogy ki tudja hangosabban és többször mondani, hogy Orbán Viktor diktátor, a kormányváltás tekintetében nem fog messzire jutni. Kifejtette továbbá, hogy mértékletességre van szükség, vitázni kellene, nem pedig kiabálni.
Azóta persze tudjuk, hogy a világon senki nem volt kész megfontolni a tanácsait az általa megszólított politikusok közül, akik, mint láthatjuk, máig vígan vagy éppen bosszúsan diktátoroznak, és érvelések helyett csak azért is rendre az ordítozást rángatják elő diplomáciai eszköztárukból. Ungár Pétert – ahogyan az sejthető volt – bejegyzése kapcsán még a nyáron ízekre szedték az ellenzéki kommentelők, még a jobboldaliság bélyegét is rásütötték.
Hasonlóképpen járt a napokban az LMP egykori országgyűlési képviselője, Sallai R. Benedek is, aki előzőleg azzal írta be magát a magyar belpolitika történetébe, hogy a kettejük közti összeszólalkozás hevében Hadházy Ákos a földre, egy radiátor közvetlen közelségébe került. Más kérdés, hogy a köztévé székházában történt események kapcsán Hadházy ismét másokat tett felelőssé azért, amiért újfent padlót fogott.
Mint ismert: más ellenzéki képviselőtársai szintén a földet választották, amikor a kezüket a tarkójukra helyezve pózoltak az őket zavartan kerülgető biztonsági őrök jelenlétében. Az ATV egyik műsorából pedig kiderült: Gréczy a mozzanatot szimpátialefekvésnek aposztrofálta, újraértelmezve ezzel a fogalmat, amelyet eddigi ismereteink szerint valahol a férfi-női kapcsolatok háza táján lehetett nyomon követni.
Sallai R. Benedek, miután maga is megtekintette Hadházy performanszát, a napokban saját közösségi felületén fakadt ki, és újabb kifejezést hozott be a köztudatba azzal, hogy versenyfetrengőknek nevezte a magukat városi gerilláknak képzelő balliberális politikusokat.
Ezzel pedig, ugyanúgy, mint Ungár Péter, magára haragította közönségét, akik közül többen felfüggesztették oldalának követését, és legenyhébben is Fidesz-bérencnek titulálták, mivel nem volt erősségük a szövegértés. Pedig ahogyan Ungár, ő is csupán segíteni akart az övéinek – mindhiába. Ahogyan a fentiekből kiderül, a vizet is a jobboldalra, azaz a mi malmunkra hajtják.
A szerző újságíró