A napokban ráfordulnak a magyar politikai pártok az idei kampányidőszakra. Mivel a kampány már eddig is nagy erőkkel folyt az országban, a választópolgárok vélhetően ebből annyit fognak érzékelni, hogy az ellenzék továbbra is minden erejével igyekszik lejáratni a Fidesz–KDNP-t és Orbán Viktor miniszterelnököt. Eközben pedig megpróbálja elhitetni: egy „igazi összefogás” képes lehet arra, hogy leváltsa a jelenlegi kormányt. Nem lesz könnyű feladat.
Mert milyen reményekből, stratégiákból és lehetőségekből is válogathat a jelenlegi ellenzék? A Jobbik és Vona Gábor például nyilván számít a párt mögött álló oligarcha, Simicska Lajos úgynevezett atombombáira, ha vannak ilyenek egyáltalán.
Ezek a fegyverek a hitelesség látszatának érdekében megerősítést kaphatnak akár Brüsszelből is, ahol szintén működnek olyan erők, amelyek meg kívánják buktatni a bevándorlás kérdésében legnagyobb rebellisnek tartott Orbán Viktort.
A módszer állatorvosi lova az Elios-ügy, amelyben a Jobbikot támogató oligarcha egykori cégének állítólagos korrupciós ügyletei révén kívánják az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának közreműködésével besározni a kormányfőt és családját két hónappal a választás előtt. Az ellenzéki megmondóemberek már azt is pedzegetik, hogy újabb iratokat fognak bedobni Brüsszel hathatós támogatásával, amelyekkel gyanúba lehet keverni kormánypárti politikusokat.
De mi van akkor, ha ez sem elég? A választók ugyanis valószínűleg már eldöntötték, hogy kire szavaznak, és ebben a tekintetben a Fidesz–KDNP tábora a legerősebb és a legkövetkezetesebb. Nyilván Vonáéknak fel kellene mutatniuk valamit magukból is, hiszen a mai kor embere nem feltétlenül az ideológiákat követi, inkább azokat a karizmatikus személyiségeket, akik már letettek valamit az asztalra.
Vona Gábor karizmája azonban igencsak megbicsaklott az utóbbi időkben a cukiskodásba fordult úgynevezett néppártosodásnak és a muzulmánokat dicsőítő szónoklatok nyilvánosságra kerülésének köszönhetően. A jelek szerint a kampánycsúcsig a Jobbik kénytelen is lesz visszavonni Vonát az igazi szembesítésektől, inkább vidéki körútra küldik, illetve a besült diákforradalom mókusőrsével vitatkozik majd, hátha kialakulhat valamifajta utcai mozgalom a kormány ellen.
Eközben a feleségét is láthatjuk, jól kiválogatott hétköznapi jobbikosokkal kávét szürcsölgetni a közösségi oldalakon, és számos „spontán” megnyilvánulást is filmre vesznek a Jobbik kommunikátorai, amelyekben a „tiszta embert”, vagyis Vona Gábort dicsőítik a pártszimpatizánsokból kimazsolázott figurák az interneten.
Vona Gábor jókora hazugságokat is terjeszt majd magáról és a pártjáról a közösségi felületeken. Olyanokat, mint például az a videó, amelyben – hőskölteményekhez illő háttérzenével és veretes angol nyelven – azt állítják: a „külföld véleménye” az, hogy a Jobbik soha nem volt szélsőséges, csak a Fidesz és Gyurcsány miatt ment el náci irányba, hogy aztán egy igazi korszakváltó erő születhessen.
Aztán ott van az ellenzéki sorban a második legerősebbnek számító párt, az MSZP. A kommunisták jogutódai szintén nehéz helyzetben vannak, hiszen bármennyire nagy volt a kampány előtti utolsó kongresszusukon a dobpergés és a csörömpölés, a választók többségével nem sikerülhetett elhitetni, hogy a kormány alternatívája egy szocialista–Párbeszéd-tengely lehet, amely képes lesz vezetni ezt az országot.
A hírek szerint sok párttag is rossz szemmel nézi, hogy Botka László helyére kívülről sikerült találniuk miniszterelnök-jelöltnek Karácsony Gergely személyében egy esetlen belvárosi zsúrfiút, akinek szintén nem sok köze van a karizmához. Legfeljebb annyi, hogy a tanácsadói javaslatára – az amerikai elnököket majmolva – a beszédei közben a karjaival a levegőben kapál, akár egy fabáb.
A szocialisták reménye azonban határtalan. A Jobbikhoz hasonlóan ők is bízhatnak például egy milliárdosban, akinek még nagyobb anyagi ereje és hálózata van, mint Simicska Lajosnak. Ez pedig nem más, mint Soros György, akinek szintén a bögyében van Orbán Viktor, mert miatta egyelőre megvalósíthatatlan az álma a nyílt társadalomról, és ennek részeként arról, hogy migránsok tömegeit engedjék be az Európai Unióba.
Pedig már biztosan felkészült arra, hogy vaskos hiteleket nyújtson a bevándorlók letelepítéséhez szükséges költségekhez. Nem véletlen, hogy az MSZP-be trójai falóként érkező Karácsony Gergely tanácsadói köre is egyértelműen Soroshoz köthető.
Nincs könnyű helyzetben az LMP sem. Karácsony feltűnésével ugyanis nagyot halványult Szél Bernadett fénye, amit egyébiránt eddig is csak sok-sok lámpással sikerült láthatóvá tenni. Mint emlékezetes, az egykori párttársak egymást szalámizták egy időben, miközben mindketten azt hangsúlyozták, hogy „tisztakezűek” maradtak, bár ezt Karácsony Gergely esetében az anyagi válságba vitt Zugló, Szél Bernadett esetében pedig a titkos amerikai támogatók tették kérdésessé.
Nem beszélve arról, hogy Szél Bernadett a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület egykori programvezetőjeként, egy amerikai multinál fedőállásban tevékenykedő „humanistaként” szintén erősen Soros Györgyhöz köthető. Legalábbis nehezen hihető, hogy az amerikai kampányguru, Ron Werber ingyen és bérmentve vette őt a szárnyai alá.
Jelenleg azonban az LMP azt sem tudja, hogy kivel szeretne összefogni a hatalom érdekében, a szélsőjobbosból és muszlimbarátból hirtelen a tisztaság prófétájává vált Vona Gáborral, vagy inkább a liberálisból a volt kommunisták bohócává vedlett árulóval, Karácsony Gergellyel.
Bármennyire is furcsa ezt kimondani, a legkönnyebb helyzetben jelenleg az ellenzéki oldalon a Demokratikus Koalíció van, bár hatalmas keresztet cipelnek a vállukon: Magyarország legkorruptabb és legaljasabb politikusát, Gyurcsány Ferencet. Ám a táboruk elkötelezett és egy irányba szavaz, amerre a pártelnök parancsolja nekik. Botka László megbuktatása után sikerült megállapodniuk a legnagyobb balliberális riválisukkal, az MSZP-vel is, a szocialisták számos helyen visszalépnek a jelöltjeik érdekében. Más céljuk nincs, mint a főnököt és néhány képviselőt bejuttatni a parlamentbe, 2022-re készülnek, abban reménykedve, hogy addigra talán már többen elfelejtik Gyurcsány súlyos bűneit.
Az ellenzék tragikus állapotát látva nem véletlen, hogy egyes elemzők a napokban arról kezdtek el beszélni: a Fidesz-kabinet csak a kormánnyal szemben álló pártok teljes összefogásával lesz megbuktatható. Ez viszont akkor valósulhat meg, ha mindez kiegészül egy minden eddiginél durvább, hazugságokkal és csalásokkal operáló kampánnyal is.
Jelenleg ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy jobbikos a szavazatával támogasson egy balliberális jelöltet, inkább szavaz a Fideszre, vagy otthon marad április 8-án. Nyilván az MSZP szavazóinak sem fűlik a foga ahhoz, hogy Vonáék pártjára vagy jelöltjére húzza az ikszet, hacsak nem rettegnek vagy undorodnak valamitől.
Ennek ellenére nagy hiba lenne, ha a Fidesz és a KDNP most hátradőlne. Mert mi van akkor, ha a biztos győzelem tudatában otthon maradnak a kormánypárti szavazók? Ez nyilvánvalóan megengedhetetlen a kormányzó erőknek, megnyugodni csak akkor lehet, ha minden fideszes, sőt még számos bizonytalan szavazó is mozgósítható. Ehhez pedig ma már kevés lesz arról beszélni, hogy az ellenzék lebontaná a kerítést.
Ki kell állniuk és meg kell mutatniuk a választóknak, hogy továbbra is egyetlen erő létezik, amelyik megbízható. El kell hitetniük, hogy ha nyugalmat akarnak ebben az országban, akkor Orbán Viktor a megoldás, nem pedig egy önmagával és másokkal is torzsalkodó, sehova sem vezető, tehetségtelen és hazug vezetőkből álló pálcikaember-koalíció.