Ismerjük azt az egyesített média- és politikusi kórust, amely szerint mi, magyarok javíthatatlanul előítéletesek vagyunk. Antiszemiták, romakirekesztők és – főleg 2015 óta – idegengyűlölők. Nincs mentségünk e nagykórus szerint, ha csak az nem, hogy az Orbán-kormány a rossz szellemünk. Amely már megint alkotmányt módosít, éppen a gyűlölet és előítéletesség szítására.
Sajnos ennek a kórusnak akad néhány (tényleg csak néhány!) papi személy vendég énekese is. Június 19-i Hír TV-s interjúja során sikerült Beer Miklós váci megyés püspöknek folyamatos előítélet-mentességgel mosolyognia Kálmán Olgára. Sőt sikerült semmiben sem kiigazítania a Simicska-stúdió háziasszonyát. A kérdező és a tévévendég együtt beszélte meg a menekült- és a hajléktalankérdést. Ahol, ugye, vizsgázik vagy mondjuk ki: rendre megbukik a kereszténységünk.
A két téma együtt kezelésére az adott számukra alkalmat, hogy a törvényhozói többség egyéb alkotmánymódosítási javaslatai között alaptörvénybe kívánja foglalni a keresztény kultúra védelmét állami intézmények által, de éppenséggel a közterületek védelmét is, amelynek nyomán hajléktalanok sem tartózkodhatnának ott életvitelszerűen.
Kálmán Olga szót sem ejt a törvényalkotó szándékairól az alaptörvény idevágó módosításai kapcsán. A püspök sem ereszkedett ilyen hiábavaló mélységekbe. Föl sem merült a csevejben, hogy a hajléktalanokat nem likvidálni szeretné az Orbán-kormány, hanem a hajléktalanszállók és a munkavállalás felé terelni.
Beer Miklós kulcsmondata olyan, mint a tolvajkulcs, minden talányt, titkot nyit: „A Jóisten szomorúan nézi, hogy ennyire rabjai vagyunk az előítéleteinknek.” Főleg persze a kormány előítéletes, fejétől bűzlik a hal: „Mindnyájunkra vonatkozik, hogy önmagunkba nézzünk egy kicsit, hogy mi mit értünk kereszténység alatt. Egy politikus szájából ez nyilván mást jelent, mint egy hitét gyakorló ember, mondjuk egy pap, egy püspök szájából.”
Akárhogy is, Beer szavaiban megbúvik az implicit állítás, hogy a kormánytagok között nincs hiteles, hitét gyakorló keresztény ember.
A püspök úrnál a migráns egytől egyig csak „menekült”. A püspök atyának tudnia kellene: sorra ébrednek fel a nyugat-európai országok megbabonázott álmukból, már Merkel mutti is elsasszézott az ő Willkommenskulturjától, Ausztria, Olaszország tevőlegesen megelégelte a migránstömegek szervezett idebolondítását, a V4-ek szinte falanxot alkotnak a tömeges betelepítés ellen.
És Beer Miklóst a tetejébe „kicsit zavarja az a megfogalmazás, hogy a keresztény kultúra védelme”. Ezt panaszolja: „Bántja a fülemet, mikor ez ki van hangsúlyozva. Bajorországban is történt hasonló, kötelezően kitették a kereszteket. Ne külsőségekkel tüntessünk, és pláne ne irritáljuk másokat! Nagyon nagy a mi felelősségünk, hogy a mi keresztény kultúránkkal ne sértsük a más vallások képviselőit!”
Nehogy végiggondolja a tekintetes egyházi méltóság, hogy éppen ide nyomul a tömeggel együtt egy számunkra idegen világvallás, amelynek képviselőit leginkább a vallástalanság bőszíti és hívja fel terjeszkedésre. Ő lényegében azt mondja, érzékenységük tisztelete okán a mi vallásunk jelképeit a sekrestyébe dugjuk.
Csakhogy akkor hogyan valósítható meg az eredeti krisztusi parancs, miszerint „tegyetek tanítványokká minden népeket”?! Arról nem is beszélve, hogy a hazai vallástalanokkal is kellene valamit kezdeni, de ha odafigyelnek Beer Miklós megnyilatkozásaira, esetleg tartós immunitást szereznek a kereszténységgel szemben, mert azt gondolhatnák, a krisztusi szelídség ismérve a lelki és fizikai önfeladás.
A szerző újságíró